„Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az ÚR minden munkádat és minden szerzeményedet.” 5 Móz 15:10

Isten nagylelkű Isten. Mindenünk azért van, mert Ő adta nekünk ajándékba. Isten nagylelkűségéből származik mindenünk.

Isten azt szeretné, ha követnénk a jó példát. Szeretné, ha létjogosultságot kapna életünkben a nagylelkűség. Akkor sajátíthatjuk el ezt az ajándékot, ha megtanulunk adni, nemcsak kapni. A minket körülvevő kultúrában minden önközpontú. Arra bátorít, hogy szerezz meg mindent.

Isten azonban nem így gondolkodik. Az angol Message bibliafordítás érhetőbbé teszi a fenti igeverset a mai kornak is: „Adj szabadon és gondolkozás nélkül. Ne legyen a szíved kapzsi. Az adakozáshoz való jó hozzáállásod Isten áldását hozza az életedre mindabban, amit teszel, munkálkodsz, és amibe belefogsz.” (a fordító)

Lelkipásztorként törődök Veled és azt szeretném, ha Isten áldása teljessé lenne az életedben és mindazon, amibe belekezdesz. Szeretném, ha Isten áldása kiáradna az életedre. A Biblia azt tanítja, hogy ez viszont csak úgy lehetséges, ha megtanulunk nagylelkűek lenni.

Fontos megjegyezni, hogy nem azért adunk, hogy áldást kapjunk cserébe. Azért adunk, hogy mások számára áldássá válhassunk. Érezzük a különbséget?

Rossz indok csak azért adni, mert elvárunk valamit viszonzásul. Azért adok, hogy áldás lehessek, nem azért, hogy áldást nyerjek. Ha azonban egyre többet adok, Isten gondoskodik arról, hogy én se maradjak áldás nélkül. 

A Biblia tele van a nagylelkűségre vonatkozó ígéretekkel. Isten azt mondja, ha bízunk be és kegyesen adunk, meg fogja áldani a vagyonunkat, egészségünket, családunkat, pályafutásunkat, időnket, múltunkat, jelenünket és a jövőnket.

Micsoda csodás lehetőség lelki örökségünk megteremtésére!
 

(Daily Hope by Rich Warren, 2010. október 17.)