„Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.” Zsid 11:7
Amíg az Isten által kirendelt célok felé haladunk, négy megpróbáltatással kell szembenéznünk: kulturális elterelések, a kétség hangjai, csábító kibúvók és elbizonytalanító késlekedések.
A mai áhítatban a kétség hangairól szeretnék beszélni. Egyszerűen csak „álomrombolóknak” szoktam nevezni őket. Abban a pillanatban, amikor célokat állítasz fel a megélhetésedben, munkádban, családodban és lelki növekedésedben – egy perccel sem később – megjelennek olyan emberek, akik azt kérdezik: „Ki a csudának képzeled magad?” „Nem tudod megcsinálni, felejtsd el!”.
Az álmainkat lerombolhatják kritikák és cinikus megjegyzések. Ezek a körülöttünk levő kultúrából erednek. Származhatnak a barátainktól, családunktól, de a legveszélyesebb álomrombolást mi magunk tudjuk végezni; azzal, ahogy magunkkal bánunk.
Úgy állhatunk ellen a kétség hangainak, hogy Isten hangjára figyelünk inkább. Isten hangjára kell figyelnem, nem a kétségeimére. Amikor azt tervezgetem, hogy hova szeretnék eljutni az eljövendő időkben, akkor arra kell hallgatnom, amit Isten hangja szól hozzám; nem a kételkedőkre, kétségeskedőkre, cinikusokra, és álomrombolókra.
Képzeljük el Noé életében a kételkedők tömegét. Mit szolnál, ha most ő lenne a szomszédod? „Ez a Noé azt gondolja, hogy Isten szólt hozzá. Azzal, hogy nekiállt építeni ezt a bárkát az előkertjében, teljesen elrontja az utca összképét.”
Képzeljük azt a nyomást, amit Noé átélt a családja részéről is: „Miért nincs neked rendes munkád?”
A legeredményesebb álomrombolást mi magunk hajtjuk végre. A szavak, amik elhagyják a szádat a mindennapi életben, arról is árulkodnak, hogy szólunk önmagunkhoz. Gyakran nem helyes módon szólítjuk meg önmagunkat.. Ha úgy beszélnél a barátaiddal, ahogy magaddal szoktál, akkor nem lennének barátaid. Magunknak ilyeneket mondunk: „ Meg kell tennem”, „Muszáj”, „Kell”, „Miért nem csináltam meg?”, „Nem vagyok jó semmire.”, „Nem tudom megcsinálni.”, „Nem teszem meg”, „Nem fog sikerülni.”
Szép lassan, újra és újra, lebeszéled magad Isten tervéről és látásáról az életedben.
Az igazság az, hogy nem számíthatunk magunkra, ha az igazság hangját akarjuk meghallani az életünkben. Nem bízhatunk a barátaink véleményében sem. Az egyetlen hang, amire építeni lehet, Isten hangja, az igazság hangja.
A Biblia arról beszél, hogy Noé hallgatott Istenre. Mit hallott Tőle? Meghallotta Isten figyelmeztetését, hogy ez a világ elpusztul. Olyat hallott, amit szemeivel még nem látott. Ez a hit: a nem látható dolgokról való meggyőződés.
Nem látom, mit akar Isten az életemmel az eljövendő 10 évben, de biztos vagyok benne, hogy munkálkodik. Reménykedek, bizakodok és van hitem abban, amit Isten tenni fog.
Holnap arról beszélünk, hogyan hallgassunk Istenre, de most imádkozzunk:
„Jézusom, Rád szeretnék hallgatni és nem a kétségeimre. Tudom, hogy sok olyan emberrel találkozom majd, akik el akarnak bátortalanítani. Én szeretnék megmaradni, mint Noé, és hallgatni Rád. Azt szeretném pontosan tenni, amit Te kérsz tőlem és nem akarom feladni, csak azért mert úgy érzem magam. Ragaszkodni szeretnék az álomhoz, amit Te adtál nekem.”
