És várom az Urat, aki Jákób háza elől elrejtette orcáját, és benne reménykedem. Ézs. 8:17
Olyankor könnyű Istent imádnod, amikor jól mennek a dolgaid - amikor gondoskodott ennivalóról, barátokról, családról, egészségről, boldog percekről. A körülmények azonban nem mindig ilyen kellemesek. Vajon hogyan dicsőíted őt akkor? Mit teszel, amikor úgy érzed, Isten mérhetetlen távolságra van tőled?
Dicsérni Istent a fájdalom ellenére, hálát adni neki a próbában, benne bízni a kísértés idején, mindent letenni a szenvedésben és akkor is szeretni őt, amikor annyira távolinak tűnik. Ez a legmélyebb imádat.
A barátságokat gyakran próbára teszi a távolság és a csend; fizikai messzeség választ el, vagy nem tudtok beszélni egymással. Az Isten és közted lévő barátságban sem fogod mindig közel érezni magadat hozzá.
Philip Yancey bölcsen megállapította: "Bármiféle kapcsolatban megvannak a közelség és az eltávolodás időszakai. Az Istennel való kapcsolatban is, nem számít mennyire meghitt, az ingamutató az egyik oldalról a másikra mozog " (Reaching for the Invisible God; Grand Rapids: Zondervan, 2000, 242). Ilyenkor egyre jobban nehezedre esik dicsérni Őt.
Azért, hogy a barátságotok még érettebbé váljon, Isten a látszólagos elkülönülés időszakaival teszi próbára a kapcsolatotokat - olyan idők ezek, amikor úgy érzed, mintha elhagyott vagy elfelejtett volna téged. Úgy érzed, Isten mérhetetlen távolságra van tőled. Keresztes Szent János ezeket a szellemi szárazságban, kétségek között és Istentől elidegenedve telő napokat úgy írja le, mint "a lélek sötét éjszakáját". Henri Nouwen ugyanezt "Isten hiányának szolgálataként" nevezi, A. W. Tozer pedig "az éjszaka szolgálatának". Mások szerint "tél a szívben".
Jézuson kívül Dávid volt az, aki mindenkinél közelebbi barátságban állt Istennel. Isten örömét lelte abban, hogy őt "szíve szerint való férfinek" nevezze. (1Sám. 13:14, Ap.Csel. 13:22)
Dávid mégis gyakran panaszkodott amiatt, hogy úgy érezte, Isten távol van tőle:
"Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?" (Zsolt. 10:1) "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok!" (Zsolt. 22:2) "Miért taszítottál el engem?" (Zsolt. 43:2, lásd még: Zsolt. 44:24, 74:11, 88:15, 89:49)
Isten természetesen nem hagyta el Dávidot igazán és nem hagy el téged sem. Több alkalommal is megígérte: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsid. 13:5, 5Móz. 31:8, Ján. 14:16-18, Zsolt. 37:28).
(Daily Hope by Rick Warren, 2010. július 8.)
