"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:13)

Mi nem vagyunk olyan erősek, mint képzeljük, viszont Isten sokkal erősebb, mint gondolnánk.

Isten erején keresztül válhatsz erőssé. Az ő ereje megjelenik az életben, ezt a Szentlélek hozza el a számodra Jézus által. Minél inkább elkezdesz Istenre támaszkodni, annál erősebbé válasz Őbenne. "...mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." (2 Korinthus 12:10).

Az, hogy "mindenre van erőm", nem azt jelenti, hogy "mivel hívő lettem, most már elég erős vagyok ahhoz, hogy bármit, sőt mindent megtegyek Istenért." Saját tapasztalataiddal is megerősítheted, hogy mennyi félelem és kudarc kapcsolódik az ilyen fajta gondolkodáshoz.

A "mindenre van erőm" erőssége Istenen keresztül érkezik, aki megadja a számodra minden napra a szükséges erőt. Az a képességed, hogy bármit megtegyél, teljes mértékben Istenen alapul, mert az erőd is tőle függ. Ez nem olyan erősség, amelyet kifejleszthetsz magadban azzal, hogy érzelmi vagy szellemi "súlyzókkal" gyúrod ki magad.

Az erősség az alávetettségből származik. Talán ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy teljes mértékben alárendeld magad Istennek. De "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Filippi 2:13)

Az erő a hithez kötődik. Hitben elfogadod, hogy Isten adja az ő erejét a számodra, és így hit által képes leszel bizalommal cselekedni, tudván, hogy az erőt is megkapod hozzá: "De az Úr mellém állt, és megerősített." (Timóteus 4:17)

Daily Hope by Jon Walker, 2011.03.23.

 A mai áhítat Jon Walker írása.

"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem." (Márk 8.34)

Amikor szenvedések érnek minket, ragaszkodnunk kell az igazsághoz, hogy arról Istennek tudomása van. Ezekben az időszakokban sem állunk kívül Isten szuverenitásán és hatalmán. Megnyugvást kell találnunk az Ő igéreteiben, hogy Ő a legjobbat akarja számunkra. Így amikor szenvedésen megyünk át, és elutasítás ér bennünket, engedelmesen bízzunk abban, hogy a megpróbáltatásaink nem véletlen események. Ellenkezőleg, a szenvedés szükséges eszköz Isten kezében, hogy -szeretetéből fakadóan-, "megszorongasson" minket. Ezt azért teszi, hogy mindazok a dolgok, amiket máskülönben figyelmen kívül hagynánk, vagy mentegetőzéssel elintéznénk -bűn, engedetlenség, közönyösség, ne kerüljenek a "nem is olyan nagy ügy" kategóriába. 

Jézus éppen ezért szólt oly sokszor a megfáradtakhoz és megtört szívűekhez. (ld: Máté 11:28-30). Mintha azt mondaná: "Gyertek hozzám, ha nincs reményetek és kétségbe vagytok esve. Csak ti, kétségbeesett férfiak és nők vagytok készek arra, hogy az én ügyemért szenvedést tűrjetek el."

Valóban, egyedül ilyen emberek érthetik meg, hogy mit jelent az az ige, hogy Isten neked adja a "sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene." (Ézsaiás 45.3)

Gondolj bele, a kereszt nem csak úgy véletlenül "megtörtént" Jézussal, része volt annak a tervnek, amiért Ő a földre jött. A szenvedés veled sem csak úgy megtörténik, Isten arra használja, hogy segítsen abban, hogy közelebb kerülj ahhoz, hogy még inkább betölthesd életed célját és értelmét.

Lehet, hogy szenvedésen kell keresztül menned, még akkor is, ha engedelmesen jársz Istennel. Ne engedd, hogy a szenvedés eltávolítson tőle! Sőt inkább engedd meg Istennek, hogy a szenvedés közelebb vigyen az Ő szívéhez. Még ha nem is látod Isten munkáját a szenvedésben, bízz Isten szerető és jóságos természetében.

Daily Hope, 2011. március 2.

„Szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7:14)

„Nem bolond az, aki elengedi, amit úgysem tud megtartani, azért, hogy megragadja azt, amit nem veszíthet el”  - Jim Elliot, egy misszionárius, akit megölték, miközben megpróbálta Equadorban a Waodani indiánoknak Jézust hirdetni.

Képzeld el, hogy megpróbálsz gyalogolni lefele egy keskeny ösvényen, amelyet tüskés indák és alacsonyan lehajló ágak szegélyeznek, te pedig egy óriási hátizsákot viszel, teletömve mindenféle dologgal, amiket szükségesnek gondolsz.

Képzeld el mennyire fárasztó és zavaró, amikor a nehéz hátizsákod beleakad az ágakba, indákba. Lassan belátnád, hogy sok általad cipelt dolog inkább gátol, mint segít, és elkezdenéd egymás után kihúzgálni ezeket a hátizsákodból, és sajnálkozva eldobni.

Képzeld el, hogyan éreznéd magad, amikor elérsz a keskeny ösvény végére, és felfedezed: ahhoz, hogy elérd a célodat, még keresztül kell préselni magad egy nagyon keskeny szoroson. Kiveszed az utolsó dolgokat is a hátizsákodból, de ekkor ébredsz rá, hogy nincs értelme egy üres hátizsákot átvinni ezen a kapun.

Így hát kelletlenül hátrahagyod a zsákot, és keresztül mégy a keskeny kapun egy új életre. Ez az életed Krisztusban. Követted Jézust végig a keskeny úton és át a szoros kapun a mennyei királyságba.

Benn a mennyben felismered, hogy te magad tetted az utadat sokkal nehezebbé, mint amilyen egyszerű lehetett volna, mert minden, amit olyan vonakodva hagytál el, teljesen hasznavehetetlen, felesleges az új életedben. Azok a dolgok pedig, amiket Jézus ad neked az új életedben, messze értékesebbek bárminél, amit hátrahagytál.

Amikor Jézus a hűségünket, engedelmességünket követeli, nem megpróbál elvenni valami jó dolgot tőlünk. Sokkal inkább azért teszi, mert tudja, hogy ez a világ véget ér, és fel akar készíteni a vele való örök életre.

Hogy állsz a következő évtizedre szóló céljaiddal, terveiddel? Mi az a dolog, amit vonakodsz feladni? Lehet, hogy ez nem egy dolog. Talán a fegyelmezetlenségedet kellene feladnod, amivel a pénzügyeidhez, az egészségedhez vagy a bibliatanulmányozásodhoz viszonyulsz.

Bármi is legyen az, Jézus döntés elé állít. Bízol-e benne, amikor azt mondja, hogy fel kell adnod ezt a dolgot, vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy cipelned kell egy túlságosan megrakott hátizsákot a következő években?

(Daily Hope by Jon Walker – 2011.02.18)
 

"Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire,majd így szólt hozzá:"Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" Jn 9, 6-7

Jézus tehát rátalál egy emberre, aki születésétől fogva vak. A férfi Jeruzsálem utcáin koldult. Majd ez az idegen, valószínűleg letérdelt mellé és csendesen így szólt: "Ha mindazt megteszed, amire kérlek, újra látni fogsz. Én meggyógyítalak."

A vak férfi kétségbeesetten meg akart gyógyulni; kétségbeesetten vágyott a változásra; kétségbeesetten szeretett volna egy jelet Istentől; kétségbeesetten akarta tudni, hogy az élete számít valakinek.

A vak kéregető a hang irányába fordult, reménykedve, hogy a beszélő parancsol szemeinek, hogy nyíljanak meg, reménykedve, hogy a férfi világosságot szól ott, ahol egy életen át csak sötétség volt.

Csak szólj, Uram és minden aszerint lesz.

Azonban Jézus nem adott ki ilyen parancsot. Ehelyett összedolgozta nyálát a porral, sarat készített, amit maszkként rákent a férfi szemeire.

Csupán ezek után adott ki parancsot. Méghozzá olyat, amire nem számított a vak férfi, mert arra késztette, hogy felálljon és hitben kilépjen.

"Menj!", szólt Jézus, " mosakodj meg Siloám tavában."

Jézust soha nem befolyásolja az, hogy nekünk milyen elvárásaink vannak felé, inkább sokszor mi vagyunk áldozatai saját elképzeléseinknek -Ő róla. 

Hitünk egy valóságos és kézzelfogható engedelmesség lépéssel kezdődik. Más szóval, Jézus tanítványának lenni nem azt jelenti egyszerűen, hogy egyetértünk vele, vagy ugyanabba az általános irányba haladjunk mint Ő. Arra vagyunk elhívva, hogy lépésről lépésre elszakadjunk a jelenlegi fizikai életünktől, hogy követni tudjuk Jézust az azt követő új és igazi életünkben (Kol 3,3) - rendeltetésünk és célunk felé haladva.

(Jon Walker,  Daily Hope 14.02.2011.)

"Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.  Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől." (Pál levele a rómaiakhoz 6:6-7)

 

Hallottam egy remek történetet egy üzletemberről, aki egy hosszú, utazással töltött nap végén lefeküdt az ágyába egy hotelszobában. Amikor elbóbiskolt, hirtelen azt érezte, hogy valami mászik a lábán.

Ahogy felugrott, felkapcsolta a világítást és felhajtotta a lepedőt, észrevette, hogy az ágya tele volt bogarakkal.

Hiába kapott másik szobát, ez már nem segített az üzletember undorán. Ahogy hazaért, panaszlevelet küldött a hotelt működtető cég vezetőségének.

Néhány héttel később közvetlenül a cég elnökétől kapott levélben választ:

"Megdöbbenten vettük tudomásul, hogy egy olyan elismert, fontos pozíciót betöltő személy, mint Ön, ilyen rossz tapasztalatra tett szert egyik szállodánkban. Igazán sajnáljuk , és biztosíthatjuk Önt arról, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy megoldjuk a problémát. Soha többé nem fog ilyen eset előfordulni."

Miután elolvasta a válaszlevelet, az üzletember remekül érezte magát. A hotel vezetőségéhez eljutott a panasza, elkötelezték magukat a változtatás mellett, így a kezdeményezésével a többi szállóvendégnek is segíthetett.

Ám amikor összehajtogatta a levelet, hogy visszategye a borítékba, egy kis cetli esett ki belőle a padlóra. Ahogy felvette, egy kézzel firkantott kis üzenetet olvasott rajta: "Küldjétek el a fickónak a bogaras levelet".

Ezen a héten Rick lelkipásztoron keresztül rájöttem, hogy én is "bogaras leveleket" küldözgettem Istennek. Más szavakkal, kialakítottam néhány szokásos, szabványos választ Isten parancsaira és rendelkezéseire.

Könnyű azt mondani, hogy ezentúl komolyan odafigyelek az egészségemre, hogy hangsúlyt fektetetek Isten céljaira, vagy hogy változtatok az életem azon területein, amelyek Jézus követésének az útjában állnak. A nehéz rész az, amikor valójában végre is kell hajtanom, ami mellett elköteleztem magam.

Te is így vagy ezzel? Azt mondjuk Istennek, hogy nem tudunk változtatni, de valójában arról van szó, hogy nem akarjuk komolyan venni az egészségünket, nem akarjuk abbahagyni a mértéktelen evést, vagy nem akarjuk követni Jézust oda, ahová vinni szeretne bennünket. Ezért aztán elővesszük a sablon leveleinket - azokat a szokásos válaszainkat, amelyek által őszintének tűnhetünk a magunk számára, amikor valójában eszünk ágában sincs változtatni.

Azt hiszed, hogy Isten nem tud téged megváltoztatni, vagy csak egyszerűen te magad nem akarsz változni? Szabad vagy, nem vagy köteles rossz döntéseket hozni. Választhatod azt is, hogy Isten formálja át az életedet, és biztos lehetsz abban, hogy meg is teszi.

(Daily hope by Jon Walker
2011.01.23.)