"Örüljenek, és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR!" Zsolt.40:17
"Én mindent elrontok. Semmi sem vagyok és semmim sincs: alkoss valamit belőlem! Te meg tudod tenni; neked megvan minden, ami kell hozzá Istenem!" (Msg-fordító)

Jézus figyelmeztetett minket, hogy lesznek problémáink a világban. Senki sem immunis a fájdalomra, senki nincs elszigetelve a szenvedésektől és senki nem száguldhat végig az életen gondtalanul. Az élet problémák sorozata. Mindig, mikor megoldasz egyet, egy másik vár, hogy elfoglalja az előző helyét.

Péter biztosít minket afelől, hogy problémáink létezése természetes, amikor így ír: "Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket" (1 Pt. 4:12) Isten arra használja a problémákat, hogy közelebb vonjon magához. A Biblia azt írja: "Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti." (Zsolt. 34:19)

A legmélyebb és legbensőségesebb élményeid az Isten dicsőítésében valószínűleg a legsötétebb napjaidon lesznek - mikor a szíved megtört, mikor elhagyatva érzed magad, mikor kifogytál a lehetőségekből, mikor nagyon nagy a fájdalom, és csak Istenhez fordulhatsz. Szenvedések közepette tanulunk meg a leghitelesebben imádkozni, szívből jövő, teljesen őszinte imádságokkal Istenhez. Mikor fájdalmakat élünk át, nincs energiánk felszínes imádságokat kreálni.

Joni Eareckson Tada jegyezte fel, "Mikor az élet rózsás, akkor talán tovább siklunk, tudva Jézusról, őt utánozva, idézve és beszélve róla. De csak a szenvedésben ismerjük meg őt igazán." Olyan dolgokat tanulunk Istenről a szenvedések közt, amiket máshogy nem tudnánk.

Isten megóvhatta volna Józsefet a börtöntől, Dánielt az oroszlánok vermétől, Jeremiást attól, hogy belökjék egy nyálkás gödörbe, Pált attól, hogy háromszor hajótörést szenvedjen és a három zsidó fiatalt a lángoló kemencétől, de nem tette. Engedte, hogy ezek a problémák megtörténjenek és az eredménye az lett, hogy ők mind közelebb kerültek Istenhez.

A problémák kényszerítenek minket, hogy Istenre nézzünk, hogy rá támaszkodjunk és benne bízzunk önmagunk helyett. Pál bizonyságot tett erről az előnyről: "mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat" (2 Kor. 1:9) Soha nem fogod megérteni, hogy csak Istenre van szükséged, amíg nem Isten minden, amid van.

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.04.25.)