Hívőként reménységünk van, mert örökké fogunk élni. A halál nem a vég. Van még valami a történetben.

Egy napon meg fog állni a szívverésed, és ez lesz a tested vége. De ez nem a te véged lesz. Isten képmására lettél teremtve. Úgy készültél, hogy örökké tarts. És ez még nem minden.

Miért van reménységünk? Mert nem számít, mennyire is rossznak tűnik a földön, ez csak ideiglenes. Ha hited van Jézusban, akkor tudod, hogy billió éveket fogsz tölteni az örökkévalóság másik oldalán, ahol nem lesz többé gyász, nem lesz többé szomorúság, nem lesz többé betegség, nem lesz többé szenvedés.

A Biblia azt mondja Pál levele a rómaiakhoz 8. fejezetének 11. versében: „Isten Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, benned él. És amint Isten feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, ugyanezzel a benned élő Lélekkel életet fog adni halandó testednek” (NLT).

Lelkipásztorként több száz család sírjánál álltam, és tudom, mi a különbség a reménnyel rendelkező és az azt nélkülöző emberek között. Ezt láthatod a szemükben. A rettenetet láttam a remény nélkül élők szemében. Így gondolkoznak: „Ez minden, amim van. Vége. Soha többé nem látom ezt az embert. Kész. Ennyi az élet.”

Összehasonlítom ezt azzal a több ezer emberrel, akiket hívők temetésén láttam. Ők tudják, hogy ez csak egy átmeneti lépés. Szerettük belép a való életbe. Istennel lesznek az örökkévalóságban. Természetesen a gyász jelen van, de a remény is, mert tudják, hogy egy napon újra találkoznak szerettükkel, aki Jézust követte. A hívő számára a halál nem az otthon elhagyása – hanem hazatérés.

Van ilyen reményed tudva, hogy az örökkévalóságot Jézus Krisztussal fogod tölteni? Ha nincs, ne késlekedj! Hozd meg ma ezt a döntést!