Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Nem véletlenül olvasod most ezt

2012. január 01. 03:00 - dlkyra

Most tehát Isten elfogad bennünket a hitünk alapján. Ezért Urunk, Jézus Krisztus által békességben élünk vele. (Róma 5:1, Egyszerű fordítás)

Nem véletlenül olvasod most ezt.
Nem. Hiszen Isten már a születésed előtt tudta, hogy ebben a pillanatban épp itt leszel. Úgy tervezte, hogy néhány pillanatra megpróbálja felkelteni a figyelmedet, hogy elmondhassa neked ezt: „Láttam minden fájdalmat, ami az életben ért téged, és mindig is szerettelek. Számítasz nekem. Jobban szeretlek, mint azt valaha fel tudnád fogni. Azért teremtettelek, hogy szerethesselek, és arra várok, hogy te is szeress engem.”


Isten ezt mondja neked: „Azt szeretném, ha az életed ezután jobb lenne, mint idáig volt. Veled vagyok, és érted vagyok. Meg akarlak szabadítani a múltadtól, hogy betölthesd azt a célt, amiért teremtettelek. A kegyelmem által akarlak megmenteni. Ha engeded, hogy megtegyem, békességet adok neked. Békességet velem, belőlem és békességet másokkal. De ehhez ki kell nyitnod az ajtót és elfogadnod az ajándékot.”
 

Ha ajándékot adnál nekem, de én sosem csomagolnám ki, csalódott lennél. Sőt, értéktelen lenne, hiszen nem élvezhetném egy olyan ajándéknak az előnyeit, amit ki sem bontok.
 

Jézus Krisztus Isten ajándéka számodra. Mégis sokan karácsonyról-karácsonyra, évről-évre kibontatlanul hagyják a legnagyszerűbb ajándékot: Isten megváltásának ajándékát. Miért ünnepled egyáltalán a karácsonyt, ha nem bontod ki a legnagyobb ajándékot? Nem sok értelme van nem kinyitni azt az ajándékot, amiben ez van: minden múltbeli bűnöd bocsánata, életed célja és otthon számodra a mennyben.


Jézus Krisztus így szól hozzád, „A szívedben lévő csalódottság helyére békét adok. A bűntudat, neheztelés, szégyen és sértődés helyére megbocsátást. Az aggodalom és idegeskedés helyére bizalmat és hitet adok. A depressziót és kétségbeesést reményre cserélem, az ürességet tartalommal és céllal töltöm meg. A bizonytalankodás helyett tisztánlátást adok. De sosem fogom betörni a szíved ajtaját. Be kell hívnod.”


„Nem számít, ki vagy és honnan jöttél. Ha akarsz engem, és kész vagy rá, hogy úgy tégy, ahogy kérem, az ajtó máris nyitva van.”


Nem számít, mi a vallási háttered - katolikus, protestáns, zsidó, muszlim, mormon, buddhista, baptista, hindu vagy egyikhez sem tartozó. Itt most egyáltalán nem vallásról van szó. Isten nem azért küldte el Jézust, hogy neked vallásod lehessen. Azért küldte, hogy személyes kapcsolatod lehessen Istennel. Az egész erről a kapcsolatról szól.
 

Leírok itt egy imát, amit én is elmodtam évekkel ezelőtt, amikor átléptem azt a bizonyos küszöböt, és Isten barátjává lettem. Nagyon egyszerű imádság. Ha ezek a szavak kifejezik a szívedben lévő vágyat, úgy olvasd őket, mintha Istennel beszélnél.


Ima:

 Istenem, még félek, de meg akarlak ismerni. Nem értek mindent, de köszönöm, hogy szeretsz engem. Köszönöm, hogy velem voltál, még akkor is, amikor én ezt nem vettem észre. Köszönöm, hogy értem vagy, és hogy nem azért küldted el Jézust, hogy elítéljen, hanem, hogy megmentsen.
Beismerem, hogy eddig nem gondoltam, hogy szükségem van a Megváltóra, de most szeretném a Fiadat ajándékként elfogadni. Kérlek, szabadíts meg a múltamtól, mindattól amit már bánok, a hibáimtól, a vétkeimtől, a szokásaimtól, a sebeimtől és a csalódásaimtól. Szabadíts meg önmagamtól.
Kérlek, ments meg, hogy a te céljaidra tudj használni. Szeretném tudni, miért vagyok ezen a földön, és szeretném azt beteljesíteni, amiért megteremtettél engem. Szeretnék megtanulni szeretni téged, bízni benned, kapcsolatban lenni veled.
Szükségem van arra, hogy békességem legyen veled, és arra, hogy a te békességedet a szívembe helyezd. Kérlek, vedd el a feszültséget, és tölts be szeretettel. Segíts, hogy én is békét tudjak teremteni, és segíteni tudjak másoknak is, hogy békességet találjanak Veled és egymással. A nevedben imádkozom. Ámen.

 


Rick Warren, Daily Hope, 2011. 12. 25.

 

1 komment
süti beállítások módosítása