"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." (Gal. 2,20)

A Biblia azt mondja: "Szüntelenül imádkozzatok" (1.Thessz. 5:17).

Hogyan tudunk mi ennek eleget tenni? Az egyik módszer erre az, ha "lélegzetvételnyi imákat" mondunk a nap folyamán, mint ahogy sok keresztény tette már ezt évszázadokon keresztül. Egy rövid mondat vagy egy kifejezés is elég, amit egy lélegzetvétellel elmondhatsz Jézusnak: "Velem vagy." "Érzem a kegyelmed."  "Tőled függök, Uram." "Meg akarlak ismerni." "A tied vagyok." "Segíts bíznom benned." A Szentírásból is mondhatsz rövid részeket: "Számomra az élet Krisztus." "Te soha nem hagysz el." "Te vagy az én Istenem."

Imádkozz olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudsz, hogy mélyen a szívedbe vésődjön ez a szokás. Arra azonban figyelj oda, hogy ezáltal ne irányítani akard az Urat, hanem dicsérni.

Folyamatosan tudatában lenni az Úr jelenlétének: ez egy gyakorlat, egy olyan szokás, ami fejleszthető.  Épp úgy, ahogy a zenészek, akik mindennap skáláznak azért, hogy majd könnyedén, szépen zenéljenek, neked is rá kell venned saját magadat, hogy az Úrra gondolj a nap különböző szakaszaiban. Törekedned kell arra, hogy emlékezz az Úrra.

Először is, készíts magadnak emlékeztetőket, hogy ezek rendszeresen eszedbe juttassák, hogy az Úr abban a pillanatban is veled van. Kezd azzal, hogy kisebb, látható emlékeztetőket helyezel el magad köré: ezek elehetnek akár kisebb feljegyzések is, mint például az, hogy “Az Úr most is velem és értem van.”

Ha ezáltal te azt az élményt keresed, hogy így megtapasztalod az Ő jelenlétét, akkor félreértetted a lényeget. Nem azért dicsérjük az Urat, hogy mi jól érezzük magunkat, hanem hogy jót tegyünk. A cél nem egy érzés elérése, hanem hogy folyamatosan tudatában legyünk annak az igazságnak, hogy az Úr mindig jelen van. Ezt hívják dicsőítő életmódnak.

Beszéljetek róla

• Próbálj meg lélegzetvételnyi imákat mondani a nap folyamán, hogy az Urat dicsőítsd. Látsz  különbséget abban, hogy ezáltal milyen lesz a hozzáállásod és a viszonyod másokkal?
• Milyen látható emlékeztetők segítenének neked a legjobban abban, hogy mindig tudatában legyél Isten jelenlétének?
• Beszéljetek arról, hogyan tanultatok meg egy hangszeren játszani vagy sportolni. Ugyanennyi fegyelmet és energiát fektetsz abba is hogy dicsőítő életmódot élj?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.04.01)

"Soha ne hagyjátok abba az imádkozást." (1. Thessz. 5:17, NLT fordítás)

Soha nem leszel igazán közeli kapcsolatban Istennel, ha hetente gyülekezetbe jársz, de még akkor sem, ha naponta csendességet tartasz. Az Istennel való kapcsolat alapja, ha megosztod Vele életed összes megtapasztalását.

Természetesen nagyon fontos kiépíteni a napi csendesség szokását Istennel, de Isten nem csak egy időpontot szeretne a naptáradban. Szeretne részt venni mindegyik tevékenységedben, minden beszélgetésedben, minden problémádban, sőt, minden gondolatodban.

Folytathatsz vele folyamatos, vég nélküli beszélgetést napközben, megbeszélhetsz vele mindent, amit csinálsz, amire gondolsz abban a pillanatban. A "szüntelen imádkozás" azt jelenti, hogy beszélgetsz Istennel miközben vásárolsz, vezetsz, dolgozol, vagy bármelyik napi feladatodat végzed (1. Thessz. 5:17).

Széleskörű félreértelmezés az, hogy az Istennel töltött idő azt jelenti, hogy egyedül vagy Istennel. Természetesen, ahogy Jézus bemutatta, erre is szükséged van, hogy Istennel egyedül legyél, ez azoban csak töredéke az ébren töltött idődnek. Bármit is teszel, az lehet "Istennel töltött idő", ha meghívod, hogy vegyen részt a munkádban és tudatában vagy jelenlétének.

Van egy klasszikus könyv, amiből meg lehet tanulni, hogyan fejlessz ki folyamatos beszélgetést Istennel, ennek címe: "Isten jelenlétének megtapasztalása"*. Ezt a könyvet a 17. században írta Lőrinc testvér, egy szerény, francia szakács egy francia kolostorban. Lőrinc testvér képes volt a leghétköznapibb feladatokat - mint például az ételkészítést, mosogatást - dicsőítéssé és Istennel való közösséggé alakítani.

Szerinte az Istennel való kapcsolat kulcsa nem az, hogy mást csinálsz, hanem hogy megváltoztatod a hozzáállásodat az iránt, amit csinálsz. Amit általában magad miatt teszel, elkezded Istenért tenni, akár eszel, fürdesz, dolgozol, pihensz, vagy kidobod a szemetet.

Manapság gyakran érezzük, hogy ki kell menekülnünk a napi rutinból, hogy dicsőíteni tudjuk Istent, de ez csak azért van, mert nem tanultunk meg folyamatosan tudatában lenni jelenlétének. Lőrinc testvér úgy gondolja, hogy könnyű Isten dicsőíteni az élet hétköznapi feladatai között; nem kellett neki ezért külön vonulnia különleges szellemi kikapcsolódásra.

Ez Isten eszményképe. Az Édenkertben a dicsőítés nem egy különleges alkalom volt, amin részt kellett venni, hanem egy folyamatos hozzállás; Ádám és Éva folyamatos kapcsolatban voltak Istennel. Mivel Isten mindig veled van, nincs olyan hely, ahol közelebb lennél Istenhez, mint az, ahol éppen most vagy. A Biblia azt mondja: "ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben." (Ef. 4:6b)

Beszéljetek róla:

• Akartál már elmenekülni, és egyedül Istennel lenni? Hogyan tudnád megváltoztatni a hozzáállásodatés testtartásodat Isten irányába még ma, hogy a mai napnak ugyanolyan hatása legyen, mintha lelki kikapcsolódáson vennél részt?
• Isten jelenlétét bizonyos pillanatokban jobban érzed, mint máskor? Miért?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.31.)

*(magyar nyelven is megjelent, Címe: A Feltámadásról nevezett Lőrinc testvér, Alcíme: írások és beszélgetések Isten jelenlétének gyakorlatáról, Kiadó: Magyarszék,Sarutlan Kármelita Nővérek, 2005)

"Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)

A 'barát' szó ebben az igeszakaszban nem hétköznapi ismeretséget jelent, hanem közeli, bizalmas kapcsolatot. Ugyanezt a szót használja János az esküvőn a vőlegény tanújára (Jn 3,29), és a király belső köreibe tartozó, meghitt, bizalmas barátokra. A királyi udvarokban a szolgáknak távolságot kell tartaniuk a királlyal szemben, de a belső körbe tartozó bizalmas barátok élvezhetik a közeli kapcsolatot, a közvetlen bejárást és a bizalmas információkat.

Nehéz megérteni, hogy Isten közeli barátjának tart engem. A Biblia azonban így fogalmaz: "...mert az ÚR, akinek Féltőn-szerető a neve, féltőn szerető Isten." (2Móz. 34,14)

Isten nagyon vágyik arra, hogy közelről ismerjük őt. Tulajdonképpen azért tervezte a világegyetemet, azért szerkesztette a történelmet, beleértve életünk minden részletét, hogy barátai legyünk. A Bibliában ezt olvassuk: "Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem." (Ap. Csel. 17,26-27)

Legnagyobb kiváltságunk az, hogy ismerhetjük és szerethetjük Istent, Isten legnagyobb öröme pedig az, hogy minket ismer és szeret. "Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR,... mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!" (Jer. 9,23)

Nehéz elképzelni, hogyan lehetséges közeli barátság egy mindenható, láthatatlan, tökéletes Isten és egy véges, bűnös ember között. Könnyebb megérteni a Gazda-szolga kapcsolatot, vagy a Teremtő-teremtett kapcsolatot, még az Apa-fiú kacsolatot is könnyebb elképzelni. De vajon mit jelent, hogy Isten engem a barátjának tekint?

Beszéljetek róla

• Mi a véleményed arról, hogy a Teremtő közeli, baráti kapcsolatra vágyik veled?
• Milyen módon törekedsz arra, hogy mélyüljön a kapcsolatod Istennel?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. március 30.)

"Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által." (Róma 5:10)

(Angol NLT szó szerinti fordítása: "Mivel ha akkor, mikor ellenségei voltunk, az Istennel való barátságunk helyre lett állítva az ő Fia halála által, bizonyára megszabadít majd az örök büntetéstől élete által.")

Az Istennel való kapcsolatodnak nagyon sok vonatkozása lehet: Isten a te Teremtőd és Alkotód, Urad és Mestered, Bírád, Megváltód, Atyád, Megmentőd és még sok más (Zsoltárok 89:27, 95:6, 136:3; Ézsaiás 33:22, 47:4; János 13:13; 1. János 3:1; Júdás 1:4).

De a legmegdöbbentőbb igazság ez: A Mindenható Isten ég a vágytól, hogy a Barátod legyen!

Az Édenkertben látjuk, milyen az eszményi kapcsolat Isten és az ember között: Ádám és Éva egy bensőséges barátságot élvezett Istennel. Nem volt szertartás, ünnepély vagy vallás - csak egy egyszerű szeretetkapcsolat Isten és az általa teremtett emberek között. Bűntudattól és félelemtől szabadon, Ádám és Éva gyönyörködtek Istenben, és ő gyönyörködött bennük.

Arra lettünk teremtve, hogy Isten állandó jelenlétében éljünk, de a Bűneset után az eszményi kapcsolat elveszett. Csak néhány ószövetségi időkben élő ember részesült abban a kiváltságban, hogy Isten barátja legyen. Mózest és Ábrahámot "Isten barátai"-nak nevezték, Dávid "a szívem szerint való férfi", Jób, Énók és Nóé bensőséges barátságban élt Istennel (I. Mózes 5:22, 6:9; II. Mózes 33:11, 17; 2 Krónikák 20:7; Jób 29:4; Ézsaiás 41:8; Apcsel 13:22; Jakab 2:23).

De az Isten félelme általánosabb volt az Ószövetségben a vele való barátságnál. Aztán Jézus megváltoztatta ezt az állapotot. Amikor kifizette a bűneink árát a kereszten, a templomban lévő kárpit, ami az Istentől való elválasztottságunkat jelképezte, kettéhasadt tetejétől az aljáig, jelezve, hogy az Istenhez való közvetlen belépésünk ismét lehetséges.

Az ószövetségi papokkal ellentétben, akik csak órákig tartó előkészületek után találkozhattak Istennel, mi bármikor közeledhetünk Istenhez. A Biblia mondja, "Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában." (Róma 5:11) (Szó szerinti fordítás: "Így most örvendezhetünk az Istennel való csodálatos új kapcsolatunkban - mindezt azáltal, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tett értünk, ahogyan Isten barátaivá tett minket.")

Az Istennel való barátság csak Isten kegyelme és Jézus áldozata által lehetséges. "Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által" (2. Kor. 5:18a) (Szó szerinti fordítás: "Mindezt Isten végezte el, aki Krisztuson keresztül átformált minket az ellenségeiből a barátaivá.")

A régi ének mondja "Ó, mi hű barátunk, Jézus" de valójában, Isten arra hív minket, hogy élvezzük a barátságot és közösséget a Szentháromság mindhárom személyével: Az Atyánkkal (1. János 1:3), a Fiúval (1. Kor. 1:9), és a Szent Szellemmel (2. Kor. 13:13).

Beszéljünk róla
 

• Mennyire változna meg az Istennel való kapcsolatod, ha úgy hinnél és bíznál benne, ahogyan a legjobb barátodban?
• Beszélj arról, hogy Jézus halála és feltámadása hogyan változtatta meg a helyzetedet Istennel?
• Szerinted milyen lehet élvezni a közösséget a Szentháromság mindhárom személyével?

Daily Hope by Rick Warren, 2011. 03. 29.

"Erre megnyilt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük." Lukács 24:31

Érezted valaha, hogy Isten millió mérföldnyire van tőled? Az az igazság, hogy ez nem igy van. Bármilyen küzdelmen mész keresztül, biztos lehetsz abban, hogy nem vagy egyedül. Isten ott van veled.

Nem te vagy az egyetlen, aki valaha is azon gondolkodott, hogy hol volt Isten a harcai közepette. A legelső húsvéti reggelen, közvetlenül Jézus keresztre feszitése után, a tanitványok ugyanezt tették. Lukács 24. fejezetében két tanitványról tanulunk, akik az emmausi úton sétáltak és az elmúlt napok történéseiről beszélgettek - Jézus letartóztatásáról, bántalmazásáról és megfesztéséről - és megpróbálták megtalálni mindennek az értelmét. Azt gondolták, hogy Jézus volt a Messiás; az álmuk szertefoszlott. Hireket hallottak arról, hogy Jézus sirja üres. Teljesen összezavarodtak.

Hirtelen maga Jézus szegődött a tanitványok mellé és velük tartott az úton. Még annyira szomorúak voltak, hogy nem vették észre őt. Jézus megkérdezte, hogy miről beszélgetnek, igy a tanitványok bevonták a beszélgetésbe. Jézus megosztotta velük az Ószövetség azon részeit, amelyek megmagyarázzák az elmúlt néhány nap történéseit.

Azon az estén, amint Jézussal vacsoráztak, az Biblia ezt irja "Erre megnyilt a szemük, és felismerték, ő azonban elűnt előlük." Lukács 24:31

Képzeld el, micsoda tapasztalat lehetett ez a tanitványoknak! A férfit, akiről azt hitték, hogy Isten, megfeszitették és meghalt. Aztán azt hallották róla, hogy feltámadt, de nem hitték el. Majd egy idegen csatlakozik hozzájuk az úton, együtt vacsoráznak és hirtelen megértik, hogy Ő maga az Isten. És ezután eltűnik.

A tanitványok a szomorúság miatt nem voltak képesek meglátni Jézust. Szükségük volt arra, hogy Isten megmutassa önmagát nekik.

Te is igy vagy ezzel. Nem tudom milyen veszteség ért ebben az évben - talán egy számodra fontos emberrel történt valami, az egészségeddel, a munkáddal - de ha ez a helyzet, lehet, hogy nem vetted észre a tényt, hogy Isten veled tartott az egész küzdelem alatt. Sohasem hagyott egyedül ez idő alatt. Nem láthattad Őt, de Ő ott volt.

Kérd meg Istent, hogy mutassa meg neked magát. Ő azt akarja, hogy meglásd Őt. Azt akarja, hogy tudd sohasem vagy egyedül.

Beszéljünk róla:

• Hogyan mutatja meg Isten neked magát?
• Mit gondolsz hogyan vakit meg bennünket a szomorúság attól, hogy lássuk Isten gondoskodását?