Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Ideje szembenézni az igazsággal

2020. április 02. 03:00 - Besther

20200402.jpg

„Ha azt állítjuk, hogy bűntelenek vagyunk, akkor önmagunkat csapjuk be, és az igazság nincs meg bennünk” (1Jn 1,8 NIV fordítás).

A bűn mindig magába foglalja az önámítást. Abban a pillanatban, amikor vétkezel, becsapod magad. Ez önámítás, mert azt hiszed, hogy amit csinálsz, jobb eredményt fog produkálni, mint az, amit Isten már kért tőled, hogy megtegyél.

Azért, hogy megállítsd a saját vereséged, abba kell hagynod az önámítást. Őszintén meg kell vizsgálnod az életedet, szembenézni az igazsággal és foglalkozni a problémákkal. Milyel kapcsolatban teszel úgy, mintha nem lenne probléma vagy nem függenél tőle? Miről mondod azt, hogy ez nem nagy ügy?

Akár heroinnal lövöd magad, akár adósságot csinálsz a hitelkártyáddal, akár pornót olvasol, akár vacak regényeket, nem igazán számít. Ezt mind azért teszed, hogy szabadulj a fájdalomtól és a bűntől. Viszont nem fogsz addig meggyógyulni, míg fel nem ismered a problémáid gyökerét.

Nem kell a mélypontra kerülnöd, mielőtt igazán megváltozol. Nem kell a pusztítás, rombolás útján haladnod. Elismerheted a problémáid eredetét, aztán dolgozhatsz rajtuk.

Amikor azt kérdezik: „Mi a legnagyobb probléma, amivel szembesülni szoktál?”, akkor a lelkigondozók újra és újra elmondják: „Az emberek mindig túl sokáig várnak, mire segítséget kérnek. Ekkor már szinte lehetetlen megfordítani a helyzetet.” A legtöbb ember tagadja, hogy problémái lennének, addig várnak, míg túl késő lesz, és emiatt felesleges fájdalmakon mennek keresztül.

A Biblia azt mondja: „Ha azt állítjuk, hogy bűntelenek vagyunk, akkor önmagunkat csapjuk be, és az igazság nincs meg bennünk” (1Jn 1,8 NIV fordítás).

Milyen kemény kérdéseket kell feltenned magadnak az életedben jelenlévő bűnnel kapcsolatban? Mik azok a figyelmeztető jelek, melyeket figyelmen kívül hagysz?

Ha meg szeretnél gyógyulni, akkor meg kell ismerned a problémáid gyökerét, és szembe kell nézned az igazsággal önmagadról. Ez sosem az egyszerűbb vagy könnyebb út, de mindig ez a helyes módszer.

Isten érted van, és munkálkodik benned. Az ő erejével bármi legyőzhető.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Miképpen akadályoz a büszkeséged abban, hogy a problémáid gyökerét felismerd?
  • Miért gondoljuk sokszor azt, hogy jobban tudjuk, mint Isten, hogy mi a jó nekünk?
  • Mit akar Isten, mit tegyél miután szembenéztél az igazsággal, problémáid eredetével?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.03.26.)

Szólj hozzá!

Ha csatába indulsz, higgy abban, hogy Isten harcol érted!

2020. március 21. 03:00 - gabormel

20200321.jpg

„Ne féljetek, és ne is riadjatok meg ettől a nagy sokaságtól! Ezt a csatát nem nektek kell megvívnotok, hanem Istennek” (2Krón 20,15 NIV fordítás).

Bármelyik vízi-életmentő megmondhatja: nem menthetsz meg senkit addig, amíg saját maga próbálja kimenteni önmagát. Ha mégis megpróbálnád, téged is lehúz a mélybe. Meg kell várnod, amíg végleg feladja. Azután már könnyen megmenthető. Csak átkarolod, és kiúszol vele a partra.

Ugyanez vonatkozik az Istennel való kapcsolatunkra is. Ha egyedül próbálunk szembe nézni életünk nagy  problémáival, akkor elsüllyedünk. Isten ehelyett azt akarja, hogy hagyjuk abba az egyedül harcolást, és bízzunk abban, hogy ő segít elvégezni a feladatot.

Isten Izrael hadseregét tanította erre a leckére: három olyan ellenséges haderő készült harcolni velük, akik jelentős túlerőben voltak. De Josáfát király az aggódás helyett, Isten dicsőítésére buzdította seregét, bizalommal arra, hogy Isten megmenti őket.

Így imádkozott: „Nem tudjuk, mit kellene tennünk – csak könyörgünk a segítségedért” (2Krón 20,12 CEV fordítás).

Akkor Isten azt mondta nekik: „Ne féljetek, és ne is riadjatok meg ettől a nagy sokaságtól! Ezt a csatát nem nektek kell megvívnotok, hanem az Istennek” (2Krón 20,15 NIV fordítás).

Isten ugyanezt akarja tőled: azt akarja, hogy fejezd be a küzdelmeket, és hagyd, hogy ő harcoljon érted.

A történet tovább folytatódik A krónikák második könyvében: „Nem nektek kell harcolnotok. Csak vonuljatok fel; álljatok szilárdan, és nézzétek, hogyan szabadít meg az ÚR. [...] Ne féljetek; és ne is rettegjetek! Holnap menjetek, és nézzetek szembe velük, és az ÚR veletek lesz” (2Krón 20,17 NIV fordítás).

Nem különösek ezek a parancsok? Isten azt mondja Izrael hadseregének, hogy vonuljanak fel a csatatérre, de ne harcoljanak.

Bármivel is kell szembesülnöd ma, Isten ugyanezt kéri tőled is. Arra kér, hogy maradj meg erősen, csendben bízva benne. Azt kéri, hogy ne félj, és ne is rettegj.

Ha elfutsz az ellenségeidtől – a problémáidtól –, akkor soha nem fognak a dolgok jobbra fordulni. Isten azt akarja, hogy nézz szembe az ellenségeiddel bízva abban, hogy ő megszabadít tőlük.

Bármiért is harcolsz ma, bízz Istenben, hogy megnyeri a csatát neked!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Milyen csatát próbálsz egyedül megvívni? Szerinted mi fog történni, ha abbahagyod a harcot, és Istenre bízod annak megvívását?
  • Miért bízhatsz Istenben, hogy harcol érted? Mit tett már eddig is érted?
  • Hogyan néz ki a csendes bizalom? Mire kellene emlékezned, amikor félsz vagy rettegsz?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2020.03.14.)

Szólj hozzá!

Lásd Isten nagyobb perspektíváját!

2019. október 10. 03:00 - FodorImi

architecture-768432_1280.jpg

„Akarom, hogy tudjátok, drága fivéreim és nővéreim, hogy minden, ami itt velem történt, a Jó Hír terjedését segítette” (Fil 1,12 NLT fordítás).

Nem számít, mi történik életedben – jó, rossz vagy csúf – Isten megvalósítja tervét. Pál tudta ezt. A filippiekhez írt levél 1. részének 12. versében ezt olvassuk: „Akarom, hogy tudjátok drága fivéreim és nővéreim, hogy minden, ami itt velem történt, a Jó Hír terjedését segítette.”

Mióta a damaszkuszi úton kereszténnyé lett, Pálnak egyetlen nagy álma volt: az akkori világ középpontjában, Rómában akart prédikálni. Az volt az álma, hogy a világ legfontosabb városában hirdesse az evangéliumot.

Istennek azonban más elképzelése volt. Pált nem egy evangelizációs körút prédikátoraként, hanem az akkori császár, Néró foglyaként küldte Rómába. Néró pedig annyira gonosz volt, amennyire csak lehetett.

Pál két éven keresztül, a nap 24 órájában egy császári börtönőrhöz láncolták, és az őrök négy óránként váltották egymást. Két év alatt 4380 lehetősége volt bizonyságot tenni számtalan őrnek. Ki volt itt a rab valójában? Kinek kellett meghallgatnia a másikat?

Ez nem Pál terve volt, hanem Isten akarta így, és ez két dolgot eredményezett, amit biztosan tudunk.

Először is, a Filippi 4-ben arról ír, hogy két év alatt Néró saját udvarából többen megtértek Pálnak a császári börtönben tett bizonyságtételei hatására.

Másodszor, nehéz lett volna lelassítani egy olyan embert, mint Pál. A börtönben azonban rákényszerült, hogy leálljon, lenyugodjon, és ennek eredményeként ott megírja az Újszövetség egy részét. Vajon melyiknek lett volna nagyobb hatása? A prédikációnak a Colosseumban, vagy a megírt könyveknek, amelyek által az évszázadok alatt megszámlálhatatlan sok embernek mutatta be Jézust?

Pál tudta, hogy Istennek sokkal nagyobb terve van, és boldog lehetett, mert látta, hogy mit tesz Isten Pál nehézségeivel.

Bármikor, ha nehézségek nyomasztanak, és kezdenél elkeseredni, azt kell tenned, amit Pál tett! Tanuld meg Isten nézőpontjából látni a dolgokat! Kérdezd meg: Mit tesz itt Isten? Mi a nagyobb kép? Mi a szélesebb perspektíva? Ekkor képes leszel hittel szembeszállni nehézségeiddel.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Gondolj egy jelenlegi problémádra, ami elbátortalanít. Hogyan változhatna meg a csüggedésed, ha Isten nagyobb távlatából néznél rá?
  • Mit gondolsz, miért engedi Isten, hogy nehéz időszakokon menj át?
  • Hogyan láttad meg Isten munkáját múltad egyik nehéz helyzetében?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.03.)

Szólj hozzá!