Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Van remény, hogy belásd: sebzett vagy

2014. szeptember 04. 03:00 - mintyovanviki

„Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.” (Lk 12,2)

Ha helyet akarsz adni a reménynek az életedben, először meg kell nézned, hogy kicsoda Isten valójában. De ez nem minden. Őszintének is kell lenned és el kell fogadnod az igazságot önmagadról.

Az igazság az, hogy sebzett vagy.

A Biblia a Róma 3,23-ban azt mondja: „mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének”. Azt gondolom, hogy ezt mindannyian tudjuk. Tudjuk, hogy valami eltörött bennünk.

Bármennyire is tudjuk, hogy ez az igazság, van valami mindannyiunkban, ami el akar rejtőzni az igazság elől és úgy tesz mintha ott sem lenne, ahelyett, hogy őszintén szembenézne vele. Nem tudom, hogy te hogy állsz ezzel a kérdéssel, de én túl sok időt és energiát fektetek abba, hogy elrejtőzzek az egyszerű igazság elől: sebzett vagyok.

Az igazság az, hogy utunk végén nem leszünk képesek elbújni többé. A Lukács 12,2 azt mondja: „Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.” Ez a vers meglehetősen megrémít engem. Csak olvasom és azon gondolkodom. „Micsoda? Azt gondoltam, hogy miután leélem az életemet, megtartva a sérelmeimet, szokásaimat vagy a csalódást okozó titkaimat és nem mondom el senkinek, akkor ha a Mennyországba érkezek, minden el lesz törölve. Hogyha ki tudom húzni a halálomig, akkor minden rendben lesz, senki sem fog a titkaimról tudni."

Íme ez a vers újra a Message angol fordítás értelmezése szerint: „Nem tarthatod rejtve a valódi énedet örökre, mielőtt lelepleződik. Nem tudsz egy vallásos maszk mögé bújni örökre, mert előbb vagy utóbb a maszk lehullik és a valódi arcod ismertté válik.”

A végén, amikor minden kiderül és ismertté válik, nem fogunk egymásra nézni és azt mondani: „Hűha! Te valóban ezt tetted? Nagyot csalódtam benned. Megdöbbent, hogy ezt tetted.” A végén, mindannyian rájövünk, hogy egyformák vagyunk. Ugyanazok a harcaink voltak. Mindannyian sebzettek vagyunk.

Nem fogunk ujjal mutogatni egymásra. Az Egyetlenre fogunk mutatni, aki szeret bennünket – Jézus Krisztusra és annyit fogunk csak mondani: „Köszönöm. Köszönöm, hogy megbocsátottál mindannyiunknak.”

A szabadságunk abban áll, hogy megértjük ezt az igazságot. De nem kell várnod az utad végéig. Amint megértetted ezt az igazságot, szabadságot fog hozni az életedben. Új reményt hoz az életedben.

Meglátod, hogy Te valójában ki vagy, de ne állj itt meg. Meglátod, hogy ki vagy valójában: sebzett és szeretett. Szeretett, az Egyetlen által, aki a legjobban ismer téged. Isten szeretete soha nem hagy cserben téged és soha nem adja fel veled kapcsolatban.

„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jeremiás 31:3b)

Beszéljünk róla:

  • Mit gondolsz, miért ragaszkodunk a sebzettségeink rejtegetéséhez, miközben tudjuk, hogy Isten lát és tud mindent?
  • Mit tanított Isten neked, amikor szerény körülmények közé vitt téged?
  • Hogyan segített neked elfogadni a sebzettségedet az, amikor megértetted hogy mindannyian egyformák vagyunk ebben a tekintetben?

 (Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.28)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása