"Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudta, hogy (Jézus) asztalhoz telepedett a farizeus házában, kenetet hozott egy alabástromtartóban. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente kenettel." (Lukács 7: 37-38)

Ezen a héten egy ismerős történetet fogunk megnézni remélhetőleg egy új megvilágításból, amint arra használjuk, hogy megértsük a dicsőítés átformáló erejét.

A Lukács 7, két ember történetét meséli el; egy farizeusét és egy bűnös nőét, akik ugyanakkor találkoznak Jézussal. Mind a ketten érinthetetlenek.

Az asszony nem érinthető a vallásos emberek által, bűnének természete és nagysága miatt. A másik oldalon pedig ott van a farizeus, aki saját magát tette érinthetetlenné, mivel nem engedte, hogy megérintse őt más emberek törékenysége.

Egyikőjük át fog formálódni a Jézussal való találkozása során.

Tudjuk, hogy a farizeusok voltak a rossz fiúk Jézus életében. Ők voltak a vallásos rend zsarnokai Jézus idejében. Mindenkinek megmondták, hogy hogyan éljenek, ők azonban hírhedtek voltak képmutatásukról. Nem szerették Jézust, egyikük sem hívta meg házába őt.

Nem tudunk sokat a történetben szereplő asszonyról, csupán annyit, hogy bűnös életet élt. A Biblia nem részletezi a bűnét, ami Isten irántunk való szeretetének szépségét tükrözi.

Amikor bűnünkkel az Úrhoz jövünk, amikor megnyitjuk magunkat előtte, és elfogadjuk a megbocsátását, Ő nem hozza fel a bűnt nekünk újra és nem is írja le, hogy mindenki lássa azt. Megbocsátja, és így az megszűnik.

Ez az első lecke, amit szeretnék, hogy megérts ebből a történetből. Ha most éppen valamiféle bűntudattal vagy kárhoztatással küszködsz egy múltban történt dolog miatt amit már odavittél az Úr elé, mondom neked, hogy a kárhoztatás nem Istentől van! "Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak" (Róma 8:1). Isten nem fogja eszedbe juttatni és az orrod alá dörgölni a múltad bűneit.

Ha elfogadtad Jézus Krisztust mint Megváltódat és Uradat, akkor a bűneid meg vannak bocsátva és Isten többé nem emlékezik meg azokról. Ez az örömhír! És ez az alapja is a dicsőítés átformáló erejének. 

(Daily Hope by Buddy Owens, 2011. 04. 05.)