„Öntsétek ki a szíveteket neki, mert Isten a mi menedékünk.” (Zsoltárok 62:8b, NLT fordítás)

A Biblia azt mondja, hogy mikor a veszteség időszakán mégy át, az első dolog, amit meg kell tenned, hogy elengedd a fájdalmad.

A tragédiák mindig erős érzelmeket váltanak ki – haragot, félelmet, depressziót, aggódást, néha bűntudatot. Ezek az érzések megrémisztenek bennünket, és nem tudjuk, mit kezdjünk velük. Mikor egy jelentős veszteséget élünk át, ezek a roppant érzések előtörnek belőlünk. Ha mindjárt nem kezeljük ezeket, az nagyon hosszasan hátráltatni fogja a helyreállást.

Némelyek sosem foglalkoznak nyíltan az életükben levő fájdalommal. Mellébeszélnek. Elfojtják. Tettetik, hogy nincs. Úgy viselkednek, mintha nem létezne. És ez az, amiért még mindig küzdenek 20 vagy 30 évvel korábban történt veszteségekből fakadó érzelmi nyomással.

Létezik egy mítosz, amely szerint Isten azt akarja, hogy mindig mosolygó arccal járjunk-keljünk, azt mondogatva, hogy „Dicsőség az Úrnak!” A Biblia sehol nem mond ilyet.

Tulajonképpen, Jézus éppen az ellenkezőjét tanította. A Máté 5:4-ben azt mondja: „Isten megáldja azokat, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.” (NLT fordítás). Rendben van a fájdalom. Tudjuk, hogy a keresztények a mennybe mennek, ezért nem kell szomorkodnunk, mint a világ teszi. A mi fájdalmunk más. Azért vagyunk szomorúak, mert hiányozni fognak, de békességünk lehet, mert tudjuk, hogy Istennel vannak.

Mit tegyél az érzéseiddel? Ne nyomd el, ne tagadd le azt, ami mélyen benned van. Engedd el, add Istennek ezeket. Kiálts Istenhez: „Istenem, meg vagyok sebezve, fájdalmam van, nagyon nehéz nekem!” Ha jó példát akarsz erre, olvasd végig a Zsoltárok könyvét, ahol Dávid sokszor félreteszi büszkeségét, kimondja, ami legbelül benne van, és ezt mondja: „Istenem, most egy nagyon nehéz időszakban vagyok. Nagyon-nagyon meg vagyok sebezve.” Kiálts Istenhez, mint Dávid tette.

A Zsoltárok 62:9b ezt mondja: „Öntsétek ki a szíveteket neki, mert Isten a mi menedékünk.” Ha éppen most veszteség ért, értsd meg, kérlek, ha nem engeded el a fájdalmadat, az végül utat tör magának, kiömlik. Az érzelmek, melyeket elfojtanak, gyűlnek, és végül egy sokkal rosszabb helyzetben kirobbannak.

Először engedd el a fájdalmad, így Isten elkezdheti gyógyítani a szíved!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Milyen téves elképzelések élnek a társadalmunkban, melyek meggátolnak abban, hogy elengedjük a fájdalmainkat?
• Milyen fájdalmakkal vagy veszteségekkel küzdesz az életedben? Milyen hatással van ez rád?
• Hogyan bánthat vagy segíthet valakit a gyülekezet, aki fájdalmat hordoz? Hogyan segítheted, bátoríthatod az őszinteséget a kiscsoportodban vagy a gyülekezetedben?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.07.)

 „Nem jó az embernek egyedül lenni.” (1Mózes 2:18b NIV fordítás)

Amit gyakran magányosságnak nevezel, az igazából honvágy Isten után. Csak sosem eszméltél rá. Arra teremtettél, hogy személyes, bensőséges kapcsolatod legyen Jézus Krisztussal; e kapcsolat lényege, hogy Isten vágyik arra, hogy veled lehessen. Valójában a Fia azért halt meg, hogy kapcsolatba léphess Istennel. Soha semmi nem fogja helyettesíteni ezt: sem ember, sem tapasztalat, sem kábítószer, sem siker, sem anyagi javak vagy azok birtoklása. Semmi sem fogja betapasztani azt a sajgó lyukat a szíveden, amit Isten ott a maga számára ütött. Ő azt akarja, hogy ismerd meg Őt.

Hogyan ismerheted meg Istent?

1. Nyisd meg életed Jézus Krisztus előtt. Mondd ezt: „Jézus Krisztus, szeretnélek megismerni. Szeretnék megtanulni úgy szeretni téged, ahogy te szerettél engem már akkor, amikor ennek még nem is voltam tudatában. Szeretnék kapcsolatot ápolni veled.” Arra teremtettél, hogy kapcsolatod legyen Istennel – de nem olyan, ami vallásos félelmeken, előírásokon, rendszabályokon és szertartásokon alapszik, hanem olyan, ahol állandó beszédben vagy Istennel, és ő munkálkodik benned és általad. Legmélységesebb magányodnak ez az ellenszere.

2. Csatlakozz egy gyülekezeti családhoz. Nem arra lettünk teremtve, hogy Magányos Farkas Keresztyének legyünk. Keress egy teret, ahol másokhoz kapcsolódhatsz. Csatlakozz egy kis csoporthoz, ahol a többi ember megismerhet téged, és ahol megtalálod azt a támogató védőhálót, amire szükséged van, amikor nehéz időszakokon mész keresztül. Ragadd meg a lehetőséget! Vállalj kockázatot! Csatlakozz egy kis csoporthoz!

A valódi ok, amiért oly sok keresztyén magányos, hogy csak ücsörögnek, amikor szolgálniuk kellene. Körülöttünk mindenhol a világ tele van olyan emberekkel, akik magányosak és arra várnak, hogy gondoskodjanak róluk. Az az idős ember, aki két év alatt egyszer sem mozdult ki. A tizenéves, aki teljesen szét van hullva, és azon tűnődik: „Mit fogok kezdeni az életemmel?” A szingli felnőtt, aki minden este egy üres lakásba megy haza. Az özvegy, aki most temette el a férjét. A dolgozó, akinek munka után minden este első útja a kocsmába vezet, mivel nincs más tennivalója.

A világ tele van olyan emberekkel, akik arra várakoznak, hogy szeressék őket. Hagyj fel azzal, hogy azt hajtogatod: „Nincsenek barátaim!”, inkább kezdj el így beszélni: „Istenem, kinek a szolgálatára tudnál használni engem? Kinek mutathatnám meg a te szeretetedet?” Ha csak annyit teszel, hogy elkötelezed magad, és barátja leszel magányos embereknek, már akkor jelentőségteljes életet fogsz élni. Ez hiteles, méltó életcél lehetne. Kapcsolódj be a szolgálatba!

Az életed folyamán fordulnak elő majd magányos időszakok, ám ezeket sohasem kell egyedül átvészelned, ha bensőséges kapcsolatot ápolsz Jézus Krisztussal.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Ha még nincs ilyen kapcsolatod Krisztussal, szeretettel ajánlom ezt az imádságot: Imádkozz így: „Kedves Jézus Krisztus, nem teljesen értem, de tátong egy lyuk a szívemen, amit már tudom, hogy csak te tudsz betapasztani. Elismerem, hogy arra születtem, hogy áthasson szereteted, és hogy kapcsolatot ápoljak veled. A mai napon szeretném átlépni a tőled elválasztó határvonalat, és létrehozni ezt a kapcsolatot. Kérlek, jöjj be az életembe és szívembe, s magányom és fájdalmam váltsa fel immár a te szereteted. Szeretnék családod, az egyház részévé válni. Szeretném átadni életem, hogy segíthessek másoknak, akiknek oly kétségbeesett szüksége van a te szeretetedre és segítségedre.” Ha elmondtad ezt az imádságot, Isten meghallgatott, és te megtetted keresztyén életed első lépését.

Mindenki imádkozhat így: „Atyánk, köszönjük, hogy te betöltöd legmélyebb szükségeinket, hogy elküldted Fiadat, Jézus Krisztust, hogy olyan kapcsolatba kerülhessünk veled, ami soha nem szakadhat meg, és hogy soha nem leszünk teljesen egyedül, mert te része vagy életünknek. Köszönjük. Jézus nevében: Ámen.”

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.06)

„Amikor sor került az első tárgyalásomra, senki nem tartott velem, mindenki magamra hagyott. Isten bocsásson meg nekik!  De az Úr nem hagyott el, hanem mellém állt. Megerősített, hogy az igazság üzenetét a nem zsidó embereknek elmondhassam, és megmentett a haláltól.” (2Timóteus 4:16-17)

Hol van Isten, amikor magányos vagy? Ott van, ahol addig is volt: melletted. Akkor is veled van, ha ezt nem érzed. A Biblia többször is említi, hogy ha Krisztussal kapcsolatod van, Isten mindig melletted fog állni. Így szól hozzánk: „Én mindig veletek leszek, amíg a világ el nem múlik!” (Máté 28:20b). Ő mindig veled van. Sosem vagy egyedül.

Néhány évvel ezelőtt Kay-jal Hong Kongba repültünk, hogy szemináriumot tartsunk néhány misszionáriusunknak. A tizenhét órás repülőút felénél óriási égiháborúba kerültünk. A gépet csak úgy rázta és dobálta a vihar. Megdőlt a gép, az emberek pánikolni kezdtek a körülményeink láttán. A személyzet a hangosbemondón megkérdezte, hogy van-e az utasok között lelkipásztor. Felemeltem a kezem. Odajöttek hozzám, és megkérdezték, hogy tudnék-e valami spirituálisat csinálni, így áldozatot mutattam be.

Nem, természetesen nem így történt, ám az utasokat biztosítani kellett affelől, hogy Isten velünk van. A hívők számára ez egy olyan ígéret, amelybe kapaszkodhatnak a magány perceiben. Ez nem csupán egy vígasz, hanem egy esély is arra, hogy Istent jobban megismerjük.

Az elhagyatottság segít Isten mélyebb felfedezésében. Magányod idején az Ő jelenlétét kell felismerned.

Amy Grant egyik dala így szólna magyarul: „Szeretem a magányos napokat, mert elvezetnek Hozzád”. Az ima az elhagyatottság legjobb ellenszere, és Isten 24 órában elérhető. Bárhol és bármikor megkeresheted. Ő érti, amikor így szólsz hozzá: „Uram, fáj a magány. Meghasad a szívem. Nyomorult vagyok. Üresnek érzem magam. Segíts, Istenem!” Bármikor fohászkodhatsz Hozzá.

Dávid egyik zsoltárában így fogalmazott: „Hová menekülhetnék színed elől?”. Sehová. Egyszerűen nem tudsz olyan helyre menni, ahol az Úr nincs jelen. Ha Jézusba helyezted bizalmadat, a szívedben fog lakozni. Ha egyedül érzed magad, gondolj erre!

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Hogyan tapasztaltad meg a közelmúltban Isten jelenlétét életedben? Milyen hatást gyakorolt ez rád?
• Hogyan mélyítheted el Istennel kapcsolatodat?
• Imádban milyen hitvallást kell tenned, hogy a magányban enyhülést tapasztalj?

*(Daily Hope by Rick Wrren, 2017.08.05.)

„Amikor először állítottak bíróság elé, senki sem tartott velem. Magamra hagytak, de ne legyen ez számon kérve rajtuk." (2 Timóteus 4:16, NLT fordítás)

Pál apostol a Timóteushoz írt második levél 4:16-ban ezt mondja: „Amikor először állítottak bíróság elé, senki sem tartott velem. Magamra hagytak, de ne legyen ez számon kérve rajtuk." (NLT fordítás)

Amikor Pált, Jézus egyik valaha volt legnagyobb követőjét Rómában bíróság elé állították senki sem állt ki mellette, szó szerint senki sem, teljesen magára maradt! Senki sem állt elő azzal, hogy elmondja: "Figyeljetek, ez egy jó ember, minden rendben van vele." Pál mégsem mondott ilyeneket, hogy: "Azok a tökfejek – mindazok után, amit éveken át tettem értük!" Ehelyett ezt mondta: "Ne legyenek emiatt számon kérve." Más szóval: nem akart emiatt megkeseredni, mivel a keserűség a magányosságot még rosszabbá teszi.

Pál minket is arra tanít ezzel, hogy életünk magányos időszakát hogyan éljük meg. Amikor magányosnak érzed magad, ennek fájdalmát a legkisebbre kell csökkentened. Tedd meg a magad részéről, ami rajtad múlik és imádkozz ezért. Ne ismételgesd magadban, hogy ez milyen rossz neked, mivel, ha ezt teszed akkor egyre nagyobb és nagyobb lesz a fájdalom és elveszted az irányítást felette.

Utasítsd vissza a megbántódást, mivel a keserűség könnyen felemészthet.

A keserűség, és a magány gyakran kéz a kézben járnak, és így együtt egy szép körforgást alkotnak. Valahogy magányosnak érzed magad, és emiatt kezded rosszul is érezni magadat, és elkezded sajnálni is magad. Emiatt keseregsz, és a keserűség még magányosabbá tesz, ettől meg még jobban elkeseredsz. Hamarosan keményszívűvé válsz, majd depresszióssá, és senki sem tud közel kerülni hozzád.

Egy megkeseredett ember társaságát senki sem keresi, sem egy cinikus emberét, sem egy dühösét.

A keserűség csak állandósítani fogja a magányosságodat, ezért amikor egy magányos időszakot élsz meg, a legkisebbre kell csökkentened ennek fájdalmát, és ne építs falat az életed köré.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mi a te természetes reakciód a magányra?
• Amikor magányosnak érzed magad, kik azok, akikre számíthatsz?
• Amikor úgy érzed, hogy megismétlődnek azok az események és körülmények, amiktől magányosnak érzed magad, mi az, amit tehetsz ilyenkor, hogy kivédd ezeket?

*(Daily Hope by Rick Warren (2017.08.04.)

“Mikor eljössz, ne felejtsd el elhozni a köpenyt amit Karposznál hagytam Tróászban. Hozd még a könyveimet, de főként a pergameneket” (2Timóteus 4:13, NLT fordítás)

Mit kellene tenned, mikor az egyedüllét időszakán mész keresztül? A választ Pál életében a 2Timóteus 4-ben szemlélhetjük, amikor börtönben volt, és a kivégzésére várakozott.

Mikor az egyedüllét időszakán mész keresztül, ki kell használnod a legtöbb idődet.

Ez azt jelenti, hogy a legjobbat hozd ki egy rossz helyzetből. Állj ellen a semmittevés kísértésének. Tegyél valamit - bármit! Próbálj kreatív lenni abban, hogyan tudsz hasznot húzni olyan időszakokból, mikor egyedül vagy.

Pál a börtönből írt Timóteusnak, és azt mondta neki: “Mikor eljössz, ne felejtsd el elhozni a köpenyt amit Karposznál hagytam Tróászban. Hozd még a könyveimet, de főként a pergameneket” (2Timóteus 4:13, NLT fordítás)

A magány idején szükséged van arra, hogy jól és eredményesnek érezd magad. Habár egyedül volt, Pál nem siránkozott. Nem panaszkodott, vagy adta fel. Ez az a Pál, aki egyike a legnagyobb keresztényeknek akik valaha éltek Jézus után, aki megszámlálhatatlan embert nyert meg Krisztusnak, és aki teljesen egyedül volt az utolsó napjaiban. Mit tesz? Kihozza a legtöbbet a helyzetből. Felhasználja az idejét. Két dolgot mond:

1. ”Hozd a köpenyem.” A római börtönök dohosak, sötétek és hidegek voltak. Ő megtette a legtöbbet, hogy gondoskodjon magáról. Igazi emberi természetünkből az fakad, hogy mikor magányosak és depressziósak vagyunk, nem nagyon törődünk magunkkal - fizikailag, vagy bárhogy máshogy. Nem edzünk. Nem pihenünk rendesen. Nem eszünk jól. Pál a legjobbat tette, amit tehetett azért, hogy gondoskodjon magáról. Ez valami, amit ma hallanod kell, ha nem gondoskodsz megfelelően magadról csak azért, mert magányos vagy.
2. “Hozd a könyveim.” Pál emberi volt. Nem szeretett egyedül lenni; Isten nem így tervezte őt. Egy római magánzárkában lenni pont az ellenkezőjét jelentette annak, ahol ő lenni akart. De még ebből is kihozta a legjobbat. Leveleket írt, amik ma az Új Testamentumba vannak szerkesztve. Talán az egyetlen módja annak, hogy Isten lelassítsa őt az volt, hogy betette egy magánzárkába. Kétezer évvel később mi még mindig profitálunk Pál egyedüllétéből.

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mit tehetsz ma, mikor magányos vagy, amit nehezebb lenne megtenni mások társaságában?
• Milyen gyakorlati lépésekre van szükséged ahhoz, hogy jobban gondoskodhass magadról?
• Ki nyerhet a legtöbbet abból, amit a magány időszakában megtanultál?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.03.)