„Igen, jönnek napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják. Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,” (Ámosz 8:11-13, SZIT fordítás)

A Biblia azt mondja a János 19:28-29-ben: „Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.” (SZIT fordítás)

A „Szomjazom” kifejezés Teréz anya életigéje volt. Ő alapította a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrendet és az ún. Haldoklók Otthonát. Világszerte az ilyen otthonokban, ahová a legszegényebbeket fogadták be, volt egy kereszten függő Jézus kép, mely alá írva a szavak: „Szomjazom”. Teréz anya szerint ez a szolgálatunk – csillapítani Krisztus szomját az által, hogy segítő kezet nyújtunk a szükséget szenvedőknek.

Nem segíthetünk Jézusnak a kereszten. Az régen történt. El tudod képzelni, milyen lehetett annak a katonának, aki inni adott Jézusnak? Micsoda kiváltság! Mi ezt nem tehetjük meg. De segíthetünk a körülöttünk élőknek.

Létezésünk célja, hogy Jézus szomját oltsuk a kereszten minden lélekért és ezt működő szeretetünk által mutassuk meg.

A működő szeretet az, amikor a – testi, lelki vagy érzelmi – szomjúságban szükséget szenvedő emberekkel találkozunk, akik Krisztus szeretetére szomjaznak, aki pedig értünk szomjazott.

Körülötted is vannak olyan emberek, akik lelki szomjúságtól szenvednek, bár ezt a kifejezést senki sem használja. Van néhány szinonima a lelki szomjúságra: unatkozás, boldogtalanság, elégedetlenség, stressz és kétségbeesés.

Azok az emberek, akik lelkileg szomjaznak, az életük értelmét és célját keresik. Hallani akarják Isten szavát. Tudni akarják, mit kezdjenek az életükkel.

„Igen, jönnek napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják. Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,” (Ámos 8:11-13, SZIT fordítás)

Hát nem egy tökéletes mai társadalomkritika ez? Az emberek kívülről jól néznek ki, de belül üresek. Depressziósak, bátortalanok, legyőzöttek, kétségbeesettek, elégedetlenek, folyton változtatják elképzelésüket, keresnek valamit, ami elégedettséggel töltheti el őket, amitől elmúlik a szomjúságuk.

Mi a Te felelősséged ezek felé az emberek felé? A világ felé?

Csak úgy szolgálhatod Istent, hogy az embereket szolgálod és segítesz nekik az Ő nevében. Segíts nekik enyhíteni a szomjukat úgy, hogy megosztod velük, hogy Isten mit tett azért, hogy ők teljes életet élhessenek.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Kik azok az emberek a környezetedben, akik lelkileg szomjaznak?
• Miért fontos, hogy észre vedd, ha valaki belül szenved, miközben a felszínen úgy tűnik, minden rendben van?
• Hogy szolgálja Istent a mások felé való szolgálat?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.03.10.)