Legöbben egész életünkön át küzdünk azért, hogy elfogadjanak minket. Küzdünk, hogy megszerezzük a szüleink, kortársaink, kollégáink, házastársunk elfogadását, elismerését; azoknak az embereknek az elfogadására is vágyunk, akikre felnézünk, sőt talán még azoktól is, akiket irigyelünk. Az a késztetés, hogy elfogadjanak bennünket, egy mélyen lévő vágy bennünk, amely befolyással lehet, hogy milyen ruhát veszünk fel, milyen autót vezetünk, milyen házat veszünk, sőt még azt is, hogy milyen karriert, hivatást választunk magunknak.

 

Emlékezz vissza, amikor kisgyermek voltál, lehet, hogy mindig szerettél volna benne lenni a társaságban. S ha valaki odament hozzád és azt mondta, "fogadjunk ezt nem mered megcsinálni"- és valami ostobaságot mondott neked, vagy olyat, amivel a testi épségedet kockáztattad, mindezt figyelmen kívül hagyva te mégis megtetted, mert annyira vágytál arra, hogy elfogadjanak, hogy még  a saját testi épséget védelme is lényegtelenné vált emiatt.

 

Általában azért tesszük ezeket a dolgokat, mert szeretjük azt az érzést, hogy "OK, így legalább elfogadnak, legalább ők elfogadnak". Amikor úgy érzed, hogy az emberek elfogadnak téged, az óriási hatással van az önbecsülésedre. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményedtől függ. Sőt, lehet, hogy elfogadtad Krisztust, és befogadtad Jézust az életedbe, de felfogtad-e valaha is, hogy ezt azért vagy képes megtenni, mert Jézus már előbb elfogadott téged, úgy ahogy vagy? Nem kell kiérdemelned az Ő elfogadását, elismerését, sőt nem is kell semmit bizonyítanod neki.

 

El kell hagynunk azt a gondolkozást, hogy "olyan Istenem van, akinek soha sem fogok maximálisan a tetszésére lenni, de azért jófiúnak vagy jókislánynak kell lennem azért, hogy elfogadjon és szeressen." Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. És ez a Jó Hír.

 

Daily Hope by Rick Warren (2010. augusztus 30.)