"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2. Timóteus 1:7., Újfordítás)

Amikor csordultig vagyunk félelemmel és aggodalmakkal, nem tudunk egymáshoz közelebb kerülni. Távol tartjuk magunktól a környezetünket. Félünk az elutasítástól, a manipulációtól, a sebezhetőségünktől, a fájdalmaktól és hogy kihasználhatnak minket. Ezek a félelmek mind elválasztanak minket a másiktól.

Ez a félelem egyidős az emberiséggel. Amikor Ádám és Éva bűnbe esett, Isten jött és kereste őket, amire Ádám ezt felelte: "Féltem és elrejtőztem." Nagyon régóta csinálják már ezt az emberek. Megijedünk és elbújunk. Elrejtőzünk igazi valónk elől is.

Nem engedjük meg másoknak, hogy igazán megismerjenek minket. Nem engedjük, hogy belénk lássanak. Miért? Mert aggódunk, hogy mi lesz akkor ha meglátják milyenek vagyunk és nem tetszik nekik - bonyolult helyzetbe kerülünk. Balszerencse. Miért is félek elmondani neked, ki is vagyok? Mert ha elmondom és nem tetszik neked, akkor elutasítottsággal és csalódottsággal kell együtt élnem. Így tehát álarcot viselünk és szerepet játszunk.

A félelem viszont három szörnyű dolgot tesz a kapcsolatokkal.

A félelmeink védekező magatartásra kényszerítenek. Félünk leleplezni magunkat, ezért védelmi állásba helyezkedünk. Amikor valaki kiszúrja a gyengeségünk, azt megtoroljuk és védekező üzemmódba kapcsolunk.

A félelmeink távolságtartásra késztetnek. Nem engedjük közel magunkhoz az embereket. Vissza akarunk vonulni. El akarjuk rejteni az érzéseinket. Nem akarunk nyitottak és őszinték lenni. Védekező és távolságtartó emberré válunk.

A félelmeink követelőzővé tesznek. Bármikor amikor bizonytalanságban érezzük magunkat, minél bizonytalanabb a helyzet, annál jobban próbáljuk irányításunk alá vonni. Mindig arra törekszünk, hogy a miénk legyen az utolsó szó. Mi akarunk irányítani, vezetni. Ezek mind a félelem és bizonytalanság jelei.

Hol találhatod meg a magabiztosságot és a bátorságot ahhoz, hogy meg tedd az első lépést valaki felé, hogy bensőségesebb kapcsolatba kerülhessetek?

Isten Szent Szellemére van szükséged. Pál azt mondja nekünk a 2. Timóteus 1:7-ben, "A Szent Szellemért, Isten ajándéka nem az, hogy féljetek az emberektől, hanem hogy bölcsek és erősek [más szóval: bátrak] legyetek, és szeressétek őket, élvezzétek a velük töltött időt" (TLB fordítás).

Honnét tudhatod, hogy betöltött-e a Szent Szellem? Bátrabb vagy a kapcsolataidban. Szereted az embereket. Szeretsz velük lenni. Nem félsz tőlük, mert Isten Szelleme az életed része. A Biblia azt mondja, hogy "Isten a szeretet" és "a szeretet legyőz minden félelmet". Minél inkább részese Isten az életednek, annál kevésbé kap helyet benne a félelem.

Tehát ha fel szeretnéd venni bárkivel is a kapcsolatot, a kiindulópont a következő: tarts szünetet, imádkozz és mondd: "Istenem, adj nekem bátorságot, hogy megtehessem az első lépést!" Ezek után odamehetsz ahhoz a személyhez, akivel meg szeretnél ismerkedni.

Segítő kérdések elmélkedéshez és beszélgetéshez:

• Hogyan tart távol a félelem és az aggódás attól, hogy elmélyítsd a barátságaidat? Mik ezek a félelmek és aggodalmak?
• Mikor küzdesz leginkább azzal a félelmeddel, hogy az emberek meglátják milyen is vagy valójában? Vagy ez többé már nem okoz neked gondot? Hogyan sikerült legyőznöd ezt a félelmet?
• Hogyan tapasztaltad meg a magabiztosságot és bátorságot, amikor megtetted az első lépéseket valaki felé és kezdtél el bensőségesebb kapcsolatot kiépíteni?

(Daily Hope by Rick Warren, 2019.02.20.)

„[Isten] tudja, hogy miből készültünk, Ő emlékezik, hogy por vagyunk.” (Zsolt 103:14 GNT fordítás)

„Aki nem ismeri el saját hibáit, sohasem lehet sikeres.”(Péld 28:13, TLB ford.)

Hajlamosak vagyunk a kudarcra mint valami rossz dologra gondolni. De az okos ember tudja, hogyan a kudarc lehet hasznos is. Lehet tanulni belőle. A kudarc alakít minket, és ez Isten egyik fontos eszköze arra, hogy olyanra formálja az életünket, amilyenre Ő szeretné.

Mire lehet jó a kudarc? Isten arra használja, hogy tanítson bennünket. A hiba vagy a kudarc nem más, mint lehetőség arra, hogy tanuljunk. Mert bizonyos dolgokat csak kudarcok, tévedések árán lehet megtanulni. A Biblia azt mondja, „Aki nem ismeri el saját hibáit, az sohasem lehet sikeres.”(Péld 28:13, TLB).

Aki sohasem hibázik, az nem növekszik és nem tanul. Ha nem vállalsz kockázatot, nem növekszel. Akkor tudsz fejlődni és növekedni, ha nem félsz a kudarctól.

Isten sokszor a kudarcainkon keresztül motivál bennünket. „Néha csak egy fájdalmas tapasztalat tud rábírni arra, hogy változtassunk az életünkön.” (Péld 20:30, GNT ford.). Gyakran csak akkor változunk vagy változtatunk, amikor már ég a lábunk alatt a talaj, és nem akkor, amikor belátjuk, hogy jó lenne. Amikor kudarc ér, Isten csak rá akar ébreszteni, hogy változtass és más irányba haladj.

Isten a jellemed formálására is használja a kudarcokat: “Akkor is örülhetünk, ha problémákba és próbákba futunk bele, mert tudjuk, hogy ezek hasznosak számunkra -- segítenek megtanulni, hogy türelmesek legyünk, a türelem pedig erős jellemet fejleszt bennünk.” (Róm 5:3-4, TLB ford.).

Ezen kívül, a tévedéseink és a kudarcaink lágyabbá teszik a szívünket is. Segítenek növekedni és érettebbé válni. Érzékenyebbek leszünk mások iránt, kevésbé leszünk ítélkezők, és jobban együtt tudunk érezni azokkal, akiket problémák nyomasztanak.

A kudarc viszont nem automatikusan jobbítja a jellemet, és sok embert  csak még elkeseredettebbé tesz. Akkor tudja fejleszteni a jellemed, ha helyesen reagálsz a kudarcra és tanulsz belőle.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Gondolj vissza életed egyik legnagyobb kudarcára. Mit tanultál belőle?
• Hogyan vett rá egy kudarc arra, hogy változtass, és az végül valami jóhoz vezetett az életedben?
• Tapasztaltad vagy láttad már, hogy a kudarc változtatott a saját jellemeden vagy valaki más jellemén? Hogyan?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.02.17.)

"Sose hagyjátok abba az imádkozást!" (1Thesz. 5:17 NLT ford.)

Úgy sosem fogsz szoros kapcsolatot kialakítani Istennel, ha heti egyszer elmész a gyülekezetbe vagy naponta tartasz egy kis csendességet. Az Istennel való barátság úgy tud ki épülni, ha minden élményed megosztod vele.

Persze, fontos az, hogy kialakítsd és megtartsd azt a szokásod, hogy naponta töltesz egy kis időt Istennel, de Ő többet akar annál, mint hogy egy kis időre beszorítsd Őt az időbeosztásodba. Ő ott akar lenni minden tevékenységedben, minden beszélgetésedben, minden problémádban és minden gondolatodban.

Egész nap állandóan beszélgethetsz Istennel, például arról, amit épp abban a pillanatban csinálsz vagy gondolsz. A 'szüntelnül imádkozás' az 1Thesz. 5:17-ben arra utal, hogy mindig Istennel beszélsz, miközben vásárolsz, vezetsz, dolgozol, vagy más hétköznapi dolgot teszel.

A leggyakoribb tévhit, hogy Istennel időt tölteni azt jelenti, hogy egyedül vagy vele. Természetesen szükséged van erre is, ahogy azt Jézus is bemutatta, de ez csak egy része az ébren töltött óráidnak. Minden tevékenység, amit végzel, része lehet az Istennel töltött időnek, ha Őt is hívod, hogy vegyen részt abban és ha te tudod, hogy ő ott van.

Van egy könyv, az Isten jelenlétének gyakorlása, ami arról szól, hogy hogyan tanuljuk meg az Istennel való folytonos beszélgetést.  Ezt a 17. században írta Lawrence testvér, aki egy egyszerű szakács volt az egyik francia kolostorban. Ő még az olyan hétköznapi és egyszerű feladatokat, mint az ételkészítés vagy a mosogatás úgy végezte, hogy azzal Istent dicsérte és ekkor is közösségben volt vele.

Szerinte az Istennel való barátság titka nem az, hogy megváltoztatod azt, amit csinálsz, hanem az, hogy azon változtatsz, hogy hogyan állsz hozzá ahhoz, amit csinálsz. Amit általában magadért teszel, kezdd el Istenért tenni, legyen az evés, fürdés, munka, pihenés vagy éppen a szemetes kiürítése. 

Manapság gyakran érezzük, hogy 'muszáj kiszabadulnom' a napi rutinból, hogy Istent tudjam dicsőíteni. Ez  azonban csak azért van, mert nem tanultunk meg az Ő jelenlétében lenni. Lawrence testvérnek nem volt nehéz, hogy Istent dicsőítse a mindennapi teendők végzése közben, és nem kellett elvonulnia különféle lelki gyakorlatokra.

Ezt Isten is így tervezte. Az Édenben a dicsőítés nem egy esemény vagy egy rendezvény volt, amin meg kellett jelenni, hanem egy emberi hozzáállás. Ádám és Éva állandó közösségben volt Istennel. És mivel Isten veled is mindig veled van, nincs másik hely, ahol közelebb lehetnél Istenhez, mint az, ahol most vagy. A Biblia azt mondja, "Ő uralkodik minden felett, Ő mindenütt és mindenben ott van." (Efezus 4:6, NCV ford.).

Beszéljetek róla:

• Vágytál már valaha arra, hogy 'kiszabadulhass' kicsit és egyedül lehess Istennel? Hogyan tudnád megváltoztatni a hozzáállásod Isten felé, hogy egy nap úgy telhessen el, mintha lelki gyakorlaton lennél?
• Ahogy telik egy napod, van úgy, hogy egyszer jobban érzed Isten jelenlétét, máskor pedig kevésbé? Miért?
• Melyik az a napi teendőd, amelyikre a legnehezebb úgy tekintened, hogy az Istent dicsőíti? Miért?

* (Daily Hope by Rick Warren, 2019.02.16.)  

„Nem neveztelek többé benneteket szolgáknak, mert a szolga nem ismeri a gazdája dolgait. Inkább barátaimnak nevezlek benneteket, mivel amit az Atyámtól tanultam mindent tudtul adtam nektek.” (János 15.15. NIV fordítás)

Az ebben a versben szereplő barát szó eredeti görög jelentése nem egy alkalmi ismerőst jelent, hanem egy szoros, bizalmas kapcsolatra utal. Ugyanezt a szót használják  a vőfélyre az esküvőkön, (János 3:29) valamint azokra a bensőséges, bizalmas barátokra, akik egy uralkodó belső körét képezik. Egy királyi udvarban a szolgáknak távolságot kellett tartaniuk az uralkodótól, de a belső körbe tartozó, megbízható, közeli barátok szoros kapcsolatot, közvetlen hozzáférést és a bizalmas információkhoz való hozzájutást élvezték.

Nehéz megérteni, hogy Isten azt akarja, hogy legyünk a közeli barátai. De a Biblia ezt mondja: „Ő egy féltőn szerető Isten a velünk való kapcsolatában.” (2Móz 34:14, NLT fordítás)

Isten igazán arra vágyik, hogy megismerjük Őt. Valójában azért alkotta meg a világegyetemet, és irányította a történelmet, a mi életünk részleteit is beleértve, hogy a barátai lehessünk. A Biblia ezt mondja: „Ő alkotta az emberiséget és tette a földet egy barátságos hellyé, hogy időben és térben élhessünk azon, hogy kereshessük Isten, és hogy ne csak a sötétben tapogatózzunk, de valóban találjunk rá.” (ApCsel 17:26-27, The Message fordítás)

Ismerni és szeretni Istent, ez a mi egyik leghatalmasabb kiváltságunk, és hogy Isten ismer és szeret minket, ez a mi legnagyobb örömünk.

Isten azt mondja: „Ha bárki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy ismer és megért engem… Mert ezek a dolgok tetszenek nekem.” (Jeremiás 9:24 GNT fordítás)

Nehéz elképzelni, hogy hogyan lehetséges egy meghitt barátság egy tökéletes, mindenható, láthatatlan Isten és egy véges, bűnös emberi lény között. Könnyebb megérteni a mester-szolga viszonyát vagy a teremtő és teremtett kapcsolatát, vagy akár az apa-gyermek viszonyát. De Isten azt akarja, hogy a barátai legyünk, és ez egy hihetetlen megtiszteltetés.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mi a válaszod arra az igazságra, hogy a Teremtő, az univerzum alkotója,  egy meghitt barátságra vágyik veled?
• Milyen módon igyekszel egy bensőségesebb kapcsolat kialakításra Istennel?
• Milyen bizonyítékait látod a szenvedélynek az Istennel való kapcsolatodban – és hol találsz emlékeztetőket az Isten irántad való szenvedélyére?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2019.02.15.)