„Aki szégyell engem és az én beszédemet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.” (Luk 9:26 NIV-fordítás)

Egy napon számot fogsz adni az életedről Isten színe előtt. Ha ezt észben tartod, és hosszabb távon is így gondolkodsz, az megváltoztatja, hogy mit mondasz, mit teszel, és kiknek akarsz tetszeni. Ez az embereknek való megfelelés ellenszere.   

Ha tehát hosszabb távlatban gondolkodsz, és tudatosul benned, hogy minden ma kimondott szavadról egyszer el fogsz számolni, akkor felteszed magadnak a kérdést, „Azt akarom, hogy Isten szerint helytelen legyen, amit most mondtam vagy tettem, vagy inkább ennek az illetőnek a rosszallását vállalom?"

Ismerem a helyzetet, mert már magam is számos televíziós show-műsor interjúalanya voltam. Az ilyen adásban a lehető legkeményebb kérdéseket zúdítják rám. Pellengérre akarnak állítani, és – mivel egy bizonyos dologban hiszek – úgy állítanak be, mintha bigott vagy bolond volnék. Szánt szándékkal megpróbálnak eltántorítani mindattól, amit a Szentírás tanít.  

Az ilyen interjú során az emberi természetem tetszeni vágyódik, akárcsak a tiéd. Az emberi természetem hajlik a kompromisszumra, terelne, hazardírozna, és mellőzné az igazságot. Láttam élő példát, amikor az embereket effélékről faggatták a tévében. Ők mind így feleltek. „Én rábízom Istenre!” Vagy „Mindenkinek magának kell kialakítania a saját álláspontját.” Létezik erre egy szó: kibúvó! Ez mind politikailag korrekt, az emberek kedvében járó kibúvó. Az ilyen emberek nem állnak ki az igazság mellett.  

Abban a helyzetben, amikor mondhatnék olyasvalamit, ami politikailag korrekt, és nem sértő, ámde hazugság lenne, akkor eszembe jut ez az igazság. Ilyenkor a dilemma közepette három dolgot teszek.

Először is, az emlékezetembe idézem, mit tett értem Jézus Krisztus a kereszten. Ő nem tagadott meg, és nem hátrált meg miattam. Meghalt a vétkeim miatt, neki köszönhetem az életemet. Ő teremtett, megmentett, és megbocsátott. Ő visz majd a Mennybe, nem fogom Őt megtagadni.

Másodszor, emlékeztetem magamat, hogy egy napon számot fogok adni Isten színe előtt. Ezen a ponton Isten meg fogja kérdezni: „Mit mondtál abban az interjúban? Milyen véleményen voltál abban a munkahelyi beszélgetésben? Mit tanácsoltál a barátodnak az iskolában?” Nem tévesztem szem elől, hogy a becsület fontosabb, mint a népszerűség. Én pedig nem fogom feladni a becsületemet.

Végezetül pedig, az igazat mondom, a gúnyolódást pedig elengedem a fülem mellett. Te is megteheted ezt, ha hitben jársz Jézus oldalán.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:  

• Melyik az a szófordulat, amelyet előszeretettel használsz, és tudod, hogy Isten szerint nem helyénvaló?
• Hogyan tudsz megváltoztatni egy helyzetet, hogy inkább dicsőítsd Istent a szavaiddal?
• A te életedben kinek van szüksége arra, hogy szépítés nélkül feltárd előtte az evangéliumot?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2016.11.12.)