A tanítványság arra hív, hogy kövesd Jézust, még a vízen is. Bizonyos értelelemben Jézus hívogat: "Gyere közelebb hozzám! Légy a tanítványom és ismerd meg a kegyelem természetes ritmusát! Én vagyok az egyetlen út, így azt kérem, engedelmességedben csakis rám figyelj."

 

Ezután az őszinte engedelmesség fontosságának kiemelésére a Biblia azt mondja, hogy Péter figyelme elterelődött. Amint meglátja a szelet, ahogy az keresztülszeli a hullámokat, Péter nem Jézusra összpontosít, és elkezd süllyedni a vízben. Az engedelmessége ekkor már bizonytalan, kétfelé figyel, és alapos szemléltető példával szolgál, melyből láthatjuk, mi történik, ha egyszerre két úrnak próbálunk szolgálni.

 

Íme a kicsinyhitűség módja: Szeretnénk vízen járni, ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, hogy képesek legyünk arra figyelni, amire csak szeretnénk: néha Jézusra, néha a szélre vagy a hullámokra, néha Jézusra, néha a karrierünkre, néha Jézusra, néha a "a bennünket megkörnyékező bűnre". (Zsid. 12:1)

 

Amikor úgy döntünk, hogy a gondjainkra és aggodalmainkra koncentrálunk, akkor szorongásunkat Jézus ígéreteivel egy szintre emeljük. De melyik fontosabb, melyikre szánjunk nagyobb figyelmet? Jézusra és az ő képességére, hogy gondoskodik rólunk, vagy a körülmények okozta aggodalmainkra?

 

És így ahelyett, hogy engedelmeskednénk Jézus parancsolatainak, inkább elvárjuk, hogy tolerálja a figyelmünk elterelődését és bizonytalanságunkat. Abban a hiedelemben élünk, hogy valahogyan követhetjük Jézust, de mi választjuk ki, mely parancsolatainak engedelmeskedünk, és mikor.