"Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket." (1 János 4:19)

Isten képmására lettünk teremtve azért, hogy két dolgot tegyünk a Földön: megtanuljuk szeretni Istent és megtanuljuk szeretni a többi embert. Az élet a szeretetről szól.

A szeretet azonban Istennel kezdődött. Először Ő szeretett minket, és ez adja meg nekünk azt a képességet, hogy szerethetünk másokat (1 János 1:19). Az egyetlen oka annak, hogy képes vagy Istent, vagy bárki mást szeretni az, hogy Isten szeretett először téged. És ezt a szeretetet úgy mutatta meg, hogy elküldte Jézus Krisztus a Földre, hogy meghaljon érted. Úgy mutatta meg, hogy megteremtett téged. Megmutatta ezt a szeretet mindazáltal, amivel rendelkezel ebben az életben; ez mind Isten szeretetének ajándéka.

Ahhoz, hogy képesek legyünk másokat szeretni és nagyszerű, szerető emberekké válni, először meg kell értenünk és meg kell éreznünk, hogy Isten mennyire szeret minket. Nem elég csak beszélni, vagy olvasni, vagy vitatkozni a szeretetről; meg kell tapasztalnunk Isten szeretetét.

El kell jutnunk ahhoz a naphoz, amikor végre teljesen megértjük, hogy Isten szeretete mennyire teljes és feltétel nélküli. Biztosak kell lennünk benne, hogy nem állíthatjuk meg Istent abban, hogy szeressen bennünket.

Ha már végre Isten feltétel nélküli szeretetének védelmében vagyunk, elkezdünk türelmesebbek lenni az emberek felé. Nem leszünk olyan idegesek, mint korábban.

Ez alatt a karácsonyi időszak alatt gondolkozz el az alábbiakon:

•  kinek van szüksége több türelemre a részedről?
•  kinek van szüksége arra, hogy több időt tölts vele?
•  kinek kell megbocsátanod?
•  kinek van szüksége az irgalmadra és a nagylelkűségedre?

Mit fogsz tenni ezekkel a dolgokkal ez alatt az ünnep alatt?

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.11.25)

 „Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” (Lukács 10:33)

„Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:32)

Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. (Lukács 10:30-31)

Jézus azt tanítja, hogy legnagyobb feladatunk az hogy, szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Ezzel kapcsolatban egy példázatot is megoszt velünk, melyből kitűnik az a három lehetséges viselkedésforma, amit felebarátaink irányában  alkalmazhatunk.

Amikor egy embert a Jerikóba tartó úton kiraboltak és megvertek, az első arra járó utazó elkerülte. Mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje a találkozást.

Egyes emberek közülünk egyfajta elkerülő, távolságtartó életmódot alakítanak ki maguk körül. Nem akarunk közel kerülni embertársainkhoz, nehogy véletlenül a segítségünket kérjék. Lehet, hogy valóban szükségük van rád, ezért inkább elkerülöd őket.

Amikor ilyen fajta életmódot élünk, az összes körülöttünk lévő kapcsolatunk igazából csak látszat. Mindenkit távol tartunk magunktól, nehogy be kelljen valamibe kapcsolódni, mert ha bekapcsolódunk, megvan a veszélye a sérülésnek.

Jézus azt mondja, hogy egy lelkész - egy keresztény ember - járt arrafelé, és látta, hogy valakit kiraboltak és halálra vertek. Mégis, a lelkész azt választotta, hogy elkerüli a rászorultat és inkább a saját dolgaira koncentrál, így az út másik oldalán továbbsétált.

Ez a fajta viselkedés vakká tesz és elveszi a józan eszünket. Te személyesen mit tehetnél azért, hogy megakadályozd vagy áttörd ezt a fajta távolságtartó viselkedést?

Daily Hope by Rick Warren, 2011. 11. 17.

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Lukács 10:25)

Ha Jézus megjelenne ma este a CNN képernyőjén, és megkérdeznék, mit kell tenni az örök élet elnyeréséhez, újra ugyanaz hangzana: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10:27)

A törvénytudó, ha már egyszer feltette ezt a kérdést, követelte a „felebarát” fogalmának részletes, gyakorlati meghatározását is. (Lukács 10:29)

Jézus, mint szelíd tanító, szelíd humorral, nem válaszolt közvetlenül (vagy éppen, hogy megtörje a törvénytudó tréfáit). Helyette elmondott egy történetet egy férfiről, akit összevertek és otthagytak a Jerikóba vezető úton, hogy meghaljon.

Először egy pap járt arra, de a sérültet meglátva, csendesen átment az út túlsó oldalára.

Aztán egy férfi ment arra, aki a helyi templom gondnoka volt, de mikor meglátta az embert, ő is elkerülte.

Végül, jött egy lenézett, megvetett nemzetségből való férfi, egy samáriai, aki megállt, hogy segítsen a sérült emberen. Megtisztította, bekötötte a sebeit, elvitte egy közeli fogadóba, kifizette a kezelését, a szállását, míg újra lábra nem tud állni.

– Ki volt a sebesült ember felebarátja? – kérdezte Jézus.

– Aki irgalmas volt hozzá. – válaszolta a törvénytudó.

– Igazad van, - mondta Jézus – menj, és cselekedj ugyanígy! (Lukács 10:37 alapján)

A második legnagyobb parancsolat az után, hogy „Szeresd az Urat, a te Istenedet mindeneddel, amid van” az, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagad”. A következő néhány áhítatban Rick pásztor erről a második legnagyobb felelősségünkről fog tanítani, szeretni a felebarátainkat.

(Daily Hope by Jon Walker – 2011.11.16)