“És végül, mindannyian gondolkozzatok hasonló módon, legyetek együtt érzők, szeressétek egymást, legyetek könyörületesek és alázatosak.” (1 Péter 3:8, NIV-fordítás)

Lelkipásztorként naponta látom, ahogy az embereknek magukra utalva kell szembenézniük rendkívül nehéz élethelyzetekkel. Pedig senkinek sem kellene egyedül várakoznia a kórházban, míg egy közeli hozzátartozóján  életmentő műtétet hajtanak végre. Egy nőnek sem kellene egyedül várnia a laboreredményre egy problémás terhességnél. Nem kellene senkinek egyedül lenni, amikor egy harctérről érkező hírre vár. Nem kellene egyedül állnunk egy nyitott sír szélén. És nem kellene senkinek megtapasztalnia, hogy milyen az első egyedül töltött éjszaka azután, hogy a házastársa elhagyta.

Az élet szükségszerű velejárói a megpróbáltatások és a tragédiák. Nem kerülhetjük el őket, de nem muszáj egyedül mennünk keresztül rajtuk. Szükségünk van Isten biztonsági hálójára, hogy segítsen megtartani minket a nehéz időkben.

Mit értünk Isten biztonsági hálóján? Egy hívőkből álló, összetartó társaságot vagy csoportot – egy maroknyi embert, aki igazán elkötelezett irántad. Az ilyen kis társaság valódi közösséget alkot. És Isten tervének megfelelően, a  közösségben „ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi“ (1 Korinthus 12:26, NIV-fordítás).  A közösség Isten válasza a kétségbeesésre.

A Róma 12:15 hasonló gondolatot fogalmaz meg:  “Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és gyászoljatok azokkal, akik gyászolnak.“

Az igevers első része könnyűszerrel betartható. Ha valami jó történik valakivel, többnyire nem esik nehezünkre osztozni az örömében. Ám amikor valaki az élet nehéz próbáin megy át, már nehezebbnek tűnik, hogy abban is  osztozzunk. Pedig valójában nem is olyan nehéz megtenni. Aki válságban van, annak nem tanácsra van szüksége, hanem arra, hogy valaki odatelepedjen mellé, megfogja a kezét, átkarolja a vállát, vagy együtt sírjon vele.

Pál is mondja, „ezért bátorítsátok egymást, és építsétek egymást“ (1 Thesszalonika 5:11). Egy másik embert bátorítani nem azt jelenti, hogy azt mondjuk neki, szedje össze magát, és azt sem, hogy elmondjuk neki nagy bölcsen, hogy mi hogy látjuk a dolgokat. Sokszor azzal tudunk a legtöbbet segíteni valakinek, ha csak csendben leülünk mellé, megfogjuk a kezét, átkaroljuk a vállát, vagy vele együtt sírunk. 

Neked van biztonsági hálód? Van egy keresztényekből álló kis közösség, akikre tudod, hogy számíthatsz az élet legnehezebb időszakaiban is? Ha nincs, még ma kezdj el építeni ilyen baráti kapcsolatokat. A megpróbáltatások és a nehéz időszakok elkerülhetetlenek az életben, és csak a bolond várná őket felkészületlenül.

Beszéljünk róla

• Kik a te "biztonsági hálód"? Hogyan építed a közösséget az emberekkel, és hogyan lehet elérni az elkötelezettségnek egy ilyen szintjét?
• Te milyen gyakorlati módon tudsz biztonsági hálóként szolgálni valaki más számára?
• Mi a különbség aközött, hogy egy Biblia-tanulmányozó csoportnak vagy tagja, és aközött, hogy egy közösségnek vagy tagja?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.30.)

”Csak az én kegyelmemre van szükséged, mert erőm akkor nyilvánul meg leginkább, amikor gyenge vagy." (2 Korinthus 12:9a, TEV fordítás)

Lelkipásztorként állandóan szenvedő emberek vesznek körül. Ha veszel két embert, és ugyanazon szorult helyzet elé állítod őket, az egyik összeomlik, míg a másik rendíthetetlen lélekkel állja a próbát. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az egyikük Isten megtartó kegyelmére hagyatkozik.

Mi az, ami enyhíti fájdalmunkat, és segít továbblépnünk, amikor szenvedünk, és fel szeretnénk adni? Isten kegyelme az.

Pál nagyszerű példáját adja ennek a második korinthusi levélben. Háromszor is elmondta: „Uram, vedd el ezt a gyötrelmet az életemből”, de Isten nem tette meg. A Biblia szerint Isten így felelt: „Csak az én kegyelmemre van szükséged, mert erőm akkor nyilvánul meg leginkább, amikor gyenge vagy." (2 Korinthus 12:9a, TEV fordítás).

Amikor válsághelyzetben Isten segítségéért könyörgünk, kétféle választ kaphatunk tőle: vagy véget vet a szenvedésnek, vagy megadja az erőt, hogy megbirkózzunk vele.

A második opció nem igazán kedvünkre való. Azt akarjuk, hogy akármilyen fájdalommal küzdünk is, Isten azonnal szüntesse meg. Pedig Isten olykor céllal hagy a fájdalomban. Azt akarja, hogy megtanuljunk valamit. Sokkal jobban tud minket szenvedés árán, semmint kényelemben tanítani.

Ha életed legmélyebb, legsötétebb helyzeteiben találkozol Isten kegyelmével, rájössz, hogy semmi – sem probléma, sem válság, sem szenvedés – nem veszélyeztetheti az életed. Felismered, hogy Isten segítségével minden helyzetet tudsz kezelni.

Ám legyünk őszinték. Nem mindig kezeljük úgy a problémáinkat, hogy azok a fejlődésünket szolgálhassák. Gyakran saját magunkra hagyatkozunk. A Biblia emlékeztet rá, hogy ez megkeseredetté tesz minket: „Vigyázzatok, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokak életét meg ne mérgezze” (Zsidók 12:15).

Bármilyen fájdalommal kell is megbirkóznod, az egyedüli ellenszer Isten kegyelme. Hogy részesülhess Isten kegyelmében, csak annyit kell tenned, hogy alárendeled magad, elmondod neki, hogy szükséged van a segítségére, és elfogadod kegyelmét.

Lehetséges, hogy Isten nem vet véget a szenvedéssel teli helyzetnek. De képes keresztülvezetni rajta, és meg is teszi.

Beszéljetek róla:

• Volt-e olyan nehéz helyzet az életedben, melyen keresztül Isten megmutatta neked a kegyelmét?
• Tapasztaltál már olyat, hogy keserűség lett úrrá rajtad, amikor nem akartad a fájdalmadat átadni Istennek?
• Vajon miért tud Isten könnyebben tanítani a szenvedésben, mint a kényelemben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.03.16.)