„Figyelj! Itt állok és kopogtatok az ajtódon. Ha meghallod a hangomat, és kinyitod az ajtót, bejövök, és együtt fogunk enni.” (Jel 3,20 CEV)
Gondoltál már arra, hogy mit gondolhatott a fogadós, aki nem adott szállást Isten fiának? Szerintem valahogyan így hangzott volna a vallomása:
„Ez volt a legforgalmasabb időszak, amelyet fogadósként tapasztaltam, egyetlen egyszer az üzleti életben Augustus császár és népszámlálása jóvoltából. Nagy kereslet volt az éjszakai szállásra. A fogadómat egy hónapra lefoglalták, és ez az időszak bevételt jelentett egész életemre.
De aztán megjelent az a pár. Honnan tudhattam volna, hogy kik ők? Nem néztek ki másként, mint egy tucat másik család, akiket már visszautasítottam. Ezért csak annyit mondtam: »Sajnálom, tele vagyunk. Nincs üres szobánk. Nincs hely számotokra.«
Arra gondoltam, hogy legalább szívességet teszek nekik, és megengedem, hogy az állatokkal aludjanak a fogadó mögötti istállóban. Nyilvánvalóan nem tudtam, kik ők. De az egész történelemben és az örökkévalóság hátralévő részében az az ember leszek, aki azt mondta: »Sajnálom, nincs hely.« Én vagyok az, aki a világ Megváltóját egy helyre helyeztem az állatokkal. Ez az én örökségem: nem adtam helyet Jézusnak.
Elmulasztottam Jézust, mert túl elfoglalt voltam ahhoz, hogy észrevegyem, amit Isten közvetlenül előttem végzett. Nem volt megfelelő Jézus időzítése az életemben, ezért csak eldobtam magamtól. De most, hogy jobban belegondolok, úgy tűnik, hogy mindig van valamilyen elterelés, kényelmetlenség vagy elfoglaltság, amit ürügyként használhatunk arra, hogy ne adjunk helyet Jézusnak.
Ha újra kezdhetném, az egész fogadót neki adnám. Lemaradtam arról, hogy zörgetnek az ajtómon. De neked még van időd befogadni őt. Még van időd megvizsgálni az életedet, és átgondolni, hogy a szobád tele van-e azzal, ami a legfontosabb vagy csak mindennel zsúfolt. Még van időd lefoglalni a helyet a legfontosabb vendégnek.”
Amikor Jézus kopogtat, megadhatod neki azt a fogadtatást, amelyet megérdemel, mint Teremtőd, Megváltód és a királyok Királya. És kopogtatni fog, mert a szíved arra lett tervezve, hogy Isten éljen benne. Valójában most is kopogtat. Hallod őt? Figyelsz? Kinyitod az ajtót?
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
- A legtöbb ember életében van egy bizonyos zavaró tényező, amelyhez minden alkalommal visszatér, amikor ürügyre van szüksége, hogy ne töltsön időt Istennel és a Biblia tanulmányozásával. Mi ez a különösen zavaró tényező számodra?
- Mit jelent az, hogy Jézus kopogtat a szíved ajtaján? Hogyan történt ez meg az életedben?
- Mi az egyik módja annak, hogy ma helyet csinálj Jézusnak?
Nyisd meg a szívedet ma Jézusnak!
Megnyitottad valaha a szívedet Jézus előtt, és megkaptad az általa kínált üdvösséget? Ha készen állsz ma erre, akkor imádkozz így:
„Kedves Istenem, hallom, ahogy kopogtatsz szívem ajtaján, és ki akarom nyitni számodra. Megvallom, hogy vétkeztem, és szükségem van a bocsánatodra és irgalmadra. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy elküldted Jézust meghalni a bűneimért, hogy bűnbocsátást nyerjek.
Jézus, megígérted, hogy aki hisz benned, nem pusztul el, hanem örök élete lesz veled az örökkévalóságban, a mennyben. Hiszek benned, és elfogadlak Uramnak és Megváltómnak. Szeretnélek beengedni szívem minden szobájába, és életem hátralévő részében szolgálni akarlak. Ámen.”
Ha elmondtad ezt az imádságot, és befogadtad Jézust, kérlek küldj egy e-mailt nekem a Rick@PastorRick.com címre! Szeretnék néhány ingyenes kiadványt küldeni számodra, ami segít téged a Jézussal járás kezdetén.
*(Daily Hope by Rick Warren, 2021.12.24.)
(CEV: Az angol Contemporary English Version bibliafordítás rövidítése.)
