Az életünk Krisztusban lehet rendkívüli, hihetetlen, tartalmas vagy céltudatos, de semmiképp sem gondtalan. Isten a dolgok sűrűjében tart minket, azért, hogy a többiek megláthassák, hogy egy élet, amely kapcsolatban van Jézussal, teljesen másként gyürkőzik meg a problémákkal, mint amelyik nem ismeri Őt. 

 

Minket a Szentlélek tesz képessé arra, hogy a nehézségekre valóban úgy válaszoljunk, mint akik a mennyei királyságához tartozunk – nem úgy, mint akiket Isten látszólag elhagyott, vagy akik lázadnak ellene, nem is vesznek tudomást róla, vagy nem éreznek megbánást semmi miatt.

 

Amikor úgy gondoljuk, hogy Isten nincs ott a körülményeinkben, olyankor a nehézségekre elzárkózás, mások hibáztatása, szégyen, harag, gyűlölet, büszkeség, félelem és önzés a válaszunk. Bárki így reagálna. Bárki, aki nem ismeri Jézust. 

 

Jézus számára  egyik sem megoldás, így ő választás elé állít minket: Bízol abban, hogy van közöm mindahhoz, ami körülvesz téged, vagy sem?

 

Amikor az emberi természetünk szerint reagálunk, ahelyett, hogy a bennünk munkálkodó isteni természetnek vetnénk alá magunkat, valójában mélyről jövő bizalmatlanságot fejezünk ki Jézussal szemben. A tetteink azt mutatják, hogy bár hiszünk benne, képtelenek vagyunk megérteni az élet veszélyeit és feszültségeit. (Ami valljuk be, elég merész hozzáállás, annak fényében, hogy Jézus a keresztre szegezve halt meg.) Máskülönben pedig, amikor a Jézussal való kapcsolatunk valóságából fakadnak a válaszaink, akkor bizonyítjuk be igazán, hogy nagyobb az, aki bennünk van, mint az aki a világban van. (1Jn 4:4)

 

Jézus célja nem az, hogy elítéljen minket a bizalmatlanságunk miatt, hanem sokkal inkább az, hogy a hibás nézeteinket napvilágra hozza, és így elhagyva azokat elmélyíthessük vele a kapcsolatunkat.

 

Jon Walker, 2011. március 5.