"Fájdalmam és hontalanságom gondolata keserű méreg. Folyamatosan ezen gondolkodom és lehangolttá vált a lelkem. Reményem azonban visszatért, amikor ez eszembe jutott: az Úr kimeríthetetlen szeretete és kegyelme megmarad, megújul, mint a reggel és biztos, mint a napsütés. Az Úr az egyetlen akim van, így benne reménykedem." (Jeremiás siralmai 3:19-24., TEV fordítás)

Amikor a világod darabokra esik, nagyon könnyű a fájdalomra, a problémákra, a nyomásra és a bonyodalmakra koncentrálni. Ez a természetes reakció. A biblikus reakció viszont az, hogy Isten szeretetére koncentrálsz.

Akkor is ha mérges vagy Istenre, emlékeztetned kell magadat arra, mennyire szeret téged. Az ő feltétel nélküli szeretetére kell figyelned. Emlékezz rá, hogy nem tehetsz semmit az ellen, hogy Isten szeressen téged. Panaszkodhatsz, kiabálhatsz vele, ráüvölthetsz, ő akkor is örökké szeretni fog.

Ezt a biblikus megközelítést láthatod Jeremiás életében a Jeremiás siralmai 3: 19-26-ban. Jeremiás elkezdett kitekinteni a fájdalmából: "Fájdalmam és hontalanságom gondolata keserű méreg. Folyamatosan ezen gondolkodom és lehangolttá vált a lelkem." Felemésztette a környezetében lévő pusztulás. Ezzel teltek meg a gondolatai és keserűvé, lehangolttá vált.

Ha meg akarod változtatni az életedet, változtatnod kell a gondoltaidon, ahogy azt Jeremiás is tette. Láthatjuk a változást a következő pár versben: "Reményem azonban visszatért, amikor ez eszembe jutott: az Úr kimeríthetetlen szeretete és kegyelme megmarad, megújul, mint a reggel és biztos, mint a napsütés. Az Úr az egyetlen akim van, így benne reménykedem."

Egészen addig nem ismered fel, hogy Isten minden, amire szükséged van, amíg nem marad másod rajta kívül. Viszont tényleg ez minden, amire csak szükséged lehet, hiszen ő gondoskodik rólad.

Ostoba hibákat követünk el, amikor kételkedni kezdünk Isten szeretetében. Amikor azon kezdünk el gondolkodni, hogy "Én ezt jobban tudom Istennél, úgy hogy inkább a magam módján kezdem intézni a dolgokat, ahelyett, hogy Istent követném." Vagy azt gondoljuk, hogy Isten egy kozmikus ünneprontó, aki arra keresi a lehetőségeket, hogy minket nyomorba döntsön.

Változtatnunk kell a gondolkodásunkon. Emlékeznünk kell, "Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket." (Jeremiás siralmai 3:31-33.)

Isten szeret téged. Ő nem a szigorú szülő, akitől nem kérhetsz semmit. Ő nem az a tökéletlen szülő, aki gyenge, hibákat halmoz fel és mindent tönkretesz. Ő Isten - az örökkévaló, mindentudó, tévedhetetlen Isten, aki téged is megteremtett és soha el nem hagy.

Szóval, amikor úgy érzed, hogy mindent elvesztettél, ne a veszteségre figyelj, hanem arra, amid maradt: Istenre és az ő irántad való szeretetére.

Segítő kérdések beszélgetéshez és elmélkedéshez:

• Mik azok az ígéretek és igazságok, amivel bizonyíthatod, mit érez irántad Isten?
• Mit gondolsz, miért engedi meg Isten, hogy a veszteséget és a fájdalmat is megtapasztaljuk?
• A tapasztalataink változtatnak bármin is Istennel kapcsolatban?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.03.23.)