"Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.  Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől." (Pál levele a rómaiakhoz 6:6-7)

 

Hallottam egy remek történetet egy üzletemberről, aki egy hosszú, utazással töltött nap végén lefeküdt az ágyába egy hotelszobában. Amikor elbóbiskolt, hirtelen azt érezte, hogy valami mászik a lábán.

Ahogy felugrott, felkapcsolta a világítást és felhajtotta a lepedőt, észrevette, hogy az ágya tele volt bogarakkal.

Hiába kapott másik szobát, ez már nem segített az üzletember undorán. Ahogy hazaért, panaszlevelet küldött a hotelt működtető cég vezetőségének.

Néhány héttel később közvetlenül a cég elnökétől kapott levélben választ:

"Megdöbbenten vettük tudomásul, hogy egy olyan elismert, fontos pozíciót betöltő személy, mint Ön, ilyen rossz tapasztalatra tett szert egyik szállodánkban. Igazán sajnáljuk , és biztosíthatjuk Önt arról, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy megoldjuk a problémát. Soha többé nem fog ilyen eset előfordulni."

Miután elolvasta a válaszlevelet, az üzletember remekül érezte magát. A hotel vezetőségéhez eljutott a panasza, elkötelezték magukat a változtatás mellett, így a kezdeményezésével a többi szállóvendégnek is segíthetett.

Ám amikor összehajtogatta a levelet, hogy visszategye a borítékba, egy kis cetli esett ki belőle a padlóra. Ahogy felvette, egy kézzel firkantott kis üzenetet olvasott rajta: "Küldjétek el a fickónak a bogaras levelet".

Ezen a héten Rick lelkipásztoron keresztül rájöttem, hogy én is "bogaras leveleket" küldözgettem Istennek. Más szavakkal, kialakítottam néhány szokásos, szabványos választ Isten parancsaira és rendelkezéseire.

Könnyű azt mondani, hogy ezentúl komolyan odafigyelek az egészségemre, hogy hangsúlyt fektetetek Isten céljaira, vagy hogy változtatok az életem azon területein, amelyek Jézus követésének az útjában állnak. A nehéz rész az, amikor valójában végre is kell hajtanom, ami mellett elköteleztem magam.

Te is így vagy ezzel? Azt mondjuk Istennek, hogy nem tudunk változtatni, de valójában arról van szó, hogy nem akarjuk komolyan venni az egészségünket, nem akarjuk abbahagyni a mértéktelen evést, vagy nem akarjuk követni Jézust oda, ahová vinni szeretne bennünket. Ezért aztán elővesszük a sablon leveleinket - azokat a szokásos válaszainkat, amelyek által őszintének tűnhetünk a magunk számára, amikor valójában eszünk ágában sincs változtatni.

Azt hiszed, hogy Isten nem tud téged megváltoztatni, vagy csak egyszerűen te magad nem akarsz változni? Szabad vagy, nem vagy köteles rossz döntéseket hozni. Választhatod azt is, hogy Isten formálja át az életedet, és biztos lehetsz abban, hogy meg is teszi.

(Daily hope by Jon Walker
2011.01.23.)

 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Efezus 4:23.)

A Bibliában egy fontos igazságot látunk újra és újra: amint hitlépést teszel, a Szent Szellem abban a pillanatban kiárasztja erejét. Amikor Józsué egy leküzdhetetlen akadállyal állt szemben, a Jordán folyó vize csak azután állt meg, miután a papok engedelmesen és hittel beléptek a rohanó áramlatba. (Józsué 3:13-17.)

Ahogyan tegnap megbeszéltük, engedelmességünk utat nyit Isten erejének. Isten azt várja, hogy te cselekedj először. Ne várj arra, hogy erőt és magabiztosságot érezz. Menj előre, tedd azt, ami helyes, az érzéseid és félelmeid ellenére! Így tudsz együttműködni a Szent Szellemmel.

Az Újszövetség azt mondja, hogy tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy növekedjetek a hitben, hogy minél inkább Jézushoz hasonlóvá váljatok (például: Lukács 13:24, Róma 14:19, Efezus 4:3). Nem ülhetünk ölbe tett kézzel arra várva, hogy ez megtörténjen.

Mélyül a hitünk minden alkalommal, amikor engedelmeskedünk Jézus parancsainak. Például:

El kell engednünk régi tetteinket. „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott” (Efezus 4:22.)

Meg kell változnunk gondolkozásunkban. „újuljatok meg lelketekben és elmétekben” (Efezus 4:23.) A Biblia azt mondja, hogy értelmünk megújulásával mi magunk is megváltozunk. (Róma 12:2.)

„Fel kell vennünk” Jézus jellemét, azáltal, hogy új, istenfélő magatartást alakítunk ki. A Biblia mondja: „öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efezus 4:24.)

(Daily Hope by Rick Warren, 2011. január 6.)

 "Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt." Zsid. 3:19

 "Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" (Mt 14:29-31)

"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment." (Mt. 14:29)

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője.

Emlékezzünk vissza arra, mikor Jézus azt mondta Péternek, szálljon ki a hajóból és menjen oda hozzá a vízen. Ez felhívás volt arra, hogy önként hagyja ott a hajó biztonságát a bizonytalanságért és járjon a háborgó vízen (Mt. 14:22-31). Egyszerű, őszinte engedelmességgel Péter megteszi az első lépést és mivel a lába nem süllyed a vízbe, a hite megerősödik.

Isten arra használja az engedelmességünket, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol fejleszthetjük a hitünket. Jézus arra hív, hogy tegyük meg az első lépést, és aztán - csak miután megtettük ezt a lépést - kijelenti, hogy mi a következő. Tehát nem tudod növelni a hitedet, ha nem engedelmeskedsz Jézusnak. Talán az eszeddel elhiszed, hogy mire képes Isten, de míg meg nem teszed az első lépést, nincs hited.

Ez az a pont, ahol sokan leragadunk. Habozunk; nem engedelmeskedünk, azért, hogy végig gondoljuk, mi legyen a következő lépés, pedig Jézus már megmondta, mit kell tennünk. Nincs más út a hitünk növeléséhez, csak az engedelmesség.

Péter csak akkor fedezte fel az igazi biztonságot Jézusban, amikor elhagyta a hajó "biztonságát". Igazából csak Jézusban van biztonság. Péter első kézből tapasztalhatta - vagy inkább első lábból:) -, hogy Jézus Úr minden körülmény között.

Péter azt is megtanulta, hogy amit Jézustól elkülönülve látunk és gondolunk, az nem a valóságot tükrözi. Egyik nagy hiedelmünk, amiben élünk, hogy a hajó a legbiztonságosabb; a valóság azonban az, hogy a legbiztonságosabb hely Jézus mellett van.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010.12.17.)