"Odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked." (Lk. 10:34-35)

Hogy úgy szeresd a felebarátodat, mint magadat, ahhoz az kell, hogy hajlandó légy kockáztatni. Sokszor csak a saját félelmeink tartanak vissza minket attól, hogy másokért tegyünk dolgokat. A félelem miatt nem vagyunk kedvesek. A legkegyetlenebb embereknek van a legtöbb félelmük. Képzeld csak el, milyen félelmei lehettek az irgalmas samaritánusnak - és mint jogos volt.

Mondhatta volna, "Mi van, ha segítek ennek az embernek, de a rablók még mindig itt vannak? Engem is kirabolnak, elveszik a ruhám, a szamaram, a pénzem."

Mondhatta volna, "Mi van, ha segítek rajta, de ez egy csapda? Felugrik, elver, elveszi mindenemet és itthagy az út mellett?" (A zsidók és a samaritánusok el voltak különítve faj, vallás és politika szerint is) vagy "Mi lesz, ha a végén még én leszek a hibás?"

Ma lehet, hogy inkább ilyenek jutnának eszünkbe, "Mi van, ha beperel?" vagy "Mi van, ha nem tudom, mit tegyek?" vagy "Mi van, ha nem tudom, mit mondjak?"

Van egy nagy félelmünk, amiről nem szeretünk beszélni, de meg kell, hogy említsem. Sokszor nem akarunk más emberek problémáiba belefolyni, mert az a saját problémáinkra és fájdalmainkra emlékeztetne. Épp sikerül elnyomnunk a fájdalmainkat, nem akarjuk, hogy újra felszakadjanak a sebek.

Ezért kell engednünk, hogy Isten szeretete növekedhessen bennünk, hogy úgy szerethessünk másokat, mint ahogy Ő szeret minket. A Biblia írja, "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet". (1 Jn. 4:18a)

Mik a te félelmeid, amik visszatartanak attól, hogy másokat szeress? Hogy kezdődtek ezek a félelmek? Vidd őket Isten elé és kérd, hogy segítsen, hogy bízni tudj Benne: "Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától." (Péld. 3:26b)

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.11.23.)