„Az ÚRhoz kiáltottam nagy nyomorúságomban, és ő válaszolt nekem. A halottak földjéről kiáltottam hozzád, és URam, te meghallottál” (Jón 2,2 NLT fordítás).
Amikor imádkozol, csak azt mondod el, amit szerinted Isten hallani akar? Lehet, hogy egyszerűen így kezded: „Szia Isten, hogy vagy? Remélem, ma szép napod volt.” Aztán egy teljesen kiszámítható imával folytatod, ami nagyon hasonló az előző napok imáihoz.
De Isten nem sablonos, betanult, automatikus imára vágyik. Az ilyen imákat Isten megunja.
Ehelyett Isten arra vár, hogy szenvedélyesen imádkozz!
Jónástól megtanulhatjuk, hogy mit jelent szenvedélyesen imádkozni. Amint az óceánba került, és elnyelte őt egy nagy hal, így szólt: „Az ÚRhoz kiáltottam nagy nyomorúságomban, és ő válaszolt nekem. A halottak földjéről kiáltottam hozzád, és URam, te meghallottál” (Jón 2,2 NLT fordítás).
Szülőként mindig tudtam, hogy mikor mondtak olyat a gyermekeim, amit nem gondoltak komolyan. Isten is tudja. Nem tudom elképzelni Jónást, amint így imádkozik a hal gyomrában: „Most egy kicsit lefekszem aludni.”
Jónás nem így imádkozott, hanem az ÚRhoz kiáltott. Azt kérte: „Segíts! Segítségre van szükségem! Most!”
Isten megválaszolja a kétségbeesett, érzelmes imádságokat. Ő azt akarja, hogy azt imádkozd, ami a szíveden van. A Bibliában ezt siratásnak nevezik, ami a panaszkodás szinonimája.
Tudtad, hogy Isten hallani akarja a panaszaidat? Őt az életed minden részlete érdekli, még akkor is, amikor nem vagy boldog.
A zsoltárok nagy része panaszzsoltár, Istenhez szóló siralmak. Egy teljes könyv is szerepel a Bibliában, melynek Jeremiás siralmai a neve, amely Jeremiás panaszait tartalmazza.
Istent érdekli a fájdalmad. Ő hallani akarja, hogy mi van a szívedben. Inkább meghallgatja a panaszaidat, mint egy illedelmes imádságot, amit nem gondolsz komolyan.
Ha épp most egy kétségbeejtő helyzetben vagy (ha nem most, az életed során biztos leszel), hagyd ki a megszokott imát! Oszd meg a szívedet Istennel!
Ő hallani akarja!