Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


A harag ára

2021. május 22. 03:00 - gabormel

inbrief-arguments-p7-lowrez.jpg

„Az értelmes emberek megfékezik a haragjukat, a forró indulat nagy ostobaságot mutat” (Péld 14,29 NLT).

Amikor valaki haragszik rád, könnyű neked is haragot mutatni iránta. De mielőtt megengednéd magadnak, hogy dühös legyél te is, számolj az ezzel járó veszteséggel! Számold ki a harag árát!

A Biblia nagyon konkrétan szól a nem féken tartott haragról. A példabeszédek könyve 29. fejezetének 22. verse így szól: „Az indulatos ember bajt okoz; a forrófejű pedig sok bűnt követ el” (NCV). A példabeszédek könyve 15. fejezetének 18. versében ezt olvasod: „A forró indulat veszekedést idéz elő” (GNT). Szintén erről ír A példabeszédek könyve 14. fejezetének 29. verse, amiben ez áll: „A forró indulat nagy ostobaságot mutat” (NLT).

Nagy ára van annak, ha hagyod, hogy a harag átvegye az irányítást: bajba fogsz kerülni, vétkezni fogsz, veszekedéseket fogsz előidézni, és hibákat fogsz elkövetni.

Mindig veszítesz, amikor elveszíted az önuralmad. Elveszítheted például valakinek a tiszteletét, a családod szeretetét, az egészségedet vagy akár a munkádat is.

Talán olyan vagy, hogy a haragodat arra használod, hogy más embereket helyes cselekedetekre ösztönözz. De ne tedd! Lehet, hogy ez rövid távon kifizetődik, hosszú távon azonban a harag csak még több haragot, közönyt és elidegenedést szül.

Hány gyerek idegenedik el egy szülőtől a féken nem tartott harag miatt? Hány ember idegenedik el a barátjától, a barátnőjétől, a férjétől vagy a feleségétől, mivel valaki elvesztette a hidegvérét? A harag mindennél gyorsabban teszi tönkre a kapcsolatokat.

Ha megérted, hogy a haragra válaszként adott haragnak mindig ára van, kevésbé valószínű, hogy dühös leszel, amikor valaki ezt váltja ki belőled.

Tehát mielőtt visszavágnál, kérdezd meg magadtól: „Tényleg ezt akarom? Hibát akarok elkövetni? Még többet akarok vétkezni? Veszekedéseket akarok? Ostobán akarok viselkedni?”

A példabeszédek könyvének 14. fejezetének 29. verse ezt mondja: „Az értelmes emberek féken tartják a haragjukat, a forró indulat nagy ostobaságot mutat” (NLT).

A haragnak mindig ára van. Mielőtt visszavágnál, számolj a költségekkel! Aztán válaszd a bölcs utat: fékezd meg a haragodat!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Milyen módszereket használsz a hidegvéred megőrzéséhez, amikor valaki megharagszik rád vagy támadás ér?
  • A kapcsolataidat tekintve mi az ára annak, ha nem fékezed meg a haragodat?
  • Vannak, akik a harag és a megfélemlítés eszközével akarnak irányítani más embereket. Mi lenne erre jobb módszer?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.05.15.)

Szólj hozzá!

Hogyan mozdulj ki a gyászból az öröm felé?

2020. július 13. 03:00 - daniella_89

2429469-bigthumbnail.jpg

„...Ő a gyönyörűség koronáját adja a hamuért, örömteli áldást a gyász helyett, ünnepi dicséretet a kétségbeesés helyett...” (Ézs 61,3 NLT fordítás).

Sokan tapasztaljuk meg mostanában a gyászt elveszített állások, bezárt üzletek vagy egészségügyi gondok miatt, beleértve azt a félelmet, hogy te vagy valaki, akit ismersz, elkaphatja a koronavírust.

Megtapasztaljuk a gyászt a bezárt iskolák, lemondott szalagavatók és elhalasztott esküvők okán is. Nem látogathatjuk meg a családunkat és a barátainkat akkor sem, ha komoly betegséggel vannak kórházban. Szívszaggató, hogy néhányunk nem gyászolhatja el szerette elveszítését tradicionális temetkezésen.

Isten mégis azt ígéri mindazoknak, akik gyászolnak: „...Ő a gyönyörűség koronáját adja a hamuért, örömteli áldást a gyász helyett, ünnepi dicséretet a kétségbeesés helyett...” (Ézs 61,3 NLT fordítás).

A legnagyszerűbb példa arra, Isten hogyan változtatja a gyászt örömre, Jézus Krisztus feltámadása. Jézus kereszthalála után tanítványai keresztülmentek két napon telve a legmélyebb félelemmel, fájdalommal és gyásszal, amit ember valaha is átélhet. Habár Jézus megígérte nekik, hogy vissza fog térni a halálból, ők gyászukban nem tudták megragadni ennek a valóságát.

De amint meglátták a feltámadott Jézust, megértették, hogy a bűn és a halál legyőzetett. Felszabadultak a félelemből és a szorongásból, és ebben a felszabadulásban újra megtalálták az örömöt.

Ahogyan belekapaszkodsz Isten ígéreteibe ezeken a sötét napokon, te is fel fogsz szabadulni a félelmeidből és szorongásaidból, és újra meg fogod találni az örömöt.

Hogyan történhet ez meg? Isten erejére hagyatkozva, ugyanarra az erőre, amely feltámasztotta Jézust a halálból. Ez változtathatja a hamut gyönyörűségre, a gyászt örömre, a kétségbeesést dicséretre.

Az egyetlen út számunkra ahhoz, hogy eljussunk a mennyországba, az Isten fiában, Jézus Krisztusban való bizalom. „Azáltal igazultunk meg Isten szemében, hogy Jézus Krisztusba vetettük a hitünket. Ez igaz mindenkire, aki hisz, nem számít, kik vagyunk. Mert mindenki vétkezett; mindannyian kevesek vagyunk Isten dicsőséges mércéjéhez. Isten mégis, az ő kegyelméből, ingyen igazít meg minket saját szemében. Jézus Krisztus által meg is tette, amikor megszabadított minket bűneink büntetésétől” (Róm 3,22–24 NLT fordítás).

Bizonytalan időket élünk, így ha eddig nem tetted, nyújtsd ki a kezed azért az egyért, ami abszolút biztos: a megbocsátásért és a reményért, amit csak Jézusban találhatsz meg.

Ha készen állsz arra, hogy átadd az életed neki, imádkozd el ezt az imát:

„Kedves Jézus, te azt ígérted, hogy ha hiszek benned, mindent megbocsátasz, amit eddig rosszul tettem, hogy felfedezhetem az életem értelmét, és hogy egy nap befogadsz engem a mennybe, a te örökkévaló otthonodba.

Megvallom a bűneimet, és elhiszem, hogy te vagy az Isten, az én Megmentőm. Elfogadlak mint életem Urát. Ma az életem minden részét a te irányításodra bízom. Te hozhatod meg a döntéseket az életemben.

Jézus, szeretnék megpihenni a te szeretetedben. Köszönöm, hogy nem kell elnyernem, kiérdemelnem, vagy megdolgoznom érte. Arra akarom használni az életem hátralevő részét, hogy téged szolgállak, és nem önmagamat. Alázatosan átadom az életemet, és arra kérlek, hogy ments meg, és fogadj be a családodba. Jézus nevében imádkozom. Ámen.”

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • A koronavírus járvány miatt az emberek jelentős veszteségeket tapasztaltak meg, amit természetes, hogy gyászolnak. Hogyan fognak megváltozni a dolgok, ha a gyászodat átadod Istennek?
  • Azokra az időkre emlékezve, amikor Isten keresztülvitt a múltban gyászon, hogyan segít neked bízni abban, hogy ezt ma is megteszi?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.07.06.)

Szólj hozzá!

A tartós identitásod Isten családjából származik

2019. augusztus 30. 03:00 - ReveSz

„Isten saját családjának tagjai vagytok... és Isten háztartásához tartoztok minden más kereszténnyel” (Ef 2,19 TLB fordítás).

fares-hamouche-xe9vkcd7_5g-unsplash.jpg

A mi identitásunk nagy része a kapcsolatainkon alapul.

Unoka vagyok. Fiú vagyok. Férj vagyok. Nagypapa vagyok. Csapattag vagyok. Egy kis csoport tagja vagyok. Lelkész vagyok. Alkalmazott vagyok. Én mindez vagyok. Ezek a kapcsolatok segítenek meghatározni, hogy ki vagyok.

Tudjuk, hogy kik vagyunk a másokkal való kapcsolatunkban. Azok az emberek, akik keresztül mentek a váláson, vagy elvesztették házastársukat, ismerik ezt. Amikor az a kapcsolat véget ér, sok ember számára nehézséget jelent meghatározni, hogy kik ők. Vagy ha az identitásukhoz kötődő munkából elbocsátották őket, akkor igazán nehéz lehet tisztába jönniük az azonosságukkal.

Ezért szeretné Isten, hogy egy olyan kapcsolatból közelítsük meg identitásunkat, ami soha nem ér véget: az ő családjával való kapcsolatunkból.

A Biblia mondja: „Isten saját családjának tagjai vagytok... és Isten háztartásához tartoztok minden más kereszténnyel” (Ef 2,19 TLB fordítás).

Nem számít milyen családhoz tartoztál a múltban. A te identitásod nem ebből származik. A te identitásod Isten népével való kapcsolatodból származik. 

Valójában, a te fizikai családod csak egy csatorna ahhoz, hogy eljuss Isten családjához. Isten a szüleidet használta – akár jó, akár rossz szülők voltak –, hogy világra hozzanak. Valódi célja azonban nem az volt, hogy megtartson téged abban a családban, hanem hogy az ő családjába tegyen. 

A lelki családod valójában fontosabb mint a fizikai családod. A fizikai családod nem tart örökké. Az emberek felnőnek. Elmennek. Elválnak. Meghalnak.

A te lelki családod viszont örökké tart. 

Ha erre épül az identitásod, az megmarad.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Eszedbe jut olyan időszak az életedből, mikor egy kapcsolat elvesztése hatással volt az identitásodra? Milyen volt ez számodra?
  • Milyen módon fekteted az életed olyan dolgokba, amik igazán számítanak, olyan dolgokba, amik örökké tartanak?
  • Hogyan értheted meg jobban identitásod az Isten családjával fennálló kapcsolatodon keresztül?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.23.)

Szólj hozzá!

Ha veszteség ér, engedd ki a fájdalmad!

2019. augusztus 12. 03:00 - Krnl

„Öntsétek ki neki a szíveteket, mert Isten a mi menedékünk!” (Zsolt 62,9 NLT fordítás).

20190812_300x300.jpg

A tragikus események mindig erős érzelmeket szülnek: haragot, félelmet, levertséget, aggódást és olykor bűntudatot. Ezek az érzelmek megrémiszthetnek minket, és mi sokszor nem tudjuk, mihez kezdjünk velük. Amikor nagy veszteség ér bennünket, ezek a roppant erős érzelmek törnek fel belőlünk. Ha nem foglalkozunk velük azonnal, akkor sokkal tovább tartana a gyógyulás.

Néhány ember soha nem foglalkozik közvetlenül a fájdalommal. Ők elfojtják. Elnyomják. Színlelik, hogy nincs nekik. Úgy tesznek, mintha is nem létezne. Ez az, amiért még mindig kínlódnak a 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteség érzelmi nehézségeivel.

Van egy tévhit, miszerint Isten azt akarja, hogy állandóan mosollyal az arcodon járkálj mondogatva: „Dicsérd az Urat!” A Biblia ezt sehol nem írja.

Valójában Jézus ennek pont az ellenkezőjét tanította. A Máté szerinti evangélium 5. fejezetének 4. versében ezt mondja: „Isten megáldja azokat, akik gyászolnak, mert őket megvigasztalják” (NLT fordítás). A gyászolás rendben van. Keresztény emberként tudjuk, hogy amikor meghalunk, továbbmegyünk a Mennybe, ezért nem kell úgy gyászolnunk, ahogy ezt a világ teszi. Veszteség után a mi fájdalmunk másmilyen. Szomorkodunk, mert hiányoznak, de békességgel is lehetünk, mert tudjuk, hogy ők már Istennel vannak.

Mit teszel az érzéseiddel? Ne nyomd le, és ne fojtsd őket mélyen magadba! Engedd ki őket: add át őket Istennek! Kiálts: „Istenem, ez fáj! Gyászolok! Ezt nehéz elviselni!” Ha szeretnél jó példát erre, olvasd végig A zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor bevallja: „Istenem, éppen most nehéz helyzetben vagyok. Tényleg nagyon fáj.” Kiálts Istenhez, ahogy Dávid tette!

Ha éppen most vesztettél el valakit, kérlek, értsd meg: ha nem adod ki fájdalmadat, akkor előbb vagy utóbb kiborulsz. Azok az érzelmek, amiket lenyomnak, elgennyesednek, és végül sokkal rosszabb helyzetet okozva robbannak ki.

Engedd ki fájdalmadat azért, hogy Isten elkezdhesse gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

  • Társadalmunkban mik azok a téves nézetek, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy kimutassuk fájdalmunkat?
  • Milyen fájdalommal vagy veszteséggel küzdöttél már életedben? Milyen hatással volt ez rád?
  • Az egyház hogyan bánthatja meg, vagy segítheti azt, aki gyászol? Hogyan tudnád ösztönözni a veszteség kimutatásának nyíltságát kis csoportodban vagy egyházadban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.08.05.)

Szólj hozzá!

Nem kell mindig boldognak lenned!

2019. július 10. 03:00 - Lilla:)

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. [...] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Préd 3,1.4 Újfordítás).

nr0703.jpg

Az élet kemény. Egyetértesz ezzel? Ádám édenkerti bűne miatt a világ megtört, és már semmi sem tökéletes. A tested sem működik tökéletesen, ahogy a gazdaság és a kapcsolatok sem. Az élet tele van veszteségekkel.

Meg kell értened néhány igazságot azért, hogy más nézőpontból tudd szemlélni az elkerülhetetlen veszteségeket, és felül tudj emelkedni rajtuk.

Először is, Isten nem várja el tőled, hogy mindig boldog légy.

Van egy olyan tévhit, hogy a keresztényeknek mindig mosolyogniuk kell, mindig boldognak és mindig derűsnek kell lenniük.

Pedig a Biblia azt mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. [...] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak” (Préd 3,1.4 Újfordítás).

Néha az egyetlen elfogadott, és logikus válasz az élethez: a gyász. A Biblia azt mondja, hogy meg kell gyászolnod a veszteségeidet, a kiábrándultságot, a bűnt, a szenvedést és a barátaidat, akik lelkileg elvesztek. Isten nem várja el tőled, hogy folyton boldog légy! Sőt, azt akarja, hogy amikor szükséges, gyászolj!

Másodszor, a gyász nélkülözhetetlen az egészséghez.

Ha sohasem szomorodsz el, annak három oka lehet: fogalmad sincs a valóságról, fogalmad sincs saját érzelmeidről, vagy nincs benned szeretet. Amikor szeretsz, és szomorú dolgot látsz, akkor a bánat és a gyász természetes reakció.

A gyász, a szomorúság fájdalmas érzés, viszont egészséges, és segít is. És Isten ajándéka is. Egy eszköz, amit Isten azért adott, hogy átsegítsen az élet nehézségein.

Talán jó pár évvel ezelőtt, mialatt felnőttél, sérüléseket szereztél. Előfordulhat, hogy elváltak a szüleid. Esetleg erőszakosak voltak veled. Talán valaki szavakkal sértett meg. Gyermekként nem tudtad, hogyan gyászolj egészséges módon, ezért bánatodat jó mélyre elnyomtad magadban.

Vissza kellene menj, hogy meggyászold, és megfelelő módon lezárd azt! Miért? Mert ha nem zárod le, akkor érzelmileg beleragadsz, és azzal töltöd életed hátra levő részét, hogy arra reagálsz, ami valamikor réges-régen történt. És ráadásul ezt átragasztod a körülötted lévő emberekre is. Ez egészségtelen.

Dávid arról beszél a Zsoltárok könyve 32. fejezetének 3. versében, hogy „Amikor magamban tartottam a dolgokat, gyengének éreztem magam legbelül. Naphosszat siránkoztam” (NCV fordítás).

Nem te döntesz arról, hogy rossz dolgok történnek veled. Azonban a gyászolásról te döntesz. Mondhatnád: „Nem szeretek szomorkodni!” Sajnos nem minden esik jól, ami egészséges, és ami segít. Engedned kell, hogy az elszenvedett veszteségeken sírj és gyászolj azért, hogy tovább tudj lépni, és elnyerd Isten áldását.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

  • Milyen veszteségeket nem sikerült meggyászolnod? Milyen hatással volt rád ez fizikailag, érzelmileg és szellemileg?
  • Honnan tudod, hogy mikor kell véget vetni a bánkódásnak?
  • A gyakorlatban hogyan néz ki az, ha hagysz gyászolni valakit, és támogatod őt veszteségében?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.07.03.)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása