Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3:28)

Az igazi szolgák odafigyelnek az emberek szükségeire. Ők azok, akik szüntelenül azt kutatják, hogyan segíthetnek másokon. Ha észreveszik, hogy valaki hiányt szenved, akkor rögtön megragadják a lehetőséget, hogy segítsenek, ahogy a Biblia is parancsolja. „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” (Gal 6:10)

Ha Isten szükségbe helyez valakit a szemed láttára, azzal neked kínál lehetőséget arra, hogy növekedj a szolgálatban. Vegyük észre, hogy Isten hívő testvéreinket, és az ő családjaikat helyezi első helyre a ranglistán; nem sorolja őket az utolsó helyre.

Gyakran azért szalasztjuk el a lehetőséget a szolgálatra, mert nem vagyunk elég érzékenyek és hiányzik az életünkből a spontaneitás. A szolgálatra szóló nagy lehetőségek nem maradnak sokáig nyitva. Hamar elmúlnak és gyakran soha nem térnek vissza. Lehet, hogy csak egyetlen lehetőség adatik, hogy egy bizonyos ember felé szolgálj.

„Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld 3:28)

John Wesley Isten nagyszerű szolgája volt. Ez volt a mottója:

„Tedd meg mindazt a jót, amit csak lehet, minden eszközzel, mindenhol, mindig, mindenhogyan, mindenkivel, ameddig csak élsz.”

Ez az igazi nagyság. Elkezdhetsz először kis dolgokat keresni, amiket senki nem szeretne vállalni. Tedd úgy ezeket, mint a nagyokat, mert Isten mindenre figyel.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. 06. 30.)

„Aki katonai szolgálatot teljesít, nem foglalkozik az élet közönséges dolgaival. Csak azon igyekszik, hogy a parancsnoka meg legyen vele elégedve!" (2 Timóteus 2:4)
 

Az igazi szolgálók mindig készek a szolgálatra. Nem töltik az idejüket olyan dolgokkal, amelyek megakadályozhatnák őket ebben. Mindig ugrásra készen akarnak várni arra, hogy munkába szólítsák őket.

Egy katonához hasonlóan a szolgálónak is mindig készenlétben kell állnia a feladatra: „Aki katonai szolgálatot teljesít, nem foglalkozik az élet közönséges dolgaival. Csak azon igyekszik, hogy a parancsnoka meg legyen vele elégedve!” (2 Tim. 2:4)

Ha csak akkor vállalsz szolgálatot, amikor neked kényelmes, akkor nem vagy igazi szolga. Az igazi szolga elvégzi azt, amire épp szükség van, akkor is, ha az kellemetlen számára.

Mindig elérhető vagy Isten számára? Belezavarhat a terveidbe anélkül, hogy felbosszantana? Szolgaként nem a te dolgod eldönteni, hogy mikor és mit akarsz szolgálni.

Szolgálónak lenni azt jelenti, hogy megválsz attól a jogodtól, hogy te alakítsd a napirendedet és lehetőséget adsz Istennek beleszólni, amikor csak akar.

Ha minden napodat úgy kezded, hogy emlékezteted magad arra, hogy Isten szolgája vagy, ezek a beleszólások, félbeszakítások sem fognak megzavarni, mert a napirended Isten terve szerint alakul majd. A szolgálók egy isteni terv részeként tekintenek a közbeavatkozásokra, melyek alkalmat adnak a szolgálatra; és boldogok, hogy lehetőségük van a szolgálni.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010 június 29.)

"(...) hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok" (Márk 10:43)

A világ a nagyság fogalmát a hatalom, tulajdon, presztízs és pozíció kifejezésével határozza meg. Ha mások szolgálatát veheted igénybe, akkor olyan ember vagy, aki már elért valamit az életben. Napjaink "én vagyok az első" kultúrájában nem népszerű a szolgai viselkedés.

Jézus azonban a nagyságot a szolgálattal, és nem a státusszal mérte. Isten a te nagyságodat azzal méri, hogy hány embert szolgálsz, és nem azzal, hogy neked hányan szolgálnak.

A világ nagyságról kialakított képével ez annyira ellentétes, hogy nagyon nehéz dolgunk van így a megértéssel, nem kevésbé a gyakorlattal. A tanítványok arról vitáztak, ki érdemli meg a kiemelkedő szerepet, és most, 2000 évvel később az emberek még mindig ügyeskednek a pozíciókért és a kiemelkedő befolyásért.

Könyvek ezreit írták a vezetésről, de csak néhányat a szolgaságról. Mindenki vezetni akar; senki nem akar szolga lenni. Inkább lennénk tábornokok, mint közlegények. Még a keresztények is "szolgálat-vezetők" akarnak lenni, nem csak egyszerű szolgák. De ha Jézusi akarsz lenni, szolgává kell lenned. Ő ugyanis saját magát szolgának nevezte.

Bár tudjuk, Isten szolgálatában fontos, hogy ismerd önmagad, a személyiséged, ennél sokkal fontosabb, hogy szolgai szíved, szolgai lelkületed legyen. Tartsd észben, Isten szolgálatra teremtett, nem pedig önközpontúságra. Ha nincs szolgai lelkület a szívedben  ott lesz a kísértés, hogy személyiségedet rosszul, személyes nyereségszerzésre használd fel. Az is kísértést fog jelenteni, hogy személyiséged, természeted kifogás legyen arra, miért nem segíthetsz másokon, miért nem tehetsz mások javára.

Isten gyakran teszi próbára szívünket amikor arra kér, hogy, olyan módon szolgáljunk, ami  természetünktől, személyiségünktől nem feltétlenül adódik. Ha azt látod, hogy egy ember árokba esik, Isten azt várja el tőled, hogy kisegítsd, nem pedig, hogy azt mondd: "Nincs erre tehetségem, kegyelmem vagy szolgálatom."

Előfordul, hogy nincs tehetséged egy adott feladathoz, mégis Isten arra hív, hogy tedd meg, ha nincs a közelben senki, akinek az a lelki ajándék megadatott volna. Elsődleges szolgálatod a természetedből adódik, de másodlagos szolgálatod az, ahol éppen szükség van rád.

A természeted, személyiséged megnyilvánul a szolgálatodban, elhívásodban is, de a szolgáló szíved megnyilatkozik a lelki érettségedben is. Nem kell különös tehetség vagy adottság ahhoz, hogy egy istentiszteleti alklalom után ott maradj és összeszedd a szemetet, vagy összerakd a székeket. Bárki lehet szolgáló. Mindössze erős jellemre van szükség.

Lehetséges egész életen át szolgálni egy gyülekezetben anélkül, hogy valaha is szolga lennél. Ahhoz ugyanis szolgai szívre van szükséged.

Honnan tudhatod, hogy  van-e szolgai szíved ?

Jézus azt mondta: "Gyümölcseikről ismerhetitek fel őket" (Máté 7:16)

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. 06. 28.)

Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak (szükséges) tagjai. 1 Kor. 12:27

Azért is van szükség arra, hogy kapcsolatban állj egy gyülekezeti közösséggel, hogy betöltsd az egyik elhívásodat, és a gyakorlatban szolgálj más hívők felé. A Biblia azt mondja, „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak (szükséges) tagjai.” (1 Kor. 12:27)

A szolgálatod életbevágóan szükséges Krisztus testében – csak kérdezd meg bármelyik helyi gyülekezetet. Mindannyiunknak megvan a maga szerepe, és minden szerep fontos. Nincs kis szolgálat Isten felé, mindegyik lényeges.

Hasonlóképpen, nincsen jelentéktelen szolgálat a gyülekezetben. Vannak olyanok, amelyek szembetűnők, és vannak, amelyek a színfalak mögött zajlanak, de mindegyikük értékes. A kicsi vagy rejtett szolgálatok hozzák gyakran a legnagyobb változást.

Az otthonomban a legfontosabb fényforrás nem a nagy csillár az étkezőben, hanem a kis éjszakai világítás, ami megakadályozza, hogy beleütközzek valamibe, amikor éjszaka felkelek. Nincs összefüggés a méret és a fontosság között. Minden szolgálat számít, mivel a működésünk egymástól függ.

Mi történik akkor, amikor a tested egyik része nem működik megfelelően? Beteg leszel. A tested többi része szenved. Képzeld el, mi történne, ha a májad úgy döntene, hogy elkezd magának élni: „Elfáradtam! Nem akarom tovább szolgálni a testet! Egy éves szabadságot akarok és azt, hogy csak tápláljanak. Azt kell tennem, ami a legjobb a számomra! Hadd vegye csak át egy másik testrész a munkát.”
Mi történne? A testünk meghalna. Ma, helyi gyülekezetek ezrei haldokolnak azok miatt a keresztények miatt, akik nem hajlandóak szolgálni. Ezek a keresztények az oldalvonalon ülnek nézőként, és a test szenved.

Isten olyan szolgálatra hívott el, amely sokkal több annál, mint amit valaha is el tudnál képzelni. Ő olyan jó cselekedeteket tartalmazó életre teremtett TÉGED, amelyeket már előre elkészített a számodra (az Efezus 2:10 alapján).

Amikor bármilyen módon a többieket szolgálod, valójában Istent szolgálod.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 6.)

Mindannyian az Ő teste részeként találjuk meg életünk értelmét és feladatát (Róma 12,5).

Valaminek oda fogod áldozni az életedet. Mi lesz ez, karrier, sport, egy hobbi, dicsőség, gazdagság? Ezek egyikének sem lesz tartós jelentősége. A szolgálat az út a valódi jelentőség felé, a szolgálaton át fedezhetjük fel életünk értelmét. A Biblia azt mondja, hogy "Mindannyian az Ő teste részeként találjuk meg életünk értelmét és feladatát." (Róma 12,5)

Miközben együtt szolgálunk Isten családjában, örökkévaló jelentőséggel ruházzuk föl életünket. Pál írta: "Mert a test sem egy tagból áll... Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test?" (1 Kor 12,14a)

Isten változást akar hozni a világba általunk; rajtunk keresztül szeretne munkálkodni. Életünknek nem a tartama, hanem a tartalma számít: nem az, hogy mennyit, hanem hogy miként éltünk.

Ha nem veszel részt semmilyen szolgálatban, milyen magyarázattal próbálod kimenteni magadat?

- Ábrahám már túl idős volt,
- Jákób nem elég magabiztos,
- Lea nem volt túl szép,
- Józsefet bántalmazták korábban,
- Mózes dadogott,
- Gedeon szegény volt,
- Sámson függőségben élt,
- Ráháb erkölcstelen életű volt,
- Dávid kikezdett valakivel, s mindenfajta családi gonddal küszködött,
- Illésnek öngyilkossági hajlama volt,
- Jeremiás depressziós volt,
- Jónás nem akart szolgálni,
- Naomi özvegy volt,
- Keresztelő János enyhén szólva különc volt,
- Péter kiszámíthatatlan és hirtelen haragú volt,
- Márta sokat aggodalmaskodott,
- A samáriai asszony több sikertelen házasságra tekinthetett vissza,
- Zákeus népszerűtlen volt,
- Tamás kételkedett,
- Pálnak rossz volt az egészsége,
- Timóteus pedig visszahúzódó volt.

Mondhatnánk, egy nagy rakás szerencsétlenség, Isten mégis mindegyiküknek hasznát vette a szolgálatban. Mindenkinek hasznát veszi, ha felhagy a kifogások keresésével.

(Daily Hope - Rick Waren 2010.06.05.)