"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jakab 5:16)

Ha szeretnél megkönnyebbülni, és megszabadulni a sérelmeidtől, szokásaidtól, bukásaidtól az életedben, akkor szembe kell nézned az őszinteséggel kapcsolatos félelmeddel. 3 olyan átlagos félelem van, melyet a Sátán arra használ, hogy mókuskerékben tartson, és hogy elijesszen attól, hogy szembenézz az igazsággal.

1. A saját érzelmeidtől való félelem
   
   Félsz attól, hogyha szembenézel egy bizonyos problémával, emlékkel, szituációval, bűnnel, bántalmazással, balesettel vagy sértettséggel, akkor képtelen leszel kezelni az érzelmeidet, gyászodat és szégyenedet. Úgy érzed, hogy lehet, hogy ebbe bele is őrülsz!
   
   Ha éreztél már valaha így, nyugodj meg. Minden emberi lénynek volt már ilyen félelme. Mindenkinek volt olyan pont az életében, amikor úgy érezte, hogy elment a józan esze. Ez nem olyan nagy dolog, mint amilyennek gondolod. Sőt, csak ésszerű embereknek van ilyen félelme. Sérült vagy, de nem őrült. Továbbá jó helyen vagy, mert mi mind sérültek vagyunk. Mindegyikünknek vannak gyenge pontjai, félelmei és olyan szokásai, amiket nem szeretünk.
2. Mások reakciójától való félelem
   
   Félsz őszintének lenni, mert lehet hogy elutasítanak, figyelmen kívül hagynak vagy elhagynak. Mások lehet, hogy majd azt gondolják, hogy nem is vagy akkora keresztény. Félsz attól, hogy önmagad legyél, mert mindened ami van, te vagy, és ha az embereknek nem tetszik amit látnak, akkor bajban vagy. Emellett, attól félsz, hogy mások majd megpróbálnak megjavítani. Túl kell tenned magad ezeken a félelmeken!
3. Félelem attól, hogy az őszinteség hiábavaló
   
   Mi fog változni? Mi értelme van? Miért kellene bárkinek is elmondanom, hogy mivel küzdök? Úgy érzed próbáltad már, és akkor sem segített.
   
   De igazából nem próbáltad. Nem voltál igazán őszinte, mert ha az lettél volna, akkor már szabad lennél. A Bibliában ezt olvassuk: "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jakab 5:16)

Amikor elengeded a félelmeidet és beismered a hibáidat másoknak, Isten ígérete szerint megtalálod a gyógyulást, amit keresel.

Beszéljetek róla

• Hogyan segít a tudat, hogy másnak is vannak olyan félelmei, mint neked abban, hogy beszélj erről másokkal?
• Mi az, amit a önmagadról vagy a múltadról, amit rejtve szeretnél tartani?
• Megtapasztaltad már a gyógyulást azáltal, hogy megosztottad a sérelmeidet és a félelmeidet Istennel és másokkal?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.26.)

"Ismerjétek be a hibáitokat egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyulhassatok." (Jakab 5:16 - LB fordítás)

Tudod, hogy mik azok a problémák, melyektől meg akarsz szabadulni az életedben? Mi az a kísértés, hiányosság, hiba, félelem, aggodalom, magányosság - bármi legyen is, ami rombol téged? Sosem fogsz tudni egymagad megszabadulni ezektől. Ha tudnál, megszabadulnál tőle, de nem tudsz, tehát nem fogsz. Csak akkor leszel jobban, ha őszinte vagy Istennel - és másokkal.

Lehet, hogy azt mondod: "Nem akarom ezt tenni. Kényelmetlenül érezném magam. Miért kellene nekem ezt tenni?" Mert megalázkodásra kényszerít, és Isten az alázatosoknak kegyelmet ad. A leragadást a büszkeséged okozza.

A Bibliában ezt olvassuk: "Kettő jobb, mint egy, mert fáradozásuknak jó eredménye van: ha valamelyikük elesik, egyik fel tudja segíteni a másikat. De kár azért, aki elesik, és nincs senki, aki felsegítse." (Prédikátorok 4:9 - LB fordítás).

Isten úgy alkotott minket, hogy szükségünk legyen egymásra. Nem arra alkotott, hogy egyedül nézz szembe a problémáiddal, vagy a bűneiddel. Szükségünk van egymásra. Vágyunk arra, hogy tartozzunk valakihez. Azért vagyunk, hogy segítsük egymást.

Jakab 5:16 az egyik legfontosabb vers az egészséged és szentséged szempontjából, ahogy a rossz szokásokat és nehézségeket próbálod kiküszöbölni: "Ismerjétek be a hibáitokat egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyulhassatok." (LB fordítás)

Már hallhattad ezt tőlem korábban: Az érzések beismerése a gyógyulás kezdete. Ez Jakab 5:16-on alapszik. Az érzések felfedése által leszel egyre jobban. Ha valaki odajön hozzám és ezt mondja: "Pásztor Rick, erről még senkinek sem beszéltem", tudom, hogy ez az ember úton van a felépülés felé, mert amikor először osztasz meg valamit valakivel, kinyitod annak a szekrénynek az ajtaját, ami mögött a mumus bújkál - de kiderül, hogy nem is olyan nagy, mint amilyennek hitted és megkönnyebbülten felsóhajtasz. A beismerés és megosztás megkönyebbülést és gyógyulást hoz magával. Miért? Mert abban a percben, amikor ezt megteszed, megalázod magadat, és Isten az alázatosoknak kegyelmet ad.

Néhányatoknak ez a legnehezebb lépés, mert sérti a büszkeségeteket. Nem bánjátok, ha Istennek beszéltek egy rossz szokásról, de nem tervezitek, hogy megosztjátok másokkal is. A gondolatától összeszorul a gyomrotok.

Ha így áll a dolog, akkor megakadsz abban a bűnben az életed hátralévő részében, mert sosem leszel jobban magadtól. Isten úgy alkotott minket, hogy szükségünk legyen egymásra a növekedéshez.

Ha minden vágyad, hogy Isten megbocsásson neked, mondd el neki. De ha szeretnél meggyógyulni, akkor el kell mondanod más embereknek.

Beszéljetek róla

• Szerinted milyen emberekkel szeretné Isten, hogy megoszd a bűneidet, aggodalmaidat és félelmeidet?
• Kik azok az emberek az életedben, akik megfelelnek ennek a leírásnak?
• Mit gondolsz, Isten hogyan szeretné, hogy reagálj, amikor a barátaid megosztják veled a bűneiket, fájdalmaikat, rossz szokásaikat, vagy akadályaikat?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.08.25.)

"Kelj föl, kiálts éjjel, még akkor is, ha az éjszaka elkezdődött. Öntsd ki szíved, mint a vizet - az Úrhoz, imádságban!" (Jer. Sir. 2:19 - NCV fordítás)

Úgy érzed, rossz napod volt? A Bibliából ismert Jóbnak már doktori fokozata volt a fájdalom és a veszteség területén. Jób könyvének legelső részében, miután minden darabjaira hullott az életében, Jób "felállt, megszaggatta a ruháit, leborotválta a haját, és nagy gyászában sírva a földre borult." (Jób 1:20, EFO ford.)

Jób ki tudta fejezni fájdalmát Isten felé. Amikor nagy veszteség ér az életben, az első dolog, amit meg kell tenned az, hogy pontosan elmondod Istennek, hogyan érzel.

Lehet, hogy ez meglep téged, de Isten tudja kezelni a dühödet és a csalódottságodat. Tudja kezelni érzelmeidet. Miért? Mert Ő adta azokat neked. Isten képmására teremtettél, ő pedig egy érzelmekben gazdag Isten.

Amikor a kétéves gyermekednek hisztirohama van és ütögeti a térdeidet, te is tudod ezt kezelni. Ugyanígy, Isten nagyobb a te érzelmeidnél, és teljesen helyénvaló az, ha elmondod neki pontosan, hogyan érzel. Amikor előléptetésért imádkoztál, és nem történt meg, amikor valaki, akit szerettél kisétál az életedből, amikor megkapod a rettegett hívást: "Ez rák!", akkor elmondhatod Istennek: "Megőrülök. Dühös vagyok. Beteg vagyok. Csalódott vagyok. Megszidtak. Kételyeim vannak." Isten tudja kezelni a panaszaidat, kérdéseidet, félelmeidet, gyászodat. Isten irántad való szeretete nagyobb a te összes érzelmednél.

Az én gyermekeim tudják, hogy szeretem őket. Tudják, hogy régebb óta vagyok ezen a bolygón, mint ők, és hogy több a tapasztalatom, mint nekik. Gyermekeim időnként mégis megkérdőjelezik a véleményemet. El tudod ezt hinni?

Inkább szeretnék őszinte és igazi mély beszélgetést folytatni velük, mint elnyomni belső csalódottságukat. Isten ugyanígy van ezzel! Inkább szeretné, hogy dühösen birkózz vele, mint hogy fásult közönyösséggel elsétálj.

A helyes válasz egy megmagyarázhatatlan tragédiára nem az, hogy "tűrj mosolyogva." Jeremiás Siralmai 2:19-ben ezt olvassuk: "Kelj föl, kiálts éjjel, még akkor is, ha az éjszaka elkezdődött. Öntsd ki szíved, mint a vizet - az Úrhoz, imádságban!" (Jer. Sir. 2:19 - NCV fordítás). Mikor volt utoljára az, hogy felkeltél és éjjel kiáltottál? Mikor volt utoljára az, hogy kiöntötted a szíved, mint a vizet Istennek?

Beszéljünk róla:

• Ki az a személy, akivel általában elsőként beszélsz a gondjaidról? Miért bízol meg abban a személyben?
• Mi a fizikai és érzelmi következménye annak, ha a dühödet megtartod magadnak?
• Mivel kapcsolatban kell ma Istennel birkóznod?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.07.)

„Jobb szegénynek és őszintének lenni, mint bolondnak lenni és hazudozni.” (Péld 19,1)

Isten nem áldja meg a hamisságot. A Példabeszédek 16,11 azt mondja: „Az Úr minden üzleti ügyben becsületességet vár el.” Ez magában foglalja a béreket, fizetéseket és az adókat. Ha az anyagi életedben Isten áldását szeretnéd, akkor becsületesnek kell lenned ezzel kapcsolatban. A Példabeszédek ezt is mondja: „Jobb szegénynek és őszintének lenni, mint bolondnak lenni és hazudozni.” (19,1)

Miért olyan fontos alapelv ez? Amikor egy anyagilag nehéz időszakon mész át, hatalmas a kísértés, hogy a tisztességet félretolva csalással érd el a kellő eredményt. Ez lehet azt jelenti, hogy elhallgatod az igazságot, hogy eladj valamit, felnagyítod, vagy lekicsinyíted valaminek az értékét. Lehet, hogy azt jelenti, hogy hamis bevallást teszel az adódról. 

Hosszútávon mindig veszítesz, ha elveszíted a tisztességességed. Ezt viszed a Mennybe – a jellemedet, nem a pénzedet. Mindig veszítesz, ha feladod a becsületességet.

A Biblia azt mondja a Példabeszédek 10,22-ben „Az Úr áldása gazdagságot hoz, fájdalmas erőlködés nélkül.” Az a profit, amit hamissággal szerzel problémát hoz magával. Miért? Mert amit vetsz, egy idő után azt aratod. Ha valakit lehúzol, más emberek téged fognak lehúzni. Ha csalsz, még ha a kormány felé is, téged is megcsalnak az életben. Amit vetsz, azt aratod.

A döntés, hogy becsületes leszel az anyagiakban nem olyasvalami, amit egyszer meghozol. Ennek mindennap egy döntésnek kell lennie. Kísértve leszel. hogy hazudj. Néha az őszinteségnek ára van. Megtanultad már ezt? Néha valamilyen formában ára van annak, hogy az igazat mondod. De Isten azt mondja, hogyha ebben hozzá hűséges leszel, akkor soha nem kell aggódnod az anyagi szükségeid miatt.

Beszéljünk róla:

• Mik azok az anyagi részletek az életedben, amikben ma azt választhatod, hogy Isten nevét emeled fel?
• Miképpen láttad Isten áldását a nehéz, de őszinte döntésekben, amiket a pénzzel kapcsolatosan tettél?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.11.16)

„Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat...
Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.”

(Jeremiás siralmai 3:4-6,8)

Mindnyájan átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy látszik, hogy az életünk darabjaira hullik. Elveszítjük az állásunkat. Szakításon megyünk át. Valaki meghal, akit ismertünk. Az egészségünk rosszra fordul.
Az ilyen időkben azt gondoljuk, Isten elhagyott bennünket. De ez nem igaz.

Jeremiás próféta is ugyanebben a csónakban evezett, amikor a Jeremiás Siralmai-t írta. Hazájában, Júdában éppen gazdasági válság volt, és ellenséges támadásoknak is ki voltak szolgáltatva. Szemtanúja volt a népe elleni szörnyűséges és embertelen cselekedeteknek. Az embereknek nem volt munkájuk és az éhhalál fenyegette őket.

Mit tett ekkor Jeremiás?
Először is elmondta Istennek, hogyan is érez. A Jeremiás Siralmai 3-ban Jeremiás azt mondja: Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. … Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

Meglep téged, hogy ezek a szavak állnak a Bibliában?
Jeremiás úgy érezte, hogy Isten megfeledkezett róla. De Jeremiás nem hagyta figyelmen kívül, amit érzett. Nem szépítette a helyzetet. Elmondta Istennek, ami a szívén volt. Egyébként Jeremiás öt fejezeten keresztül taglalja Istennek, hogy mit gondol az adott szituációról. Azt mondta Istennek: „Itt valami nagyon nincs rendben!”

Miért hagyta benne Isten ezeket a szakaszokat a Bibliában?
Mert azt akarja, hogy tudd, hogy Ő képes kezelni a haragodat, a lázadásodat és a bánatodat is. Jeremiás egy egész könyvet fordít arra, hogy kiengedje a gőzt. Ha Isten elég hatalmas volt arra, hogy Jeremiás fájdalmát kezelje, akkor elég hatalmas arra is, hogy a tiéddel is ugyanezt tegye.

Amikor elfojtod az érzéseidet, csak kárt teszel magadban. Még a gyomrod is megfájdulhat emiatt. Add át inkább a terheket Istennek.

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néha hisztiztek, de ettől én még ugyanúgy szeretettem őket. Ettől még nem gondoltam úgy, hogy a korábbi döntésem esetleg nem volt helyes. Nem éreztem kevésbé magam az apjuknak. Ezek a dühkitörések inkább arra emlékeztettek, hogy a gyermekeim még éretlenek. Nem tudják azt, amit én már tudok.

Isten sem szeret kevésbé téged, amikor hisztizel. Bár nem tartozik nekünk magyarázattal, sosem tart attól, amit mondani fogunk neki. Tehát mond el neki! Ez lesz a gyógyulásod kezdete.

Beszéljünk róla:

• Mik azok a dolgok az életedben, amiről féltél eddig beszélni Istennek?
• Miért nehéz őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel kapcsolatban?
• Próbálj meg "levelet írni" Istennek a harcaidról. Miben segíthet, ha papírra veted ezeket? Mi az, amit könnyebb leírni, mint elmondani Istennek?