"Napról napra állhatatosan, egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban... dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép..." (ApCsel 2,46-47a).

Isten megáldja azt a gyülekezeti közösséget, ahol örömmel dicsőítik őt. Úgy is mondhatjuk, hogy Isten szereti, amikor ünneplünk. Megáldja azokat, akik készek Őt ünnepelni. Nagyszerű példa erre a korai egyház.

Azt találjuk róluk a Bibliában, hogy "Napról napra állhatatosan, egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban... dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép..." (ApCsel 2,46-47a).

Elég sok rossz hír vesz körül bennünket  a világban. Nincs szükségünk arra, hogy még a gyülekezetben is ezekről halljunk. A gyülekezeti közösségben az Örömhírt halljuk - Jézus Krisztus evangéliumát!

A Bibliában ez áll:  "Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!" (Zsolt 122,1). Isten egyháza az öröm helye kell, hogy legyen!

Te és én az Istennel való kapcsolat örömeire vagyunk teremtve. Képesek vagyunk kifejezni érzéseinket. Ha ezt nem tehetjük meg a gyülekezetben, akkor megtesszük majd egy koncerten vagy egy sportrendezvényen. A gyülekezeti közösségnek olyan helynek kell lennie, ahol kifejezhetjük Isten iránt táplált érzéseinket. A gyülekezetnek az öröm és vidámság helyének kell lennie, ahol Istent dicsőítik.

Miben találjuk meg ezt az örömöt? Péter Dávidot idézi a prédikációjában: "Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel  a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni...(angolból fordítva: Látom, hogy az Úr mindig velem van. Nem fog megrendíteni semmi, mert Ő itt van közvetlenül mellettem. Nem csoda, hogy vidám a szívem és a nyelvem az Ő dicséretét kiáltja! A testem reménységben nyugszik)." (ApCsel  2,25-26).

Isten akarata az, hogy vidámságban, örömben és reménységben éljünk és dicsőítsük Őt.

Beszéljünk róla:

Amikor arra gondolsz, hogy a saját gyülekezetedben hogyan jut kifejezésre ez az öröm, magaddal kezdd a vizsgálódást; vesd össze az érzéseidet Dávidéval!

Milyen a hozzáállásod a dicsőítéshez?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.06.30.)

"Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek" (Zsolt. 127:3)

Isten azt szeretné, ha a család a boldogság és az öröm kikötője lenne - egy hely, ahol lehet bulizni, játszani, pihenni és jól érezni magunkat.

Igaz az, hogy azok a családok, ahol együtt imádkoznak, együtt is maradnak. És a családok, ahol együtt játszanak, együtt is maradnak.

A gyermekeid Isten ajándékai, azért vannak, hogy élvezd, ne csak elviseld őket. Sok szülő csak megtűri a gyerekeit, nem élvezi, hogy vele vannak. A Biblia azt írja: "örülj egész családoddal" (5Móz. 16). Érezzétek jól magatokat együtt! Ha azt várod, hogy eltűnjenek a problémák ahhoz, hogy élvezni tudd az életet, akkor sose fogod élvezni.

Mikor a gyerekeim kicsik voltak, sose az nyűgözte le őket, ami a felnőtteket. Amit tudni akartak, az volt, hogy vajon "Apával öröm-e együtt lenni?" Ezért szándékosan dolgoztam rajta, hogy az legyen. Volt, hogy "elraboltam" a gyerekeimet a suliból a nap közepén, hogy valami érdekeset csináljunk. Nem fognak emlékezni az összes prédikációmra, de arra igen, hogy Apával öröm volt-e időt tölteni vagy sem.

Ha az otthonodban nincs öröm, és úgy nőnek fel a gyerekeid, akkor ne lepődj meg, ha felnőttként nem látogatnak meg gyakran. Miért tennék?

Beszéljetek róla:

• Milyen gyakran kapcsolódtok ki vagy érzitek jól magatokat együtt otthon?
• Mit válaszolnál, ha azt kérdeznék tőled, élvezed vagy csak elviseled a gyerekeidet?
• Tervezel közös kikapcsolódásokat, vagy túl elfoglalt vagy, és nincs időd erre?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. május 3.)

 “ …a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (1. Kor. 13:4b)

Játszottál már valaha „Ki a király a hegyen” játékot? Biztosan ismered: csak egyetlen egy embernek van hely a csúcson és ha eléred azt, te leszel a Király a Hegyen! Irigykedünk arra az emberre, aki a csúcson van, de ha mi érünk fel oda, akkor szeretünk másokat is iriggyé tenni emiatt.

Felnőttként, továbbra is játsszuk ezt a játékot, csak kicsivel finomabban. "Hé, ide nézzetek! Láttátok, milyen autót vezetek? Nézd, milyen ékszerem van! Az én gyerekeim okosabbak! Nézd csak az új hitelkártyám színét!"

Az igazság azonban az, hogy az irigység megnyomorít. Az irigység általában a bizonytalanság kifejezése. Alsóbbrendűnek érezzük magunkat, ezért irigykedünk.

Amikor ötödikes voltam, kaptam egy új biciklit Karácsonyra, aminek széles kormánya és banán alakú ülése volt. Azt gondoltam, hogy nagyon menő vagyok. Roppant büszke voltam erre a biciklire egészen addig, amíg egy barátomékhoz hajtva felfedeztem, hogy neki bizony menőbb van. Az örömöm azonnal elszállt. Irigy lettem, amikor összehasonlítottam az enyémet az övével.

Ahogy most visszagondolok, rájövök, hogy az igazi probléma az alacsony önbecsülésem volt. Amikor alacsony az önbecsülésünk, mindig fenyegetve fogjuk magunkat érezni azoktól az emberektől, akik szebbek, divatosabbak, esetleg jobbak a körülményeik, iskolázottabbak, erősebb a kisugárzásuk - vagy jobb biciklijük van!

Senki nem immunis az irigységre és valószínűleg tapasztalatból is tudod, hogy igazán meg tud nyomorítani. Az irigység olyan a lelkednek, mint a rák a testednek. Elevenen felfal, ha nem veszed észre.

Az irigység azt is okozhatja, hogy megszállottá válunk a körülményeink megváltoztatásával kapcsolatban. Azt hisszük, hogy a megoldás a több pénz, tehát elkezdünk felhalmozni minél több pénzt. A probléma az, hogy ha eljutsz erre a szintre, akkor jön a következő probléma. Ha az irigység motivál, akkor ki fogsz égni, mert mindig ott lesz egy következő szint.

Mivel az irigység egy rejtett bűn, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem olyan rossz, mint a látványos bűnök. Pedig az irigység rendkívül romboló.

Leértékel másokat. Tönkreteszi a kapcsolatokat. Az irigység miatt kihagyod az örömteli élményeket, amit a közös esküvők, születések, előléptetések nyújtanak. Ahelyett, hogy irigyek lennénk, Isten azt szeretné, hogy örüljünk, amikor Ő megáld másokat. Ha megtanulsz mások sikerének örülni, sokkal több örömet fogsz megtapasztalni.

Beszéljünk róla!
Milyen örömteli tapasztalatokat adott Isten számodra, amiket képtelen voltál megbecsülni az irigységed miatt?
   
Ma miért tudsz köszönetet mondani Istennek azok közül, amid már van?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 04. 17.)

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Máté 6:19-21)

A mai áhítat Kay Warren új könyve alapján készült, melynek címe: Válaszd az örömet - mert a boldogság nem elég.

Ha olyan vagy, mint én, naponta át akarod élni az örömöt, de nem tudod, ez hogyan lehetséges. Nevetségesen könnyű az örömöt rossz helyen keresni. Mindenki ezt akarja, de valahogy gyakran pont az ellenkező helyen kötünk ki az öröm keresésekor. Megpróbáljuk megtalálni az alábbi helyeken, például:

• Emberekben: bár jól tudjuk, hogy nem működik, de mégis - azt várjuk a körülöttünk élő emberektől, hogy töltsék be szükségleteinket, gondoskodjanak rólunk, tegyenek boldoggá minket, értsenek meg minket és értékeljenek minket. Elvárjuk tőlük, hogy idejük 100%-ában 100%-osan szeressenek minket.
• Javainkban: az anyagi javak - vagy a hiányuk - képesek az életünket formálni. Egy pár új cipő, egy úgy számítógépes program, egy jobb autó, vagy egy jobb fűnyíró képes javítani a hangulatunkon és a kinézetünkön.
• Lakóhelyünkön: sokunknak a hely, ahol élünk kulcskérdés az öröm és beteljesedés szempontjából. Lakóhelyünk, kik a szomszédaink, milyen alakú a házunk, hogy néz ki az udvarunk, mindez az örömkeresésünkre óriási hatással van.
• Pozíciónkban: sok embernek ezen múlik az elégedettsége, vagy ez teheti tönkre azt. Hol vagyok a munkahelyi totemoszlopon? Elég gyorsan haladok a létrán felfelé? Ki van előttem? Kit kell leütnöm, hogy előbbre kerüljek? Vagy, ami még fontosabb: ki van mögöttem?

Tudod, hogy mi a közös ebben a négy örömforrásban? Mindegyik hamis. Egyik sem hoz hosszú távú örömet. Mindegyik csalódást okoz és nem elégíti ki lelkünk legmélyebb, öröm utáni vágyódását.

A Biblia azt mondja: "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." (Máté 6:19-21)

Emberek, vagyon, helyek és pozíciók - mind túlságosan gyengék ahhoz, hogy megtartsák elvárásaink és az öröm megtapasztalása iránti vágyunk súlyát.

Egyedül Jézus tudja betölteni ezeket az elvárásokat.

Beszéljetek róla:

• Hogyan keresel örömöt és elégedettséget az emberekben, vagyontárgyakban, helyekben és pozíciókban?
• Meg tudod magyarázni az öröm és a boldogság közötti különbséget?

(Daily Hope by Kay Warren, 2012.04.06)

"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,  tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.  Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (Jakab 1:2-4)

Ez az áhítat Kay Warren új könyve -Choose Joy: Because Happiness Isn't Enough ("Válaszd Az Örömöt, Mert A Boldogság Nem Elég"- magyar nyelven még nem jelent meg)- alapján készült.

Nem lesz lehetőségünk rejtegetni vagy tettetni dolgokat, ha az életünk "bilije" kiborul.

Ha rossz hírt kapunk, vagy az egészségünkkel történik valami, ha valaki meghal, vagy anyagilag omlunk össze, minden nagy szavunk a hitről értéktelen.

Az számít, mit teszünk ilyen körülmények közt.

A Biblia azt írja Jakab levelének 1. részében, hogy a "hitünk próbája állhatatosságot eredményez" a nehéz körülményekben. Nem számít, hogy én mit mondok az örömmel és hittel telt életről. Amit tényleg hiszek, az mindenkinek nyilvánvaló - főleg nekem -, mikor nehéz idők jönnek.

Tehát mit tegyünk azokban a pillanatokban?

A Jakab 1-ben azt olvassuk: "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek". Egy másik fordításban így olvashatjuk: "Mindig örömnek tartsátok, testvéreim...". Ha őszinte akarok lenni: elég ritkán van, hogy ez az első reakcióm! Valószínűleg egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor sikerült elsőre ajándéknak, vagy örömnek felfognom a nehéz helyzeteket.

Nem, olyan vagyok, mint te. Az első reakcióm általában düh, harag, csalódás vagy keserűség - nem öröm vagy hála a nehézségek "ajándékáért". Mikor így reagálok, csalódottá válok, belegondolva, hogy milyen messze kell még mennem, hogy érett nő lehessek Isten előtt.

De Jakab pontosan erről beszél. Utáljuk a folyamatokat, amik Krisztushoz hasonlóvá tesznek minket, mert van benne fájdalom, szomorúság, stressz és forrongás. Mégis, mindannyian szeretnénk a végkimenetelhez eljutni: lelkileg éretté válni. Jakab arról ír, hogy ne próbáljunk túl hamar kijutni a nehézségekből. Ha megtesszük, rövidre zárjuk a folyamatot és éretlen kisbabák maradunk.

Én nem akarok egy szellemi vagy érzelmi kisbaba lenni. És te? Azt akarom, hogy a hitéletem erős legyen, érett, fejlett. Hajlandó vagyok hagyni a megpróbáltatásoknak és bajoknak, hogy feltárják a hitéletem, hogy megtudjam hogyan maradhatok az ösvényen, amíg Isten nem végzi el a munkáját bennem végleg.

Szeretném, ha állhatatossá válhatnék, tökéletessé, minden fogyatkozás nélkül.

Beszéljetek róla

• Hogy engedted Istennek, hogy formáljon a próbák által mostanában?
• Szerinted mit jelent "teljes örömnek tartani" a próbákat?

(Daily Hope by Kay Warren, 2012.04.05.)