De az Úr mellém állt (2 Tim.4:17 MBT)

Karácsony ünnepe sokszor felnagyítja a magányosság érzetét, amit a szeretteinktől való távollét okoz. Sokan elveszítettük már gyökereinket, vagy talán nem is voltak gyökereink, és ez bizony egyedülléthez vezethet. Átélhetjük az elválás okozta magányt katonai szolgálat, karrier vagy betegségek miatt is.

De a Szentírás beszél arról, hogy mit kezdhetünk a magánnyal:

Figyelj mások szükségeire. Vedd le a tekinteted önmagadról és figyelj kifelé. Keresd a módját, hogy hogyan szolgálhatnál másokat. Pál apostol arra fókuszált, hogy hogyan beszélhetne még több embernek Jézusról: "De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt." (2 Tim.4:17)

Irányítsd a figyelmedet a célodra. Annak ellenére, hogy Pál apostol el volt zárva a börtönben, soha nem felejtette el, hogy betöltse a küldetését. Arra vágyott, hogy mindenki tudjon Isten szeretetéről.

Amikor egyedül vagy, ne falakat építs hanem kezdj el hidakat létrehozni! Ne azt mondd, hogy „Olyan egyedül vagyok”, mondd ezt: „Atyám, segíts nekem, hogy olyan emberek barátja lehessek, akiknek szükségük van barátra. Segíts, hogy segíteni tudjak az egyedül levőknek.” Ez a magányosság ellenszere.

Képes vagy segíteni másoknak, hogy gazdagabbá váljanak az emberi kapcsolataikban azzal, hogy magadat adod nekik.

Beszéljünk róla:
• Milyen lehetőségeid vannak arra, hogy más emberek felé szolgálj ezen a karácsonyon?
• Kit tudsz elérni ezen a Karácsonyon, hogy elkezdj, megjavíts, vagy megerősíts egy kapcsolatot?