"...az ő parancsolatai pedig nem nehezek." (1János 5:3)

"Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik." (Máté 13:20-21)

2020-ban járunk.

A mai napon a gyülekezetben hálát adtunk Istennek azokért a dolgokért, amelyeket az elmúlt évtizedben végzett el az egyes embereken és a kis csoportokon keresztül. Olyan sok történet hangzott el a megváltozott életekről, és arról, ahogy az emberek betöltötték a küldetésüket, hogy a végére minden kétséget kizáróan meg voltam győződve arról, hogy Isten valódi, hatalmas, és aktívan munkálkodik az életünkben.

A legtöbben arról beszéltek, mennyire fontos, hogy végig kövessük azokat a célokat, amiket Isten adott nekünk. Majd kristálytisztán magam előtt láttam az én saját elmúlt tíz évemet, ahogy az egyik dologtól a másik felé bukdácsolva, valójában soha nem összpontosítottam Isten tervére az életemben.

Emlékszem, amikor 2011 januárjában kitűztem néhány célt. Nagy örömmel töltött el, amikor arra gondoltam, hogy egészségesebben élek majd. Azt mondtam, hogy engedelmeskedni fogok Istennek, szembenézek azzal, hogy milyen is a hitem a valóságban, és megtanulom Jézustól, hogyan kell úgy látnom és gondolkodnom, ahogyan Ő teszi.

De később, februárban már a lelkesedésem alábbhagyott. Visszacsúsztam a megszokott mintákba, nem cselekedtem a jó elhatározásaim szerint. És hirtelen azon vettem észre magam, hogy a következő évtized anélkül telt el, hogy egy lépéssel is közelebb kerültem volna a küldetésem betöltéséhez.

A mai nap: a döntés ideje

Azt már láthattad, Isten hogyan változtatja meg az életedet és vezet a céljaid felé. Lehet, hogy hitben élsz, és naponta tűkön ülve kérdezed: "Mi a következő lépés, Jézus? Ma mit akarsz tenni rajtam keresztül?"

Ám jónéhányan vagyunk olyanok, akik nagy lelkesedéssel indultunk el, de azután kizökkentünk, és elkezdtünk visszasüllyedni a régi életmódunkba. Ha nem hagyjuk abba ezt a visszacsúszást most rögtön, akkor az a veszély leselkedik ránk, hogy a következő évtizedünkön egyszerűen csak áttántorgunk. Azt mondogatjuk, hogy lesz még időnk a céljaink elérésére, és közben szép lassan a hónap összeállnak évekké, az évek pedig egy évtizeddé.

Isten azt akarja, hogy győztes légy, és betöltsd a küldetésedet, amelyet ő gondolt ki a számodra. Kitűzted már a céljaidat? Kitartóan követed őket? Továbbra is komolyan akarod, hogy Isten változtassa meg az életedet?

Ha nem, térj vissza a kitűzött útvonaladra még ma. Nem holnap, nem a következő héten. Jézus azt akarja, hogy különleges életed legyen, tele kegyelemmel és igazsággal. "És az ő parancsolatai pedig nem nehezek." (1János 5:3)

Daily Hope by Jon Walker
2011. február 20.

Jon Walker, Daily Hope, 2011. február 19.

„Szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7:14)

„Nem bolond az, aki elengedi, amit úgysem tud megtartani, azért, hogy megragadja azt, amit nem veszíthet el”  - Jim Elliot, egy misszionárius, akit megölték, miközben megpróbálta Equadorban a Waodani indiánoknak Jézust hirdetni.

Képzeld el, hogy megpróbálsz gyalogolni lefele egy keskeny ösvényen, amelyet tüskés indák és alacsonyan lehajló ágak szegélyeznek, te pedig egy óriási hátizsákot viszel, teletömve mindenféle dologgal, amiket szükségesnek gondolsz.

Képzeld el mennyire fárasztó és zavaró, amikor a nehéz hátizsákod beleakad az ágakba, indákba. Lassan belátnád, hogy sok általad cipelt dolog inkább gátol, mint segít, és elkezdenéd egymás után kihúzgálni ezeket a hátizsákodból, és sajnálkozva eldobni.

Képzeld el, hogyan éreznéd magad, amikor elérsz a keskeny ösvény végére, és felfedezed: ahhoz, hogy elérd a célodat, még keresztül kell préselni magad egy nagyon keskeny szoroson. Kiveszed az utolsó dolgokat is a hátizsákodból, de ekkor ébredsz rá, hogy nincs értelme egy üres hátizsákot átvinni ezen a kapun.

Így hát kelletlenül hátrahagyod a zsákot, és keresztül mégy a keskeny kapun egy új életre. Ez az életed Krisztusban. Követted Jézust végig a keskeny úton és át a szoros kapun a mennyei királyságba.

Benn a mennyben felismered, hogy te magad tetted az utadat sokkal nehezebbé, mint amilyen egyszerű lehetett volna, mert minden, amit olyan vonakodva hagytál el, teljesen hasznavehetetlen, felesleges az új életedben. Azok a dolgok pedig, amiket Jézus ad neked az új életedben, messze értékesebbek bárminél, amit hátrahagytál.

Amikor Jézus a hűségünket, engedelmességünket követeli, nem megpróbál elvenni valami jó dolgot tőlünk. Sokkal inkább azért teszi, mert tudja, hogy ez a világ véget ér, és fel akar készíteni a vele való örök életre.

Hogy állsz a következő évtizedre szóló céljaiddal, terveiddel? Mi az a dolog, amit vonakodsz feladni? Lehet, hogy ez nem egy dolog. Talán a fegyelmezetlenségedet kellene feladnod, amivel a pénzügyeidhez, az egészségedhez vagy a bibliatanulmányozásodhoz viszonyulsz.

Bármi is legyen az, Jézus döntés elé állít. Bízol-e benne, amikor azt mondja, hogy fel kell adnod ezt a dolgot, vagy ragaszkodsz ahhoz, hogy cipelned kell egy túlságosan megrakott hátizsákot a következő években?

(Daily Hope by Jon Walker – 2011.02.18)
 

 „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1.János 4:19.)

„Teljes szívemmel, elmémmel és lelkemmel szeretem az én Istenem? Úgy szeretem a szomszédaim, mint saját magam?”

Amikor az emberek igazi kapcsolatba kerülnek Jézussal, sosem maradnak ugyanolyanok, mint előtte. A bulizósak nem akarnak már ugyanúgy bulizni. A párok nem akarnak többé házasságon kívül együtt élni. Az üzletemberek úgy döntenek, hogy lelkiismeretesebben dolgoznak ezen túl. A barátok pedig összezavarodnak, mert nem értik az új életstílusból származó döntéseket.

A családod meg fog változni, mert másképpen nézel a házastársadra. Már úgy látod őt, mint Isten értékes gyermekét, aki felé az a feladatod, hogy szolgáld, tekintet nélkül arra, hogy ő viszonozza-e a te szolgálatod.

A gyermekeid úgy fogod látni, hogy Isten ajándékai és a célod nem az kell hogy legyen, hogy mindig boldognak lásd őket, hanem, hogy felkészítsd őket a Jézussal való örökkévalóságra. A szüleiddel is tisztelettel akarsz bánni, nem azért mert megtettek vagy épp nem tettek meg valamit a múltban, hanem mert Isten szeret téged és „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.” (1.János 4:19.)
 

(Daily Hope by Geoff Surratt, 2011. február 17.)