„Ahogy mindegyik testrész betölti saját külön feladatát, segíti a többi testrész növekedését is, hogy az egész test egészséges legyen,  növekedjen és tele legyen szeretettel.” (Efezusiakhoz 4:16 NLT fordítás)

A Biblia a Kolossé-levél 2:6-7-ben ezt írja: „Mivel elfogadtátok Jézus Krisztust, az Urat, járjatok is őbenne” (ESV fordítás). A Biblia gyakran hasonlítja az életet a járáshoz, mert az élet nem egy helyben való üldögélés. Egy felfedezőutazáson vagyunk! Végig az Újszövetségben arra intenek minket, hogy járjunk bölcsességben, szeretetben, világosságban, engedelmességben és a Szentlélekben.

De Isten szerint nagyon fontos az, hogy ne egyedül járjuk az életutunkat. Ennek semmi köze ahhoz, hogy egyedül élsz vagy házas vagy, és a házasság nem oldja meg a kérdést. A közösség a lényeg. A közösséget pedig a szellemi családodban, a Krisztus Testében találod meg.

Néhányan most ezt kérdezitek: "Mi rossz van abban, ha egyedül járok?  Nekem ez így jó, mert a saját tempómban tudok haladni, és senkire se kell várnom.”

Lehet, hogy szeretsz egymagadban járni, de szükséged van másokra is az élet útján. Hadd soroljak fel három okot, hogy miért:

1. Mert biztonságosabb. Előfordult már, hogy éjszaka egy sötét sikátoron vagy egy hosszú országúton kellett egyedül menned? Egy kicsit félelmetes. Biztonságosabb, ha másokkal együtt megyünk az életben is.
2. Mert segítséget és támogatást kapunk. Egy régi zambiai közmondás szerint „Ha egyedül futsz, gyorsan futsz, de ha együtt futtok, messzire juttok.” Az élet nem egy 50 méteres síkfutás, hanem egy maraton! Csak úgy tudjuk eredményesen és nem kiégve befejezni a versenyt, ha a kapcsolatainkon keresztül más embereket is bevonunk az életünkbe.
3. Mert bölcsebb és okosabb dolog. Többet tanulsz, ha nem egyedül, hanem másokkal mész az úton. A Példabeszédek 28:26 ezt mondja: „Aki a maga eszében bízik, az ostoba.” Más szavakkal: ha te vagy az egyedüli, aki gondol valamit, de senki nem ért veled egyet, akkor könnyen meglehet, hogy rossz irányba mész. Amikor egyedül jársz az életben, nincs aki figyelmeztessen: „Letértünk az ösvényről. Vissza kell találnunk, és a jó irányba kell mennünk.”

 Az Efézusi-levél 4:16 ezt mondja: „Ahogy mindegyik testrész betölti saját külön feladatát, segíti a többi testrész növekedését is, hogy az egész test egészséges legyen, növekedjen és tele legyen szeretettel.” (NLT fordítás).

Kell, hogy legyenek más emberek az életedben, hogy segítségükkel azzá a személlyé válhass, akinek Isten megteremtett. Az élet a kapcsolatokról szól. Isten szeretet, és Ő azt akarja, hogy tanuld meg szeretni Őt és másokat. Ez a két legnagyobb lecke az életben.

 Beszéljetek róla

• Milyen mintát mutat a bibliai közösség a világnak?
• Kik azok az emberek, akikkel járhatsz az életben és akikkel segíthetitek egymást?
• Hogyan ápolod aktívan ezeket a kapcsolatokat, hogy erősebbé tedd őket?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2015.05.13.)

 „Őrültség könnyelműen fogadalmat tenni az Úrnak, mielőtt számolnál a következményekkel.” (Példabeszédek 20:25, TLB fordítás)

Amikor fontos döntés előtt állsz, a Biblia tanítása szerint számolnod kell a lehetséges következményekkel: „Őrültség könnyelműen fogadalmat tenni az Úrnak, mielőtt számolnál a következményekkel.” (Példabeszédek 20:25, TLB fordítás)

Minden egyes döntésünk árcímkézve van. Meg kell kérdezned magadtól, hogy mi lesz a döntésed ára a következő területeket figyelembe véve: idő, a pénz, energia, kapcsolatok.

Engedélyt adok neked, hogy azt válaszold, hogy „Visszatérünk rá”. Teljesen rendben van, ha mérlegeled és megvizsgálod a döntéseid árát. Ne feszengj emiatt, hiszen van az életnek egy törvénye, amelyre a Példabeszédek és a Prédikátor könyve tanít minket: mindig könnyebb beszállni, mint kikeveredni.

Sokkal könnyebb adósságba keveredni, mint abból kimászni. Könnyebb egy kapcsolatot megkezdeni, mint befejezni azt. Könnyebb feltölteni a naptárad, mint teljesíteni a vállalt időpontokat. Mindig könnyebb beszállni, mint kiszállni.

Lukács 14:28-29-ben azt olvassuk, hogy „Ha tornyot akarsz építeni, először leülsz és kiszámolod, hogy mennyibe fog kerülni, hogy lásd, hogy lesz-e elég pénzed, hogy a munkát befejezd. Ha nem így jársz el, lehet, hogy az alapot leteszed, de biztos, hogy a tornyot nem fogod tudni befejezni. És mindenki, aki látná, kigúnyolna téged.” (NCV fordítás)

Mielőtt megalakítottuk a Saddleback Gyülekezetet, át kellett gondolnom, hogy mi is lesz ennek az ára az időm, erőm, pénzem és családom tekintetében.

A gyülekezetünk első éves költségvetése mindennel együtt 60.000 dollár volt. Számtalan dolgot kellett feláldozni mindennek a kezdetén, és fel kellett tennem magamnak a kérdést: „Vajon megéri majd?” És igen – megérte. A tudat, hogy emberek ezrei lesznek a mennyben egy teljes örökkévalóságig a Saddleback Gyülekezet szolgálata nyomán minden áldozatot megér.

Ez tehát a kérdés, amelyet fel kell tenned magadnak az életben adódó nagy döntések előtt. Vajon megéri? Mindig számolj a következményekkel, mielőtt elkötelezed magad.

Beszéljetek róla:

• Mit gondolsz, miért fontos átgondolnod azt, hogy egy adott döntésed mennyi erődet emészti fel?
• Mikor kell egy döntéssel kapcsolatban azt válaszolnod, hogy "Hadd gondoljam át."? Hogyan reagál erre a környezeted?
• Mi az, ami érdemessé tesz egy ügyet arra, hogy időt, pénzt és erőt szánj rá?
  
  

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.04.17.)

"Számomra az elégedettség nem a gazdagságban van, hanem, ha láthatlak téged és tudhatom, hogy minden rendben van közöttünk. És amikor majd a mennyben ébredek fel, tökéletesen elégedett leszek, mert színről színre láthatlak." (Zsoltárok 17:15 - TLB fordítás)

Az élet nem a tárgyakról szól. Helyes látásmódod kell legyen a vagyonoddal kapcsolatban, vagy különben birtokba vesznek a birtokodban lévő vagyontárgyak. Fel kell ismerned, hogy egyik sem tart örökké. 

Jézus azt mondja Lukács 12:15-ben: "Figyeljetek és őrizzétek meg magatokat minden fajta kapzsiságtól; mert az igaz élet nem azokból a dolgokból áll, amiket birtokoltok, bármennyire is gazdagok vagytok" (GNT fordítás).

Sose ítéld meg személyes értékedet a kapott béred alapján. Sose gondold, hogy az értéked kapcsolatban van a vagyontárgyaiddal, amelyeket birtokolsz. Ismerd fel, hogy a legnagyszerűbb dolgok az életben, nem a kézzel fogható dolgok. Semmit sem hoztál magaddal erre a Földre, és semmit nem is viszel majd magaddal. Az élet nem a vagyonszerzésről, vagy a teljesítményről szól. Az élet a kapcsolatokról szól, és arról, hogy megtanuljuk, hogyan szerethetjük Istent és másokat.

A legjobb módja annak, hogy ne felejtsd el, hogy az életed nem a dolgokról szól, az, ha örökkévaló prioritásokra építed az életed. Arra tedd a hangsúlyt, ami örökké megmarad. Minden birtokunkban lévő tárgy időleges, tehát ne építsd az életed javak szerzésére. Csak két dolog tart örökké: Isten Szava és az emberek.

Döntened kell. A világ azt mondja neked, hogy egyre több dolgot kell szerezned, hogy boldogabb, sikeresebb, fontosabb, értékesebb legyél, és nagyobb biztonságban élhess. El kell döntened, hogy a Madison Avenue-ra, vagy a Mesteredre fogsz inkább hallgatni. A mai kultúrára, vagy Krisztusra fogsz figyelni? A világra, vagy az Ő Szavára fogsz figyelni? (Allegória az angol nyelvben: Madison Avenue / Master; culture / Christ; world / Word - a szerk.)

Az egyik elégedetlenséget okoz az életed hátralévő részére; a másik ténylegesen boldoggá fog tenni. Mielőtt tovább mozdulnál az anyagi szabadság felé, meg kell kérdezned magadtól: "Mi az elsődleges célja az életemnek? Hogy több dolgot szerezzek? Miről gondolkodok, beszélek a legtöbbet, mibe adom bele a legtöbbet? Miért élem az életem?"

Volt egy híres milliomos, Orange County-ban, aki öngyilkos lett sok évvel ezelőtt. A temetésen valaki azt mondta: "Nem értem ezt. Olyan sok mindene volt, amiért élhetett volna." Én azt gondoltam, "Nem. Sok mindene volt, amiből élhetett. De nem volt semmije, amiért élhetett volna."

Lehet, hogy sok mindened van, amiből megélhetsz, de van valami amiért élsz? Van kapcsolatod Istennel? A világ mitosza az, hogy minden a tiéd lehet. Az igazság az, hogy nem lehet minden a tiéd. És ami még fontosabb, hogy nincs is mindenre szükséged ahhoz, hogy boldog legyél. Annyira vagy boldog, amennyire úgy döntesz, hogy az leszel.

Az elégedettség titka abban van, ha a biztonságot és elégedettséget nem abban találod meg, amid van, hanem abban, akié vagy. Krisztusban találod meg.

A Zsoltárok 17:15 azt mondja: "Számomra az elégedettség nem a gazdagságban van, hanem, ha láthatlak téged és tudhatom, hogy minden rendben van közöttünk. És amikor majd a mennyben ébredek fel, tökéletesen elégedett leszek, mert színről színre láthatlak." (Zsoltárok 17:15 - TLB fordítás)

Beszéljünk róla!

• Melyek azok a kézzelfogható, vagy nem kézzelfogható dolgok, amelyeket megpróbáltál megszerezni ahelyett, hogy az Istennel való járásodat erősítetted volna?
• Hogyan áldoztad fel a kapcsolataidat a siker és a státusz hajhászása közben? Mit kell tenned ma azért, hogy elkezd rendbe hozni ezeket a kapcsolatokat?
• Rendben vagy azzal kapcsolatban, hogy nem lehet minden a tiéd? Miért, vagy miért nem?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.02.10.)

„Ne csak a saját életed érdekeljen, hanem figyelj másokra is!” (Filippi 2:4 – NCV fordítás)

Egy olyan világban élünk, amelyben úgy tűnik, mindannyian kóros figyelemhiányban szenvedünk, mert az eszközeink, a technológia állandóan zaklat, elvonja a figyelmünket, és már nem figyelünk a köröttünk levő emberekre.

Gondolj bele: amikor egy értekezletre mész, hány ember ül ott úgy, hogy a telefonját figyeli és olvassa? A fejünk mindig lehajtva, amint belemerülünk valamilyen videóba vagy játékba, a fejhallgató meg mindig ott van a fülünkön, és megakadályozza, hogy meghalljuk a körülöttünk levő embereket. Hányszor esett már meg veled, hogy a barátaiddal egy étteremben voltál, de sokkal inkább figyeltél a Facebook- vagy Twitter-ismerőseidre?

Ha jobb kapcsolatokat akarsz, meg kell tanulnod a másikra való odafigyelés elfelejtett művészetét!

Filippi 2:4-ben azt mondja a Biblia: „Ne csak a saját életed érdekeljen, hanem figyelj másokra is!” (NCV fordítás)

Ez nem megy csak úgy magától, ugye? Természet szerint nem törődünk azzal, hogy a másikat mi érdekli. Természet szerint azt akarjuk, hogy ránk figyeljenek, ne másokra.

A legnagyobb ajándék azonban, amit valakinek adhatsz, az a figyelmed, mert a te figyelmed a te időd, és a te időd az a te életed. Ez soha nem jön már vissza, éppen ezért olyan értékes, amikor odaadod.

Ez egy egyszerű, de nagyon erőteljes eszköz az erős kapcsolatok építéséhez. Érdekel, hogy mi érdekli a gyermekeidet? Figyelsz arra, hogy a társad mit mond? Figyelsz a munkatársadra, amikor beszél hozzád? Üdvözlöd a szomszédodat, amikor reggel elmégy mellette?

A szeretet indít rá minket, hogy megtanuljuk az odafigyelés elfelejtett művészetét. Ez át fogja formálni a kapcsolatainkat, és segít, hogy örömteli életet éljünk.

 Beszéljetek róla:

• Hogyan akadályoz abban a szociális média, hogy kapcsolatokat építs azokkal az emberekkel, akikkel együtt élsz és együtt dolgozol?
• Ma milyen módon tudnál figyelmet fordítani a körülötted levő emberekre?
• Hogyan mutatod meg a többieknek, hogy igazán odafigyelsz arra, hogy mit mondanak vagy mit tesznek?

(Daily Hope by Rick Warren – 2014.06.04.)

„Vigyázzatok egymásra, hogy mindenki közületek megkapja Isten kegyelmét.” (Zsidó 12,15 NLT fordítás)

Amikor elveszítesz valakit, nemcsak az emberek támogatására van szükséged, hanem arra is, hogy ők más nézőpontból képesek látni a dolgokat. Amikor elveszítesz valakit, nem látod a teljes képet, hiszen a fájdalom leszűkíti a látókörödet, így szükséged van mások segítségére, akik nagyobb perspektívából képesek látni a dolgokat. Nagyon nagy szükségünk van egymásra, amikor elveszítünk valakit.

Miután kicsit alábbhagy benned a nagy fájdalom, engedd, hogy mások szolgáljanak feléd - engedd, hogy segítsenek, hogy vigasztaljanak, hogy tanácsot adjanak vagy melléd üljenek és együtt gyászoljanak veled. Ne érezd magad zavarban emiatt! Ez az egyik oka annak, amiért Isten létrehozta az egyházat. Az egyház család, és azért vagyunk, hogy törődjünk egymással.

Kell, hogy tartozz egy kis csoporthoz és részt kell, hogy vegyél a szolgálatban, hogy megépíthesd azokat a hidakat, amelyekre elkerülhetetlenül szükséged lesz, amikor elveszítesz valakit.

Régebben, amikor a gyülekezetünk még sokkal kisebb volt, volt egy család, aki öt éve csatlakozott hozzánk, de soha nem jártak se a gyülekezetbe, se bibliaórákra, nem csatlakoztak házicsoporthoz és nem szolgáltak sehol. Soha nem ismerkedtek meg senkivel, egyszerű nézőközönség és "fogyasztók" voltak. Öt év telt el így, amikor a férjet megműtötték és kiderült, hogy az egész testében elterjedt a rák. Felhívták az irodámat és megkérdezték, hogy meg tudom-e látogatni őket?

Mivel sokszor kell utaznom a szolgálatom miatt, mondtam nekik, hogy én sajnos nem tudok most odamenni, de mondják meg a segédlelkészük vagy a házicsoport-vezetőjük vagy szolgálatvezetőjük nevét, vagy adják meg bárkinek a nevét, akit ismernek a gyülekezetből, hogy értesíthessem, és biztos vagyok benne, hogy ők majd hamarosan imádkoznak velük, bátorítják, vigasztalják őket,  vagy visznek nekik ételt vagy bármit, amire szükségük van. Annak ellenére, hogy már öt éve tagja volt ez a család a gyülekezetnek, egyetlen személynek a nevét sem tudták megmondani.

Később, amikor a férfi kijött a kórházból, elhagyták a gyülekezetet, arra hivatkozva, hogy itt senkit sem érdekel a sorsuk. De ez az ő hibájuk volt! Minden lehetőségük megvolt arra, hogy kapcsolatokat építsenek, hogy meglegyen az alap már a válsághelyzet előtt.

A Zsidó 12,15-ben ez áll: „Vigyázzatok egymásra, hogy mindenki közületek megkapja Isten kegyelmét.” (NLT fordítás). Hogy átvészeljük a veszteség időszakát, szükségünk van Isten embereinek a segítségére.

Beszéljünk róla:

• Szerinted miért olyan nehéz elfogadni mások jóindulatát, irgalmasságát és ajándékait?
• Hogyan lehet a legjobban segíteni annak, aki elveszített valakit?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.11. 08.)