"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek." Efézus 4:26.

Be kellene ismernünk, ha dühösek vagyunk, de sosem szabadna a dühöt ürügyként használni arra, hogy vétkezzünk.

Mindenkivel megtörténik, hogy néha bedühödik. A különbség az emberek között abban áll, ahogyan a dühöt kezelik: van, aki kiakad; van, aki elhallgat. Van, aki hangot ad neki; és van, aki elnyomja magában. A legjobb dolog, amit ilyen esetben tenni tudsz, hogy beismered: dühös vagy.

Isten nem tiltja meg a dühöt. Sőt ahogy a mai igénk mondja: Gyerünk, légy dühös! Ezt a parancsot nem nehéz követni, ugye? Néha a düh a normális reakció az életre. Az Ószövetségben Isten is megharagszik néhányszor. Az Új Testamentumban pedig Jézus lesz dühös. Például az írástudókra.  A düh egy Istentől kapott érzelem. Érzelmi energia. Ha soha, semmi nem dühít fel, sürgősen mérd meg a pulzusod, mert akkor vagy halott vagy, vagy semmi kapcsolatod nincs a valósággal.

Vannak keresztények, akiknek hamis bűntudatuk van, mert azt gondolják, sose szabadna dühösnek lenniük. Ez a gondolkodás nem csak egészségtelen, de még csak nem is biblikus. Az Ige azt mondja: légy dühös, de amikor az vagy, ne kövess el bűnt. Be kellene ismernünk, ha dühösek vagyunk, de sosem szabadna a dühöt ürügyként használni arra, hogy vétkezzünk.
 
Hát nem elképesztő, mennyire utáljuk bevallani, ha dühösek vagyunk? "Nem is kiabálok! Nem vagyok ideges!" – és közben csak úgy dagadnak az erek a nyakunkon! Letagadjuk a dühünket.

Pedig az igazság az, hogy a dühöd elfojtása egyáltalán nem tesz téged jobb kereszténnyé azoknál, akik kiakadnak. Akárhogy is: mindenképpen rossz, és semmiképpen sem hatékony módja annak, hogy megértesd az álláspontodat másokkal.

Azt hiszem, ha a legtöbb ember engedelmeskedne annak, amit ez az igevers mond, az egész társadalom sokkal kevésbé lenne depressziós. A depresszió elsődleges okozója ugyanis a visszafojtott düh. Ha nem beszéled ki magadból, cselekedetekben fogod kiélni – magadon, vagy valaki máson. 

Daily Hope by Rick Warren, 2010. szeptember 20.