"Nem vagyok igazán egyedül, mert az Atya velem van." János 16,32 (GNT fordítás)

A krisztusi gondolkodás, azt jelenti, hogy mindig tudatában vagy annak, hogy Isten veled van.

Látjuk ezt Jézus életében. Jézus, Isten jelenlétében élt, és kapcsolatban maradt Isten kegyelmével. Bármilyen elfoglalt is volt, összhangban maradt az Atyával. Jézus azt mondta: „Nem vagyok igazán egyedül, mert az Atya velem van” (János 16,32 GNT).

Éppen ezért a magány legnagyobb ellenszere a Jézushoz hasonló gondolkodás. Ha kialakult benned Krisztus elméje, akkor hozzá hasonlóan képes leszel azt mondani: „Nem vagyok egyedül, mert tudom, hogy az Atya mindig velem van.” Amikor egyedül érezzük magunkat, az gyakran annak az eredménye, hogy nem élünk Krisztus elméje szerint – nem vagyunk tudatában Isten állandó gondoskodásának.

Hogyan lehetünk mindig tudatában Isten állandó gondoskodásának? Az egyik módja, hogy imádkozunk. Jézus mindennapi szokásává tette az imát: „Jézus gyakran elment valahová, ahol egyedül tudott imádkozni” (Lukács 5,16 CEV).

Figyeld csak meg, ez a vers azt mondja, hogy Jézus gyakran meglépett, hogy imádkozhasson. Ha Krisztusi elmére vágysz, ezt nem lehet csak úgy hébe-hóba megtenni. Jézus imaélete folyamatos volt. Kiemelten fontos volt számára, hogy az Atyjával legyen, és ez szokásává vált.

Van úgy, hogy a nap folyamán megállsz, és imádkozol? Mit gondolsz, jobban telne a napod, ha te is bevezetnéd ezt az életedben, és szokásoddá válna, hogy imádkozol napközben? Ha Jézus úgy érezte, hogy el kell mennie és imádkoznia kell, akkor gondolj csak arra, hogy mennyivel nagyobb szükségünk van nekünk erre!

Ha nem szánsz időt arra, hogy beszélgess Istennel, akkor Isten ajándékai hiányozni fognak az életedből. Isten nem akarja, hogy túl elfoglalt legyél és mindig foglalatoskodj valamivel. Valójában életed minden területén többet fogsz elérni, ha időt szánsz arra, hogy megállj és imádkozz.

Nem úgy tűnik, mintha működne; hisz, ha mindig megállok és imádkozom, akkor hogyan fogok egyre több mindent megcsinálni? Amikor imádkozol, akkor hagysz időt arra, hogy Isten Szentlelke emlékeztessen arra, hogy mi is a célod; és ekkor képes leszel az elmédet és a szívedet arra irányítani, ami a leginkább számít.

Jézus Krisztus tudta, hogy ki is ő, és hogy mi volt a célja. Mindig tudatában volt Isten jelenlétének. Amikor magadévá teszed Krisztus gondolkodását, ezek is meglesznek neked, és mindig tudatában leszel annak, hogy Isten veled van.

• Előfordulhat, hogy némi tervezést igényel, hogy időt szánj az imára. Hogyan módosíthatod az időbeosztásodat és változtathatod meg a gondolkodásmódodat, hogy több időd maradjon az imára?
• Ki segíthet abban, hogy elszámoltatható legyél imádkozási szokásaidban, miközben a Krisztusi elme fejlesztésén dolgozol magadban?
• Időpont szerint kell imádkozni és fontos, hogy hosszú legyen és sokáig tartson?  Miért vagy miért nem?