Ha „én” vagyok az életemben a központ, az bűn.

Mindannyiunknak van „én” problémája: úgy legyen, ahogy én akarom; véghez viszem az én dolgaim; először magamról kell gondoskodnom; nincs időm másokra; én vagyok a legfontosabb.

Ahogy felnőttem, édesapám rávilágított az énközpontú élet veszélyére. Rámutatott, hogy a bűn szó (angolul „sin”) központjában az „I”, vagyis az én áll. A bűn gyökere az énközpontúság. A büszkeség („pride”) szó központjában is az én áll. Hol található még ilyen? Minden bűncselekmény („crime”) is énközpontú. A legtöbb társadalmi problémát is három olyan csoport okozza, melyeknek központjában az én („I”) szerepel: rasszizmus („racists”), szexizmus („sexists”) és sovinizmus („chauvinists”). Ezek mind azon a filozófián alapulnak, hogy „én jobb vagyok, mint te.”

Milyen énközpontú bűnök születnek még, amikor önközéppontú életet élsz? Elkezdesz siránkozni („whine”) és kritizálni („criticize”). Irigy („envious”), kétszínű („deceitful”), dacos („defiant”) és kegyetlen („merciless”) leszel – mert csak magadnak kívánod a kegyelmet, másoknak nem.

Milyen eredményei vannak az önközéppontú életnek? Bűntudat („guilt”), kimerültség („fatigue”), pesszimizmus („pessimism”), rosszindulat („hostility”) és üresség („emptiness”) – mindez énnel („I”-vel) a középpontban.

Mi az egyetlen ellenszere az énközpontú életnek? Meg kell változtatnod a fókuszodat.

Isten által és Istenért lettél teremtve. Egyedül akkor fogsz békességre és célra találni, amikor rá irányítod életed fókuszát. „Teljes békében fogod tartani mindazokat, akik benned bíznak, akiknek gondolatai rád szegeződnek” (Ézs 26,3 NLT fordítás).