„Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le!" (Zsoltárok 4:4)

Meg kell hogy értsük, hogy nincs különbség a bűnös harag és a jogos harag között; a helyénvaló harag és a nem helyénvaló harag között; a segítő harag és a fájdalmas harag között.

A harag nem feltétlenül alaptalan. Nem mindig rossz. Ami megkülönbözteti, az az, hogy miért lettél haragos és hogy mit teszel ezekkel az érzésekkel.

Kérdezd meg magadtól: „Miért vagyok mérges? Mi akasztott ki annyira?"

Nagyon fontos, hogy megértsük azt, hogy a harag sosem a probléma gyökere. Mindig van egy mélyebb ok. A harag szimplán egy érzelmi reakció az egyik fő érzelemre a három közül.  Ha szeretnéd megérteni a haragodat, meg kell találnod azt, hogy a három közül melyik érzelem kerített hatalmába. Az is lehet, hogy a három kombinációja. Fontos, hogy tudjuk ezt, mert sokkal egyszerűbb a probléma gyökerét kezelni, mint a haragot. Ha haragos vagy, az azért van, mert:

1. Megbántottak - vagy testileg, vagy érzelmileg.
2. Csalódott vagy - Úgy tűnik, hogy a dolgok nem úgy jönnek össze, ahogy te akarod.
3. Félsz valamitől - fenyegetve vagy bizonytalannak érzed magad.

Ha a valódi okra koncentrálsz, egyszerűbb kontrollálni a haragodat.

Az a helyzet, hogy nem tudod eltüntetni a fájdalmat, a csalódást és a félelmet az életedből. Ezek elkerülhetetlenek. De megtanulhatod kezelni ezeket anélkül, hogy kiakadnál. A harag egy választás. És ha mérges vagy, az azért van, mert ezt választottad.

Lehet, hogy azt mondod: "Nem érted! Ha mérges vagyok, egyszerűen nem tudom kontrollálni a haragomat!" Keresztényként azonban velünk van Krisztus ereje, amely segít megfékezni a haragunkat.

(Daily Hope by Rick Warren 2010. szeptember 21.)

"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek." Efézus 4:26.

Be kellene ismernünk, ha dühösek vagyunk, de sosem szabadna a dühöt ürügyként használni arra, hogy vétkezzünk.

Mindenkivel megtörténik, hogy néha bedühödik. A különbség az emberek között abban áll, ahogyan a dühöt kezelik: van, aki kiakad; van, aki elhallgat. Van, aki hangot ad neki; és van, aki elnyomja magában. A legjobb dolog, amit ilyen esetben tenni tudsz, hogy beismered: dühös vagy.

Isten nem tiltja meg a dühöt. Sőt ahogy a mai igénk mondja: Gyerünk, légy dühös! Ezt a parancsot nem nehéz követni, ugye? Néha a düh a normális reakció az életre. Az Ószövetségben Isten is megharagszik néhányszor. Az Új Testamentumban pedig Jézus lesz dühös. Például az írástudókra.  A düh egy Istentől kapott érzelem. Érzelmi energia. Ha soha, semmi nem dühít fel, sürgősen mérd meg a pulzusod, mert akkor vagy halott vagy, vagy semmi kapcsolatod nincs a valósággal.

Vannak keresztények, akiknek hamis bűntudatuk van, mert azt gondolják, sose szabadna dühösnek lenniük. Ez a gondolkodás nem csak egészségtelen, de még csak nem is biblikus. Az Ige azt mondja: légy dühös, de amikor az vagy, ne kövess el bűnt. Be kellene ismernünk, ha dühösek vagyunk, de sosem szabadna a dühöt ürügyként használni arra, hogy vétkezzünk.
 
Hát nem elképesztő, mennyire utáljuk bevallani, ha dühösek vagyunk? "Nem is kiabálok! Nem vagyok ideges!" – és közben csak úgy dagadnak az erek a nyakunkon! Letagadjuk a dühünket.

Pedig az igazság az, hogy a dühöd elfojtása egyáltalán nem tesz téged jobb kereszténnyé azoknál, akik kiakadnak. Akárhogy is: mindenképpen rossz, és semmiképpen sem hatékony módja annak, hogy megértesd az álláspontodat másokkal.

Azt hiszem, ha a legtöbb ember engedelmeskedne annak, amit ez az igevers mond, az egész társadalom sokkal kevésbé lenne depressziós. A depresszió elsődleges okozója ugyanis a visszafojtott düh. Ha nem beszéled ki magadból, cselekedetekben fogod kiélni – magadon, vagy valaki máson. 

Daily Hope by Rick Warren, 2010. szeptember 20.