"Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róma 14:12, NLT)

"Egy nap Isten meg fog ítélni az alapján, mennyi időt és energiát szenteltünk magunkra, összehasonlítva azzal, mennyit fektettünk a mások felé való szolgálatba."
A földi életed végén meg kell állnod Isten előtt, és ő ki fogja értékelni, hogy milyen hatékonyan szolgáltál másokat az életed során. A Biblia azt mondja: "Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek." (Róma 14:12, NLT)

Gondolj bele ennek mekkora súlya van! Egy nap Isten megítél az alapján, mennyi időt és energiát fektettél magadba, és mennyit a mások felé való szolgálatba.

Ezen a ponton minden kifogásunk az önzőségünkre üresnek fog hangzani: "Túl elfoglalt voltam." vagy "Meg voltak a saját álmaim." vagy "El voltam foglalva a munkával, szórakozással és a jövőm biztosításával." Az összes kifogásra Isten azt fogja válaszolni, "Elnézést, rossz válasz. Én megteremtettelek, megmentettelek és megparancsoltam, hogy szolgáló életet élj. Melyik része nem volt világos?"

A Biblia figyelmezteti a hitetleneket, "Azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd" (Róma 2:8, NLT) A keresztényeknek ez a mennyei jutalmaktól való megfosztást jelenti.

Csak akkor élünk igazán, amikor másokat segítünk. Jézus mondta, "Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt." (Márk 8:35, LB) (lásd még: Máté 10:39; 16:25; Lukács 9:24; 17:33)

Ez annyira fontos igazság, hogy ötször meg van ismételve az evangéliumokban.
Ha nem szolgálsz, akkor csak létezel -- mert az életet Isten arra szánta, hogy szolgálj.
Isten azt akarja, hogy megtanulj szeretni és szolgálni másokat önzetlenül.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. 06. 04.)

„…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Amikor Isten üdvösségre hív minket, akkor a szolgálatra is meghív. A két elhívás ugyanaz. Függetlenül hivatásunktól vagy karrierünktől, Isten teljes idejű keresztény szolgálatra hívott el bennünket. A „nem szolgáló keresztény” kifejezés önmagában ellentmondásos.

A Biblia így tanít: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint…” (2 Tim 1:9)

Péter kiegészíti: „Ti azonban választottak (vagytok)* …, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki … elhívott titeket.” (1 Pét 2:9) 

Isten szolgálatra hívott el bennünket. Fiatalon azt gondolhattuk, hogy Isten igazi szolgálói csak lelkipásztorok, misszionáriusok, apácák vagy más teljes idejű gyülekezeti dolgozók lehetnek. A Biblia azonban azt mondja, hogy Isten mindenkit elhívott a szolgálatra. ( Ef 4:4-14; lásd még: Róm 1:6-7; 8:28-30, 1 Kor 1:2,9,26; 7:17; Fil 3:14; 1 Pét 2:9; 2 Pét 1:3)

Isten elhívását töltjük be minden alkalommal, ha használjuk a Tőle kapott adottságainkat. Ezt mondja az Írás: „…másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk (szolgáljunk)* Istennek.” (Róm 7:4)

Az időnk mekkora részében szolgálunk Istennek? Kína egyes gyülekezeteiben így köszöntik az új hívőket: „Jézusnak mostantól újabb szeme van látni, új füle hallani, új keze segíteni, és új szíve szeretni másokat.”

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. június 2.)

Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.(2 Timóteus 1:9)

Azért lettél megváltva, hogy Istent szolgáld. A Biblia szerint: "ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk." (2 Timóteus 1:9)

Isten megváltott, hogy az Ő szent munkáját végezhesd. Nem a múltbéli cselekedeteid miatt, hanem a jövőbéli cselekedeteidért lettél megváltva. Isten országában neked is megvan a helyed, a célod, a szereped és a funkciód, amely arra vár, hogy betöltsd. Ez az, ami az életnek igazi értelmet és értéket ad.

Jézusnak az életébe került az, hogy téged megváltson. A Biblia emlékeztet minket: „mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”(1 Korintus 6:20)

Nem bűntudatból, félelemből vagy kötelességből szolgáljuk az Urat, hanem örömből és mélységes hálából mindazért, amit értünk tett. Tartozunk Neki az életünkkel. Az üdvösség által a múltunk megbocsájtatott, a jelenünk értelmet kapott, a jövőnk pedig biztosított. Mindezen előnyök fényében Pál erre szólít fel: „az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim (…) szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek”(Róma 12:1)

János apostol tanította, hogy megtérésünket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szeretettel szolgálunk mások felé. Az ő szavai szerint „tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket”(1 János 3:14).

Ha nincs bennem szeretet mások iránt, nincs bennem vágy, hogy másokat szolgáljak, és csak a saját szükségleteim érdekelnek, akkor nem árt végiggondolnom, hogy Jézus valóban jelen van-e az életemben. A megtért szív szolgálni vágyik.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010 június 1)

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efezusi levél 2,10)

Isten olyan életre hív téged, ami messze meghaladja a képzeletedet. Azért születtél a Földre, hogy valamit te is hozzáadj.

Nem csupán azért teremtettél, hogy használd a forrásokat – egyél, lélegezz, helyet foglalj el. Isten arra tervezett, hogy az életeddel változást idézz elő. Azért születtél, hogy hozzá tudj adni valamit az élethez ezen a Földön, nem pedig azért, hogy csak elvégy belőle. Isten azt szeretné, ha valamit adnál „cserébe”.

A Biblia szerint „Isten jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket előre el is készített nekünk." (Efézus 2,10.) Ezek a „jó cselekedetek” a világ felé való szolgálatodat jelentik. Amikor valaki felé szolgálsz (mindegy, hogy milyen módon), akkor valójában Istent szolgálod. (Kolossé 3,23-24.; Máté 25,34-45.; Efézus 6,7.)

Rád is igaz az, amit Isten Jeremiásnak mondott: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. (Jeremiás 1,5.)” (Az angol fordításban a „népek prófétájává tettelek” rész helyett ez szerepel: „kiválasztottalak egy különleges munkára” – a ford.)

Amikor erre a „különleges munkára” gondolunk, sokunknak a pásztorok, a tanítók és a hivatásos papság jut eszébe. Pedig Isten azt mondja, hogy az Ő családja minden egyes tagjának feladata a szolgálat. A Bibliában a szolga (servant) és pásztor (minister) szó szinonímák, ahogy a szolgálat és a pásztorság is. Ha keresztény vagy, pásztor is vagy; amikor szolgálsz, tulajdonképpen „pásztorolsz”.

Gondolkodtál már azon, vajon Isten miért nem ragad el minket a mennybe abban a percben, amikor elfogadjuk a kegyelmét? Miért hagy itt minket egy bukott világban? Azért hagy itt bennünket, hogy beteljesítsük a céljait. Ha megtértél, Istennek szándékában áll használni téged a céljaihoz. Van számodra egy szolgálata az egyházában, és egy küldetése világban.

Van bármi, ami visszatart attól, hogy elfogadd Isten szolgálatra szóló hívását?

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. május 31.)