„Az Úr ezt a választ adta nekem: Írd le világosan táblákra amiket kinyilatkoztatok neked, hogy első pillantásra kiolvasható legyen." (Habakkuk 2:2, GNT fordítás)

Ha hallani akarod Istent beszélni, vonulj el egy csendes helyre, várj türelmesen és reménykedően, majd kérd Istent, hogy mutasson egy világos képet arról, hogy mit akar mondani neked, aztán pedig írd le Isten válaszait a kérdéseidre.

Habakkuk könyvében az Úr megparancsolja a szerzőnek, hogy „Írd le világosan táblákra amiket kinyilatkoztatok neked, hogy első pillantásra kiolvasható legyen." (Habakkuk 2:2, GNT fordítás).

Így kaptuk Habakkuk könyvét. Az első fejezetben Habakkuk leírja, amit ő mondott Istennek, a második fejezetben pedig azt, amit Isten válaszolt neki.

Ugyanígy kaptuk a Zsoltárok könyvét is; sok zsoltár Dávid csendességeiből származik. Dávid a Biblia első öt könyvéről, a Tóráról elmélkedett, amikor leírta a gondolatait, ezeket pedig zsoltároknak nevezzük. A zsoltárok nagy többségében, Dávid elmondja, hogy hogy érzi magát, a végére viszont azt írja már, amit Isten mond.

Ha az imaéleted ugyanabban a kerékvágásban halad, és hajlamos vagy ugyanazt imádkozni újra meg újra – „Uram, légy ezzel az emberrel", vagy „Áldd meg ezt az ételt a testünk egészségére" – akkor íme valami, ami segíthet: kezd el leírni az imádságaid!

„Tessék? Azt mondod, nem kell elmondanom őket?" Így igaz! Ha leírod, akkor is imádság, Isten meghallja a gondolataidban is. Te csak írd le őket!

Rendben van, ha leírunk egy imádságot, majd felolvassuk? Persze, hogy rendben van! Amikor megírod, imádkozol, amikor felolvasod, akkor is imádkozol.

Ezt nevezik szellemi naplóírásnak, ez pedig egy olyan szokás, amit minden keresztyén meg kellene értsen és gyakoroljon.

Egy napló nem egyenlő a határidőnaplóval! A határidőnaplóban azok a dolgok szerepelnek, amiket megtettél; egy naplóban viszont a megtanult leckéid szerepelnek – az elkövetett hibáid, és mindazok a dolgok, melyekre Isten a hibáid által tanított meg.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan vezethetnél naplót, ha nem ceruzával és papírral, hanem úgy, ahogy kényelmesebb számodra?
• Mire tanított meg Isten, amiről naplójegyzetet írhatnál ma?
• Kezdj el egy imádságot úgy, hogy válaszolsz ezekre a kérdésekre: Isten milyen tulajdonságait szereted a legjobban? Ki az az életedből, akinek szüksége van Isten beavatkozására? Milyen segítségre van szükséged Istentől? Mit tudsz ma megköszönni Istennek?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.04.14.)

"Mi okoz harcokat és viszályokat köztetek?...Vágyakoztok valamire, de az nincs... Azért nincs, mert nem kéritek Istentől." (Jakab 4:1-2 NIV fordítás)

Az első biblikus lépés egy kapcsolat helyreállításakor az, hogy Istennel beszélj, mielőtt még az adott személlyel beszélnél.

Beszéld meg a problémát Istennel. Ha először imádkozol ahelyett, hogy a problémádat egy barátodnak meséled el, gyakran megtapasztalhatod, hogy Isten megváltoztatja a szívedet, vagy megváltoztatja a másik embert anélkül, hogy te bármit tennél.

Minden kapcsolatod jobb lenne, ha többet imádkoznál azokért. Használd az imát arra, hogy függőleges irányban engedd ki magadból a dolgokat - ahogy Dávid is tette a zsoltárokban. Mondd el Istennek a csalódásaidat. Kiálts Hozzá. Őt nem lepődik meg és nem lesz ideges, amikor úgy mész Hozzá, hogy harag,  fájdalom, bizonytalanság vagy bármely más érzés van benned. Mondd el Neki, hogy pontosan mit érzel.

A legtöbb konfliktus betöltetlen szükségben gyökerezik, és vannak olyan szükségletek, amelyeket csak Isten tud betölteni. Ha azt várod bárkitől - egy baráttól, társtól, pásztortól vagy családtagtól - hogy töltsön be olyan szükségletedet, amit csak Isten képes betölteni, akkor annak csalódás és keserűség lesz az eredménye. Az embernek sok olyan dologra van szüksége, amit csak egyedül Isten képes betölteni.

Jakab apostol azt írja, hogy sok konfliktusunk abból fakad, hogy nem imádkozunk: "Mi okoz harcokat és viszályokat köztetek?...Vágyakoztok valamire, de az nincs... Azért nincs, mert nem kéritek Istentől." (Jakab 4:1-2 NIV fordítás)

Ahelyett, hogy Istenre néznénk, másoktól várjuk, hogy boldoggá tegyenek, és dühösek leszünk, ha ez nem sikerül. Isten ezt mondja: "Miért nem hozzám jössz először?"

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Általában mit teszel először, amikor konfliktusod van valakivel?
• Mit gondolsz, miért hajlunk arra, hogy konfliktus esetén először másoknak beszéljünk arról?
• Az imaéleted tükrözi, hogy csak Isten tudja betölteni minden szükségletedet? Miért, vagy miért nem?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.03.01.)

„Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni. “ (Efézus 3:20)

Ha azt szeretnénk, hogy Isten megválaszolja imáinkat, akkor nem csak arra kell hajlandónak lennünk, hogy hagyjuk, hogy akkor válaszolja meg amikor az a számunkra a legjobb, hanem az ima mikéntjét és hogyanját is át kell engedjük neki. Isten útjai mindig jobbak, nagyobbak és magasabbak a mieinknél.

Mi történt volna, ha Zakariás és Erzsébet történetében Isten megválaszolja imakérésüket és gyermekük születik azonnal? Egy édes kisbabát kaptak volna, akit szeretgettek és dédelgettek volna; ám Isten néhány évig nem teljesítette kérésüket; amikor viszont megválaszolta imájukat, Keresztelő Jánost adta nekik, Jézus Krisztus unokatestvérét, az egyedüli prófétát, aki látta beteljesedni a Jézusról szóló próféciáikat, és aki a Messiás hírnöke lett.

A problémánk kétrétű. Túl keveset kérünk és túl korán akarjuk. Az Efézus 3:20 ezt mondja: „Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni." Gondolj a legnagyobb dologra, amire csak gondolni bírsz; és Isten ennél nagyobbat tehet.

Néha elhiszem ezt a verset és megpróbálom megvallani. Elképzelem a legnagyobb dolgot, amiért imádkozhatok, és azt gondolom, hogy na, ez most meg fogja hatni Istent. Imádkozom érte, és várom a csodát Istentől. Mindez helyett a következőt kapom: „Gyermekem, nem vagy képes ennél többre? Hol a kreativitásod? Hol van a képzelőerőd? Meg tudom tenni gond nélkül! Miért nem próbálsz meg kérni tőlem valami olyasmit, ami a képzeletedet is felülmúlja?”

Ha Isten bármikor is úgy válaszolta volna meg az imáimat, ahogyan kértem, hogy tegye, akkor megrövidültem volna. A válaszai sokkal nagyobbak voltak a kéréseimnél. Hálás vagyok, hogy Isten nem válaszolta meg az összes imámat, mert jó pár közülük csapásként nehezedett volna rám!

Amikor Kay és én házasságot kötöttünk, kaptunk egy esküvői képeslapot, melyen ez állt:  „Isten mindig a tőle telhető legjobbat adja azoknak, akik a választást rábízzák.” Tanuljuk megy hagyni, hogy Isten a maga módján és idejében válaszoljon imakéréseinkre!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Gondolj valami olyanra, amiért nemrég imádkoztál. Hogy imádkoznál másképp, ha számolsz azzal, hogy Isten útjai mindig jobbak, nagyobbak és magasabbak?
• Mesélj el egy olyan időszakot, amikor Isten úgy válaszolta meg az imád vagy imáidat, hogy az túlmutatott mindenen, amit kértél, illetve elképzeltél.
• Hogyan teheted nyilvánvalóvá azt, hogy az Istentől kapott legjobbat akarod, és nem a saját akaratodat?

*(Daily hope by  Rick Warren, 2017.11.26)

„Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed” (Lukács 1:13, NIV fordítás).

Egyszer hallottam egy történetet egy fiatal lányról, aki levelet írt egy misszionáriusnak, hogy így próbálja bátorítani őt, és biztosítsa támogatásáról. Nyilvánvalóan előzőleg kioktatták, hogy ne is kérjen választ a levelére, hiszen a misszionáriusok igen elfoglaltak. Így tehát amikor a levél célba ért, a misszionárius nagy lelkesedéssel olvasta: „Tisztelt Misszionárius Úr! Imádkozunk Önért. De ne fáradjon, nem várunk választ.”

Azt hiszem, ez a kislány akaratán kívül összegezte a legtöbb keresztyén ember imaéletét. Sokat imádkozunk, de nem is várunk választ! Azonban változtatnunk kell hozzáállásunkon, ha választ akarunk kapni Istentől!

Először is hajlandóaknak kell lennünk Istenre hagyni, hogy „a maga idejében” válaszoljon, azaz a saját menetrendje, a saját időzítése szerint – ahányszor csak Isten úgy gondolja, hogy így lesz a legjobb.

Néha nehéz elhinnem, hogy Isten válaszolni fog az imáimra. Ám ha Isten egyszer elküldene egy angyalt hozzám, aki a szemembe mondaná, hogy „Rick, azért jöttem, hogy elmondjam, Isten megválaszolta az imádságod”, akkor azt hiszem, meg lennék győzve.

A Biblia elmeséli Zakariás történetét, aki igen idős volt, és feleségének, Erzsébetnek nem lehettek gyermekei. Gábriel angyal megjelent előtte, és így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed” (Lukács 1:13, NIV fordítás). Gábriel azzal folytatta, hogy Erzsébet fiút fog szülni, aki végeredményben „előkészíti majd az utat, hogy felkészült népet állítson az Úr elé”. Zakariás erre így felel a 18-as igeversben: „Hogyan lehetek bizonyos ebben?” Ő alapból szkeptikus. Miért nem hitte el?

Mert évekkel azelőtt felhagyott az erre irányuló könyörgéssel. Ha felületesen olvasod ezt az igeverset, úgy tűnhet: „Elment a templomba. Imádkozott. Erre jött az angyal és így szólt: ’Könyörgésed válaszra talált.’” A valóság ezzel szemben az, hogy már évekkel korábban abbahagyta a gyermekért való fohászkodást. Pedig Isten már akkor meghallgatta Zakariás esengéseit. Valójában a Szentírás e szakaszának angol NIV (New International Version - a szerk.) fordításában használt igeidő („your prayer has been heard” - a szerk.) is arra utal, hogy „a meghallgatásra találás” már megtörtént.  

Isten azonnal megválaszolja imádságainkat, ám időnként késlekedik az ajándék átadásával. Hogy miért? Mert először változtatni akar rajtunk. Isten számára lényegesebb, hogy éretté formáljon, mint hogy megkönnyítse az életed. Miután megtanultad a helyes hozzáállást, Isten szabad utat enged magának, hogy a probléma megoldásán munkálkodjon.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Vázold fel, milyen az imádsághoz való viszonyulásod – és hogyan változott hozzáállásod az elmúlt évben.
• A Biblia mely ígéreteire támaszthatsz igényt imádságaidban?
• Hogyan formált át Isten, amikor várnod kellett az imádságodra adott válaszára?   

*Daily Hope by Rick Warren (2017.11.24)

„Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Filippi 2:13)