„...És íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.”(Lk 1:48b-50)
 

Mária tudta, hogy Isten áldásának kulcsa a hit és ez engedelmesség, ezért választotta Isten tervét az életére.

Lelkipásztorként azt szeretném, ha Isten mindannyiunk életét megáldaná. Szeretném, ha megáldaná lelki, pénzügyi, családi, munkahelyi életünket, kapcsolatainkat és az egészségünket is. Könnyen magunkra maradunk, ha ragaszkodunk a saját terveinkhez.

Isten nem áldja meg a saját terveinket. Nem azért helyezett a földre, hogy magunknak éljünk. Valami sokkal nemesebb célja van a földi életünknek. Isten akkor tudja megáldani az életünket, ha az Ő tervének megvalósulását választjuk.

Mária azért tudott Isten tervéről énekelni, mert izgatottság töltötte el a lelkét, ha rá gondolt. Mária kitartóan bízott Istenben, akkor is, ha ez mindenhol gondot okozott neki, és az emberek rosszallását vagy félreértését vívta ki vele. Mária bízott Istenben. Tudta, hogy Isten meg fogja áldani és generációk fognak megemlékezni arról, hogy mit vitt Isten véghez rajta keresztül.

Ezt kell mondjam, hogy a mi életünkre is igaz ez. A földi életedben és az örökkévalóságban is csak az marad meg, amit a földön teszünk.

Vajon mondhatott volna Mária nemet Isten tervére? Mondhatott volna. Isten soha nem kényszeríti ránk az akaratát, hanem azt szeretné, hogy önként válasszuk Őt. Ezért adott szabad akaratot, és nem bábként akar minket használni. Az emberek nagy része ezért hagyja ki Istent az életéből. Saját terveiket választják ahelyett, hogy Máriával értenének egyet: „amit akarsz cselekedj meg velem, szolgálód vagyok és valósuljon meg terved az életemben.”