Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

De Isten a mi Szabadítónk

2011. március 13. 00:10 - Lilla:)

 „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.” (Apcsel 2:24.)

 
A kétségbeesés, zavarodottság, vagy a sötétség pillanataiban természetes, hogy azon gondolkodunk, vajon Isten figyel-e ránk. Őszintén, néha azt akarod kérdezni: „Hé, Isten, tényleg van neked bármilyen terved most?” vagy „Istenem, végiggondoltad, hogy mi fog történni velem?”
 
Ilyenkor kell belekapaszkodnunk a „de Isten” hitbe, vagyis amikor elhisszük, hogy lehet, hogy most rossznak tűnnek a dolgok, de Isten jóra fordítja majd. „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta”.
 
Van, amikor rögtön érkezik a szabadítás a „de Isten” után, néha viszont évekbe is beletelik, hogy lássuk a végét annak a mondatnak, amit Isten az életünkkel ír. De ez nem azt jelenti, hogy Istent nem érdekli az életünk története.
 
Isten a „de Isten” előtti időszakot használja, hogy fejlessze a teljes bizodalmunkat az ő hatalmában és kegyelmében.
 
Lehet, hogy minden oldalról hatalmas nyomásnak vagyunk kitéve, de Isten megőriz attól, hogy összeomoljunk; össze vagyunk zavarodva, de Isten felemel minket a kétségbeesés verméből; üldöznek, de Isten a mi oldalunkon áll; le vagyunk sújtva, de Isten elpusztíthatatlanná tesz minket azzal, hogy megtölt az ő tönkretehetetlen Lelkével. (2 Korinthus 4.)
 
Amikor egy „Isten, mi a terved most?” pillanattal kerülünk szembe, tudhatjuk, hogy nincs messze a „de Isten” pillanat sem, ahol kibontakozik előttünk Isten kegyelme és mindaz a jó, amit számunkra tervezett. (Jeremiás 29., Róma 8:28.)
 
Ahogy várakozunk, Jézus megváltoztat minket. Már nem lesz szükségünk rá, hogy előre lássuk, hogyan jön a szabadítás. Tudhatjuk, hogy nem számít, mi a történet vége, mert biztosan meg van benne írva: „de Isten a mi Szabadítónk”. (2 Sámuel 22:2.)
 
(Daily Hope by Jon Walker, 2011. március 6.)
 
Szólj hozzá!

Ha szeretem Istent, miért vannak gondjaim?

2011. március 12. 00:01 - dlkyra

 

 
Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. 1 János 4:4
 
Az életünk Krisztusban lehet rendkívüli, hihetetlen, tartalmas vagy céltudatos, de semmiképp sem gondtalan. Isten a dolgok sűrűjében tart minket, azért, hogy a többiek megláthassák, hogy egy élet, amely kapcsolatban van Jézussal, teljesen másként gyürkőzik meg a problémákkal, mint amelyik nem ismeri Őt
 
Minket a Szentlélek tesz képessé arra, hogy a nehézségekre valóban úgy válaszoljunk, mint akik a mennyei királyságához tartozunk – nem úgy, mint akiket Isten látszólag elhagyott, vagy akik lázadnak ellene, nem is vesznek tudomást róla, vagy nem éreznek megbánást semmi miatt.
 
Amikor úgy gondoljuk, hogy Isten nincs ott a körülményeinkben, olyankor a nehézségekre elzárkózás, mások hibáztatása, szégyen, harag, gyűlölet, büszkeség, félelem és önzés a válaszunk. Bárki így reagálna. Bárki, aki nem ismeri Jézust. 
 
Jézus számára  egyik sem megoldás, így ő választás elé állít minket: Bízol abban, hogy van közöm mindahhoz, ami körülvesz téged, vagy sem?
 
Amikor az emberi természetünk szerint reagálunk, ahelyett, hogy a bennünk munkálkodó isteni természetnek vetnénk alá magunkat, valójában mélyről jövő bizalmatlanságot fejezünk ki Jézussal szemben. A tetteink azt mutatják, hogy bár hiszünk benne, képtelenek vagyunk megérteni az élet veszélyeit és feszültségeit. (Ami valljuk be, elég merész hozzáállás, annak fényében, hogy Jézus a keresztre szegezve halt meg.) Máskülönben pedig, amikor a Jézussal való kapcsolatunk valóságából fakadnak a válaszaink, akkor bizonyítjuk be igazán, hogy nagyobb az, aki bennünk van, mint az aki a világban van. (1Jn 4:4)
 
Jézus célja nem az, hogy elítéljen minket a bizalmatlanságunk miatt, hanem sokkal inkább az, hogy a hibás nézeteinket napvilágra hozza, és így elhagyva azokat elmélyíthessük vele a kapcsolatunkat.
 
Jon Walker, 2011. március 5.
Szólj hozzá!

Isten akarata vagy a te akaratod?

2011. március 11. 03:00 - husztin


 

Elmélkedés Jon Walkertől

 „Simon Péter így felelt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” János 6: 68-69

 "Isten azt akarja, hogy előre dönts, bízz Benne, és hidd el, hogy az Ő terve a legjobb az életedre."

Még ha nem is értjük Isten tervét, el kell, hogy fogadjuk az Ő vezetését. Tulajdonképpen, amikor egyáltalán nem értjük Isten tervét, akkor a leginkább fontos, hogy pontosan azt tegyük, amit Ő parancsol nekünk.


Gyakran arra kér minket Isten, hogy akkor döntsünk az Ő akaratának elfogadása mellett, amikor tervének konkrét részleteit még nem ismerjük. Ezt azért teszi, mert Isten tervének része az, hogy bizalmat fejlesszen ki bennünk az Ő jelleme és jóakarata felé.
De ez az a pont, amikor sokan egyfajta csatába kerülünk Istennel az akaratunk miatt. Azt szeretnénk, hogy először fedje fel a tervét előttünk, és mi pedig majd megfontoljuk, hogy megtesszük-e azt, amit kér, vagy sem.


De ez nem így működik. Isten azt akarja, hogy előre hozz döntést, bízz és higgy Benne és abban, hogy az Ő akarata a legjobb terv az életedre nézve. Hidd, hogy Ő meg fog erősíteni téged, hogy mindazt megtehesd, amit Ő kér tőled.


Az egyik ok, amiért Isten nem ad teljes képet az Ő akaratáról az életedre, az az, hogy az valószínűleg megijesztene téged. Például, elképzelhető, hogy számodra lehetetlennek tűnik beteljesíteni mindazt, amit Ő tervez neked. De épp ez a lényeg: Anélkül, hogy Isten képessé tenne téged, lehetetlen lenne számodra, hogy betöltsd a küldetésedet. 


Péter állandó harcban állt Jézussal azzal kapcsolatban, hogy mit kellene tennie. Ugyanakkor világosan tudta, hogy Ő az egyetlen, akiben bízhat, Ő az Isten Szentje, a testté lett Isten, Jézus a Krisztus.

Továbbra is azt gondolod, hogy van valaki más, akihez fordulhatsz, hogy megtudd a „hogyan tovább”-ot? Esetleg még azt hiszed, hogy te tudod a legjobban? Mondd Istennek, „Nem tudom, hogy kész vagyok-e hitben kilépni azelőtt, hogy ennek minden jövőbeni következményét tudnám, de kész vagyok arra, hogy késszé tegyél."


Ezt az áhitatot Jon Walker írta, aki a Napi remény áhitat szerkesztője és a „Drága Kegyelem” c. könyv szerzője. Rick Warren azt mondja, hogy a „Drága Kegyelem” a tanítványság lényegét mutatja be, melynek során újra felfedezhetjük azt, hogy ha bizonytalansággal találjuk magunkat szembe, akkor egyetlen biztos alapunk Jézusban van.

 

 

Szólj hozzá!

Növekedj a hitben azáltal, hogy hűséges vagy

2011. március 10. 03:23 - Kingdom

"Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek:" Jn 16,22

 

Jártál már úgy, hogy azon találod magad, csak bámulod az életkörülményeidet és hitetlenül ítélkezel mindazon amit látsz? Tudom, hogy számomra küzdelmet jelentett elhinni azt a bibliai igazságot, hogy Isten jelen van minden körülményben, különösen amikor egy minden szempontból rossz napról volt szó.

Jézus másrészt, biztos volt Isten valóságában és abban is, hogy Ő jelen van az életében.

Gondolj csak bele: egy olyan hatalmas krízishez közeledve, ami az életébe került, Jézus annyira biztos volt Isten jelenlétében, hogy az Utolsó Vacsora alatt a tanítványai közül senki nem érzékelte a körülmények súlyosságát! Jézus biztos volt nemcsak abban, hogy Isten jelen van, hanem abban is, hogy munkálkodik a körülményeken keresztül.

 Később, azon az estén Jézus valóban vért izzadt, hiszen minden az ő vállára került, mégis biztos volt az Atya jelenlétében és abban, hogy neki mindenről tudomása volt, ami vele történik. Bízott abban, hogy Isten munkálkodik abban a helyzetben is.

Mi is, ugyanígy biztosak lehetünk abban, hogy Isten munkálkodik az életünkben. Ez a radikális, mélyben gyökerező hit akkor fejlődik ki, amikor hozunk egy döntést hitben és elhisszük, hogy Isten az, akinek mondja magát; és Ő az, aki megteszi mindazt, amit állít.

Akkor fogjuk megtapasztalni Isten hűségét, amikor megtesszük azokat a dolgokat amiket kér, és meglátjuk, hogy valóban beváltja az ígéreteit. Más szóval, a hitünk a hűségünk által növekszik. Amikor bízunk Jézusban, meglátjuk az Ő valóságát, és ez tovább növeli a bizodalmunkat Őbenne.

 

(Jon Walker, 2011.03.03.)

 

 

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: hűség

Még ha engedelmesek vagyunk is, érhet bennünket szenvedés

2011. március 09. 01:09 - Lenard J

 A mai áhítat Jon Walker írása.

"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem." (Márk 8.34)

 

Amikor szenvedések érnek minket, ragaszkodnunk kell az igazsághoz, hogy arról Istennek tudomása van. Ezekben az időszakokban sem állunk kívül Isten szuverenitásán és hatalmán. Megnyugvást kell találnunk az Ő igéreteiben, hogy Ő a legjobbat akarja számunkra. Így amikor szenvedésen megyünk át, és elutasítás ér bennünket, engedelmesen bízzunk abban, hogy a megpróbáltatásaink nem véletlen események. Ellenkezőleg, a szenvedés szükséges eszköz Isten kezében, hogy -szeretetéből fakadóan-, "megszorongasson" minket. Ezt azért teszi, hogy mindazok a dolgok, amiket máskülönben figyelmen kívül hagynánk, vagy mentegetőzéssel elintéznénk -bűn, engedetlenség, közönyösség, ne kerüljenek a "nem is olyan nagy ügy" kategóriába. 

Jézus éppen ezért szólt oly sokszor a megfáradtakhoz és megtört szívűekhez. (ld: Máté 11:28-30). Mintha azt mondaná: "Gyertek hozzám, ha nincs reményetek és kétségbe vagytok esve. Csak ti, kétségbeesett férfiak és nők vagytok készek arra, hogy az én ügyemért szenvedést tűrjetek el."

Valóban, egyedül ilyen emberek érthetik meg, hogy mit jelent az az ige, hogy Isten neked adja a "sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene." (Ézsaiás 45.3)

Gondolj bele, a kereszt nem csak úgy véletlenül "megtörtént" Jézussal, része volt annak a tervnek, amiért Ő a földre jött. A szenvedés veled sem csak úgy megtörténik, Isten arra használja, hogy segítsen abban, hogy közelebb kerülj ahhoz, hogy még inkább betölthesd életed célját és értelmét.

Lehet, hogy szenvedésen kell keresztül menned, még akkor is, ha engedelmesen jársz Istennel. Ne engedd, hogy a szenvedés eltávolítson tőle! Sőt inkább engedd meg Istennek, hogy a szenvedés közelebb vigyen az Ő szívéhez. Még ha nem is látod Isten munkáját a szenvedésben, bízz Isten szerető és jóságos természetében.

 

Daily Hope, 2011. március 2.

 
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása