„Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat...
Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.”

(Jeremiás siralmai 3:4-6,8)

Mindnyájan átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy látszik, hogy az életünk darabjaira hullik. Elveszítjük az állásunkat. Szakításon megyünk át. Valaki meghal, akit ismertünk. Az egészségünk rosszra fordul.
Az ilyen időkben azt gondoljuk, Isten elhagyott bennünket. De ez nem igaz.

Jeremiás próféta is ugyanebben a csónakban evezett, amikor a Jeremiás Siralmai-t írta. Hazájában, Júdában éppen gazdasági válság volt, és ellenséges támadásoknak is ki voltak szolgáltatva. Szemtanúja volt a népe elleni szörnyűséges és embertelen cselekedeteknek. Az embereknek nem volt munkájuk és az éhhalál fenyegette őket.

Mit tett ekkor Jeremiás?
Először is elmondta Istennek, hogyan is érez. A Jeremiás Siralmai 3-ban Jeremiás azt mondja: Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. … Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

Meglep téged, hogy ezek a szavak állnak a Bibliában?
Jeremiás úgy érezte, hogy Isten megfeledkezett róla. De Jeremiás nem hagyta figyelmen kívül, amit érzett. Nem szépítette a helyzetet. Elmondta Istennek, ami a szívén volt. Egyébként Jeremiás öt fejezeten keresztül taglalja Istennek, hogy mit gondol az adott szituációról. Azt mondta Istennek: „Itt valami nagyon nincs rendben!”

Miért hagyta benne Isten ezeket a szakaszokat a Bibliában?
Mert azt akarja, hogy tudd, hogy Ő képes kezelni a haragodat, a lázadásodat és a bánatodat is. Jeremiás egy egész könyvet fordít arra, hogy kiengedje a gőzt. Ha Isten elég hatalmas volt arra, hogy Jeremiás fájdalmát kezelje, akkor elég hatalmas arra is, hogy a tiéddel is ugyanezt tegye.

Amikor elfojtod az érzéseidet, csak kárt teszel magadban. Még a gyomrod is megfájdulhat emiatt. Add át inkább a terheket Istennek.

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néha hisztiztek, de ettől én még ugyanúgy szeretettem őket. Ettől még nem gondoltam úgy, hogy a korábbi döntésem esetleg nem volt helyes. Nem éreztem kevésbé magam az apjuknak. Ezek a dühkitörések inkább arra emlékeztettek, hogy a gyermekeim még éretlenek. Nem tudják azt, amit én már tudok.

Isten sem szeret kevésbé téged, amikor hisztizel. Bár nem tartozik nekünk magyarázattal, sosem tart attól, amit mondani fogunk neki. Tehát mond el neki! Ez lesz a gyógyulásod kezdete.

Beszéljünk róla:

• Mik azok a dolgok az életedben, amiről féltél eddig beszélni Istennek?
• Miért nehéz őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel kapcsolatban?
• Próbálj meg "levelet írni" Istennek a harcaidról. Miben segíthet, ha papírra veted ezeket? Mi az, amit könnyebb leírni, mint elmondani Istennek?

“Mivel hallottatok Jézusról és az igazságról, ami rajta keresztül jött el, vessétek el a régi bűnös természeteteket és a korábbi életformátokat, amely kényelemmel és megtévesztéssel van megfertőzve. Helyette hagyjátok, hogy a Szentlélek megújítsa a gondolkozásotokat és hozzáállásotokat. Vegyétek fel az új természetet magatokra, amellyel hasonlóvá lehettek Istenhez - őszinte, igazságos és szent. Ne hazudjatok többé, hanem hagyjátok, hogy a körülöttünk lévőknek igazat mondhassunk, hiszen ugyanannak a testnek vagyunk a részei. “(Efézusi levél 4: 21-25 NLT)

Ahhoz, hogy az életedben jelenlévő hibákat kijavítsd, kell, hogy legyenek az életedben olyan emberek, akik megmondják neked az igazat. Magadtól nem fogsz javulni, mások is kellenek hozzá. Támogatásra van szükséged. Egy kis csoportra, egy őszinte közösségre van szükséged.

Van pár dolog az életben, amin nem fogsz tudni változtatni egyedül, általában ezek a legbonyolultabb élethelyzeteid és nem akarod, hogy más is tudjon róla.

Azok a dolgok, amelyeken nem fogsz túljutni, amíg el nem mondod valakinek. Nem kell mindenkinek elmondanod, csak találnod kell egy embert, aki megbízik benned és akiben megbízol - valaki, aki bizalmasod lesz, aki feltétel nélkül szeret, nem ítélget, és imádkozik érted. Az érzéseid felfedése az első lépés a gyógyulás útján.

Ez nem egy olyan kis csoportot jelent, ahol az emberek felületesek, és mindenki mindig “jól van” és “ragyogóan”. Olyan érett kiscsoportra van szükséged ahol azt mondhatod: “Ez a hét nagyon nehéz volt. Az élet fájdalmas. Hát ez történt velem.”

“Tehát ne hazudjatok többé, hanem hagyjátok, hogy a körülöttünk lévőknek igazat mondhassunk, hiszen ugyanannak a testnek vagyunk a részei.” (Efézusi levél 4:25 NLT)

Ha hívő vagy, akkor tartozol is valahova. Az Isten családjába tartozol, és minden más hívő is hozzád tartozik. Nem válhatsz azzá, akivé Isten akar formálni, amíg nem tartozol egy olyan megfelelő mélységű kiscsoportba, ahol őszinte lehetsz. Tedd félre a hazugságokat. Beszélj a körülötted lévőkkel. Mondd el a barátodnak az igazságot, mert egymáshoz tartoztok.

Ha komolyan gondolod, hogy a szíved legmélyebb dolgaiban akarsz változni, életed legnagyobb hibáit is szeretnéd kijavítani, szembe kell nézned az őszinteségtől való félelmeddel. Nem szabad megjátszanod magadat. Tedd félre a hamisságot. Légy igazi, légy őszinte!

Leélheted az életedet úgy is, hogy mindig azt tetteted, minden rendben. De addig nem lesz minden rendben, amíg azt megjátszod. És soha nem leszel jobban, nem gyógyulsz meg, nem és törsz ki abból a helyzetből, ami lehúz, amíg nem beszélsz róla valakinek.

Beszéljünk róla:
Hogyan írnád le a kicsoportod átláthatóságát? Őszinték vagytok egymással?

Mi volt az eredménye, amikor tetteted, hogy minden rendben? Most hogy érzel?

Daily Hope by Rick Warren, 2013. 04. 19.