»Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!« — tanakodtak egymás között a tanítványok. Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: »Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?« (Márk 8:16-17 NCV fordítás)

Nem fogod észrevenni, hogy Isten mit végez az életedben, ha azon a szinten maradsz, hogy csak az „itt és most” dolgokra összpontosítasz és nem arra, hogy Isten mit szeretne tenni hosszú távon az életedben. Amikor a kényelemre gondolsz és nem a jellemre, a boldogságra és nem a megszentelődésre, az élvezetre és nem az örökkévalóságra való felkészülésre, akkor a rövidtávú gondolkodás csapdájába esel, és ez megakadályoz abban, hogy tisztán lásd az életed.

Ez történt a tanítványokkal is. Jézus éppen egy példázatot mondott nekik a büszkeségről, a kovászt használva metaforaként. A Biblia azt mondja a Márk 8:16-17-ben: "»Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!« — tanakodtak egymás között a tanítványok. Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: »Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?«” (NCV fordítás)

Jézus egy példázatot mondott a tanítványainak az életről, ők pedig az ebédről beszéltek! Az érettség fontosságát ecsetelte nekik, míg ők a következő étkezésről gondolkodtak. Ez a rövidtávú gondolkodás.

A rövidtávú gondolkodás meggátol minket abban, hogy lássuk Isten munkásságát az életünkben. Ez az amerikai kultúra egyik legnagyobb gyengesége. Nehéz manapság hosszú távon gondolkodni, mert a társadalmunkban minden arra tanít, hogy éppen az ellenkezőjét tedd. Kiraboljuk a jövőt, hogy a mának élhessünk. A következő generációk vállára újabb és újabb adósságokat teszünk azért, hogy mi megtehessük most azt, amit csak akarunk.

Amikor rövidtávon gondolkozol, akkor nem látod azt, amit Isten tesz az életedben. Nem fogod észrevenni a jellemedre vonatkozó hosszú távú terveit, ha mindig csak a saját kényelmedre gondolsz.

Beszéljetek róla:

• Mik azok a kis dolgok, amik segíthetnek abban, hogy egy hosszú távú, örökkévalóságra tekintő gondolkodásmódod lehessen?
• Milyen lenne a hosszú távú gondolkodás a családodra vonatkozóan? A karrieredben? A lelki életedben?
• Hol látod Isten munkáját az életedben?

 (Daily Hope by Rick Warren, 2014.06.30.)

„Az Úr nem azokra a dolgokra néz, amelyekre az emberek. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 19,7)

Minden élet szent. Az „egyes életek többet érnek, mint mások” felfogás okozta a holokausztot. Hitler gondolkodásmódja ez volt: "egyes emberek fontosabbak mint mások, ezért pusztítsuk el a gyengét, a beteget, az öreget és mindazokat, akikkel nem értünk egyet!” Még ma is látjuk ezt a felfogást várandós fiatal pároknál, akik miután megtudják, hogy babájuknak valószínűleg születési rendellenessége lesz, rögtön számításba veszik az abortuszt.

Ha minden hiányossággal rendelkező magzatot elvetéltek volna, te sem születtél volna meg. Mert neked is vannak hiányosságaid! Mindenki fogyatékos, csak épp nem ismered be. Vannak érzelmi fogyatékosságaid, és olyan félelmeid, amelyekről még a feleségednek sem beszélsz, mert halálra ijesztenek. Érzelmi fogyatékosságod lehet például az a gondolat, hogy nem vagy olyan okos, mint mindenki más. Na és persze fizikai hiányosságaid is vannak. Észrevetted már, hogy nem minden működik a testedben jól? Ezért nem indultál az Olimpián. Mindannyiunknak vannak hiányosságaink és problémáink.

Ki dönti el, hogy a te fogyatékosságaid nem annyira nagyok, hogy megszabaduljanak tőled? Ismersz olyan családot, akiknek hátrányos helyzetű – autista, szellemileg visszamaradott vagy testileg fogyatékos, speciális szükségletű gyerekük van? És kevésbé szeretik azt a gyereket? Nem! Sőt, jobban szeretik! A Biblia azt tanítja, hogy Isten szereti a gyengét, a beteget és a hátrányos helyzetűeket. Szükségünk van arra, hogy az ilyen emberek jelen legyenek az életünkben, hogy megtanuljuk az önzetlenséget.

Mindig meg kell védnünk az élet szentségét. Miért? Mert feltárja Isten céljait és megmutatja az Ő dicsőségét.

Értékes vagy, attól függetlenül, hogy ki vagy és milyen vagy. És ugyanígy értékes minden gyermek is.

A Biblia azt mondja, hogy Isten felelősséget vállal minden genetikai hibánkért. Tudtad ezt? Nem azokról a problémákról van szó, amelyeket mi okoztunk magunknak a túlzott evéssel, dohányzással vagy ivással, hanem azokról a genetikai elégtelenségekről, amelyekről nem tehetünk,  de az énünk része.

A Biblia azt mondja az 1Sám 16,7-ben: „Az Úr nem azokra a dolgokra néz, amelyekre az emberek. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.”

Isten felelősséget vállal a hibáinkért, mert Ő nagyobb perspektívából látja az embert, mint mi magunkat. Ő azt is látja, amit te nem. És Ő minden embert szeret, akit megteremtett, mert látja benne azt a lehetőséget, hogy megteszi azokat a nagy dolgokat, amelyeket Ő eltervezett számára.

Isten nem hasonlít téged senki máshoz. Csak a saját képességeidhez és adottságaidhoz fog mérni. Nem az a célom, hogy a világ legjobb lelkésze legyek. Nem is próbálok az lenni. Az a célom, hogy a lehető legjobb lelkész legyek, aki én lehetek, felhasználva az Istentől kapott tehetséget, hátteret, lehetőségeket és ajándékokat. Ezt fogja számon kérni Isten rajtam.

Beszéljünk róla:

• Te eddig kihez hasonlítottad magad? Milyen tulajdonsága miatt gondolod, hogy az az ember jobb, mint te, vagy Isten jobban szereti őt, mint téged?
• Elég neked, ha tudod azt, hogy Isten szentnek tartja az életedet? Miért igen, vagy miért nem?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013. 08. 07)

Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?" Róma 9:20

A szíved, lelki ajándékaid, karaktered, adottságaid, tapasztalatod - ez az öt dolog tesz téged azzá, aki vagy. Mondhatnám azt is, hogy ez az ALKATod.

Elfogadni az ALKATodat - vagyis azt, hogy Isten teljesen egyedivé alkotott, hogy dicsőséget szerezz neki - azt jelenti, hogy elhiszed, Isten pontosan tudja, mit csinál. Minden a bizalmon alapszik. Azt hiszed, Isten hibát követett el, amikor megalkotott? Vagy bízol benne, és elhiszed, hogy terve van az életeddel? Elhiszed ezt? 

Amikor azt mondod, "Istenem, vannak dolgok, amiket nem szeretek magammal kapcsolatban. Bárcsak más lenne a hajam vagy a bőrszínem. Bárcsak magasabb / alacsonyabb / soványabb lennék. Bárcsak  tehetségesebb lennék. Bárcsak meg tudnám tenni azt a bizonyos dolgot. Bárcsak úgy néznék ki, mint ő, olyan okos lennék, mint ő.... és így tovább. Ez a fajta gondolkodás tulajdonképpen olyan, mintha ezt mondanád Istennek: "Ezt elrontottad! Mindenki más jól van úgy, ahogy van, de nagyon elhibáztad, amikor engem alkottál."

Amikor elutasítod önmagad, akkor lényegében Istent utasítod el, mivel Ő alkotott téged. Amikor nem fogadod el magad, lázadsz Isten ellen. Ilyenkor tulajdonképpen ezt mondod: "Istenem, én jobban tudom mint te, máshogy kellett volna megalkotnod, más erősségekkel és gyengeségekkel."

De Isten azt mondja neked: "Nem, én pontosan olyanná alkottalak, amilyen vagy, mert azt akarom, hogy ilyen legyél - az erősségeiddel és gyengeségeiddel együtt. Mindkettő az én dicsőségemre lehet - ha elkezded azt tenni, amiért alkottalak, ahelyett, hogy mindenki másra próbálsz hasonlítani."

Tulajdonképpen meglehetősen öntelt és szemtelen dolog az, amikor elutasítod magad. A Biblia azt mondja a Róma 9:20-ban, "Barátom, kérdezem tőled, mit gondolsz, ki vagy te, hogy kérdőre vonod Istent? Joga van az agyagnak ahhoz, hogy megkérdezze a fazekast, miért alkotta olyannak, amilyen?" (CEV fordítás)

Amikor megkérdőjelezzük Isten szeretetét és bölcsességét, mindig bajba kerülünk. Minden problémád gyökere, hogy nem bízol Istenben. Nem hiszed el, hogy Isten tényleg szeret. Nem hiszed, hogy ő tényleg a legjobbat akarja neked. Azt kívánod, bár másmilyenné alkotott volna. Emiatt benned van a keserűség szelleme, ami miatt állandóan frusztrált vagy, és nem tudsz az a férfi vagy nő lenni, akinek Ő megálmodott téged. 

A Jób 10:10 ezt mondja: "Te irányítottad fogantatásom, a te kezed formált az anyaméhben." Isten akaratában volt az, hogy megszüless, és Ő szeret téged. Hidd el ezt, és bízzál Őbenne!

Beszéljünk róla:

• Elhiszed, hogy Isten tényleg szeret téged? Hogyan befolyásolja ez azt, ahogy magadat látod?
• Mi az, amit mindig meg akartál változtatni önmagadban? Hogyan akarhatta Isten pont ezt a tulajdonságodat az Ő dicsőségére használni?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013. 08. 06.)

„Ezért nem adjuk fel soha. Noha a testünk öregszik, a lelkünk naponta megújul. Mert a jelenlegi problémáink kicsik és nem tartanak nagyon sokáig, de mégis olyan dicsőséget szereznek nekünk, amely sokkal nagyobb ezeknél, és amely örökké fog tartani.” (2Kor 4,15-17, NLT fordítás)

Annyi a különbség a hűséges és a nem hűséges ember között, hogy a nem hűséges ember már az első nehézségnél feladja. A hűséges ember folyamatosan kitart. A hűséges ember elszánt. A hűséges ember szorgalmas. A hűséges ember kitartó. A hűséges emberek nem adják fel. Tudod, hogyan lesz egy kicsi makkból tölgyfa? A tölgyfa valójában csak egy olyan makk, amely nem adta fel.

Nem vagyok nagyon okos, de egy dolgot biztosan tudok: mindig túl korán van ahhoz, hogy feladd. Soha nem vagy vesztes, amíg fel nem adod, és mindig túl korán van ahhoz, hogy feladj valamit. Isten arra használja fel a nehéz időket, hogy próbára tegye az állhatatosságunkat.

Amikor elindult a Saddleback-i gyölekezet, az első prédikációmat egyetlen egy ember hallgatta - a feleségem. Szerinte túl hosszú volt. Még most, 31 év után is azt mondja, még mindig túl hosszúak a prédikációim!

Azt hittem, miután megalapítottuk a gyülekezetet, hamarosan meg is lesz a saját gyülekezeti épületünk. 15 év telt el, és még mindig nem volt. A gyülekezet indulása óta eltelt 13 évben 79 épületet használtunk. El tudod képzelni, hányszor éreztem azt, hogy feladom? Mondjuk, minden hétfő reggel! De nem tudtam feladni. Aztán Isten megkérdezte tőlem: - Rick, ha soha nem adok neked egy saját épületet, akkor is fogsz szolgálni engem? - Hát persze, hogy szolgállak, Uram! - válaszoltam.

A Saddleback-i gyülekezetnek több mint 10.000 tagja volt már, és csak akkor épült fel az első saját épületünk. Mit szólnál ahhoz, ha hetente kellene be- és kirendezned egy helyiséget 10.000 emberre? Semmi dicsőség nincs egy ilyen feladatban, inkább csak kemény munkával jár. Isten a nehéz időket használja fel, hogy próbára tegye az állhatatosságunkat.

Ha épp most nehéz időkön mész át, akkor ez az igevers neked szól: „Ezért nem adjuk fel soha. Noha a testünk öregszik, a lelkünk naponta megújul. Mert a jelenlegi problémáink kicsik és nem tartanak nagyon sokáig, de mégis olyan dicsőséget szereznek nekünk, amely sokkal nagyobb ezeknél, és amely örökké fog tartani.” (2Kor 4,15-17, NLT fordítás)

Istent sokkal jobban érdekli az, hogy mivé válsz, mint az, hogy éppen mi történik veled. Ezért sokszor megengedi az életünkben a megpróbáltatásokat, a gondokat, a szenvedéseket és a problémákat, hogy szorgalomra és elszántságra tanítson, és hogy formálja a jellemünket. Az a megpróbáltatás, amin most mész keresztül, a hűséged és kitartásod próbája. Akkor is fogod követni Istent, ha minden a feje tetején áll körülötted az életben?

„Ne fáradjunk bele abba, hogy jót teszünk, mert a megfelelő időben learatjuk majd a gyümölcsét annak, ha nem adjuk fel.” (Gal 6,9, NLT fordítás)

Beszéljünk róla:

• Milyen helyzetekben jutsz közel ahhoz, hogy feladd?
• Hogyan tudsz megújulni szellemben, hogy elég erőd legyen kitartani egy-egy ilyen helyzetben?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013. 04. 27.)

Gyakorold ezeket. Szánd oda ezekre az életedet, hogy mindenki láthassa a fejlődésedet. (I. Timóteus 4,15)

Miközben egy teljesen új természetet kaptál a megtérés pillanatában, még mindig vannak régi szokásaid, rendszereid, és gyakorlataid, amiket el kell távolítanod és helyettesítened valami mással. Mégis félünk alázatosan szembenézni az igazsággal magunkról.

Gyakran a hibáink alapján alakítjuk ki az énképünket. Sokszor mondjuk: „Ez rám vall…” „Ilyen vagyok és kész…”. Tudat alatt attól félsz, hogy ha abbahagyod a régi szokásokat, elengeded a fájdalmaidat és a csalódásaidat, akkor ki lesz belőled? Ez a félelem minden bizonnyal lelassítja a fejlődésedet.

Csak, amint Istennek megengedjük, hogy az ő igazsága ragyogjon a mi hibáinkra, bukásainkra és csalódásainkra, tudunk elkezdeni dolgozni rajtuk. Ezért nem tudsz fejlődni egy alázatos, tanítható hozzáállás nélkül.

Az Istennek tetsző szokások kifejlődéséhez idő kell. Emlékezz, hogy a jellemed a szokásaid összessége. Nem állíthatod, hogy becsületes vagy, hacsak nem vált szokásoddá, hogy mindig őszinte légy.

A szokásaid határozzák meg a jellemed. Csak egyetlen útja van, hogy a Krisztusi jellem tulajdonságait kifejleszd. Gyakorolnod kell őket – és ez időbe telik.

Ezeket a jellemépítő szokásokat gyakran nevezik „lelki szabályoknak” és magukban foglalják az elmélkedést, az imádságot, a böjtöt, a Biblia tanulmányozását, az egyszerűséget, a sáfárkodást, az Istennel való egyedüllétet, a alárendeltséget, az alázatosságot, a szolgálatot és az evangélizálást.

Beszéljetek róla:

• Milyen lelki szokásokat kell tudatosan gyakorolnod?

• Nagyon sok ember van tisztában az erősségeivel. Ugyanennyire tisztában vagy a gyengeségeiddel is? Mik azok?

(Daily Hope by Rick Warren 2013. 01. 22.)