Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Ne vesztegesd el az egyedüllét időszakát!

2017. augusztus 10. 03:00 - daniella_89

“Mikor eljössz, ne felejtsd el elhozni a köpenyt amit Karposznál hagytam Tróászban. Hozd még a könyveimet, de főként a pergameneket” (2Timóteus 4:13, NLT fordítás)

 

woman-stretching-runner-female-asian-landscape-sunset-yellow.jpg

Mit kellene tenned, mikor az egyedüllét időszakán mész keresztül? A választ Pál életében a 2Timóteus 4-ben szemlélhetjük, amikor börtönben volt, és a kivégzésére várakozott.

Mikor az egyedüllét időszakán mész keresztül, ki kell használnod a legtöbb idődet.

Ez azt jelenti, hogy a legjobbat hozd ki egy rossz helyzetből. Állj ellen a semmittevés kísértésének. Tegyél valamit - bármit! Próbálj kreatív lenni abban, hogyan tudsz hasznot húzni olyan időszakokból, mikor egyedül vagy.

Pál a börtönből írt Timóteusnak, és azt mondta neki: “Mikor eljössz, ne felejtsd el elhozni a köpenyt amit Karposznál hagytam Tróászban. Hozd még a könyveimet, de főként a pergameneket” (2Timóteus 4:13, NLT fordítás)

A magány idején szükséged van arra, hogy jól és eredményesnek érezd magad. Habár egyedül volt, Pál nem siránkozott. Nem panaszkodott, vagy adta fel. Ez az a Pál, aki egyike a legnagyobb keresztényeknek akik valaha éltek Jézus után, aki megszámlálhatatlan embert nyert meg Krisztusnak, és aki teljesen egyedül volt az utolsó napjaiban. Mit tesz? Kihozza a legtöbbet a helyzetből. Felhasználja az idejét. Két dolgot mond:

1. ”Hozd a köpenyem.” A római börtönök dohosak, sötétek és hidegek voltak. Ő megtette a legtöbbet, hogy gondoskodjon magáról. Igazi emberi természetünkből az fakad, hogy mikor magányosak és depressziósak vagyunk, nem nagyon törődünk magunkkal - fizikailag, vagy bárhogy máshogy. Nem edzünk. Nem pihenünk rendesen. Nem eszünk jól. Pál a legjobbat tette, amit tehetett azért, hogy gondoskodjon magáról. Ez valami, amit ma hallanod kell, ha nem gondoskodsz megfelelően magadról csak azért, mert magányos vagy.
2. “Hozd a könyveim.” Pál emberi volt. Nem szeretett egyedül lenni; Isten nem így tervezte őt. Egy római magánzárkában lenni pont az ellenkezőjét jelentette annak, ahol ő lenni akart. De még ebből is kihozta a legjobbat. Leveleket írt, amik ma az Új Testamentumba vannak szerkesztve. Talán az egyetlen módja annak, hogy Isten lelassítsa őt az volt, hogy betette egy magánzárkába. Kétezer évvel később mi még mindig profitálunk Pál egyedüllétéből.

 

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

  • Mit tehetsz ma, mikor magányos vagy, amit nehezebb lenne megtenni mások társaságában?
  • Milyen gyakorlati lépésekre van szükséged ahhoz, hogy jobban gondoskodhass magadról?
  • Ki nyerhet a legtöbbet abból, amit a magány időszakában megtanultál?

 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.03.)

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása