Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Légy nagylelkű, ahogyan Isten is nagylelkű hozzád

2018. augusztus 10. 03:00 - managercoach.hu

"Légy nagylelkű: fektess jó cselekedetekbe, a jó cselekedetek hozama magas. Ne halmozd fel a javaidat, oszd szét magad körül. Légy áldássá mások számára!” (Prédikátor könyve 11:1-2 – MSG fordítás)"

Isten azt akarja, hogy a pénzed egy részét a szükségben élők megsegítésére használd. Isten nem azért helyezett e világba, hogy csak önmagunknak éljünk. Azért kapunk áldásokat, hogy mi is áldássá lehessünk mások számára.

Mindez része annak, hogy Isten egyre inkább önmagához hasonlóvá formál minket. Isten nagylelkű. Mindenünk, amink van az életünkben, azért van, mert Isten nagylelkű. Semmink sem lenne – még csak nem is élnénk – Isten nagylelkűsége nélkül. És Isten azt akarja, hogy mi is legyünk olyan nagylelkűek, mint Ő.

Képzeld el, hogy édesapád egy milliárdos, és meg akarja osztani veled a vagyonát. Előbb azonban próbára akar tenni, képes vagy-e kezelni.

Ezért ad neked egy bizonyos pénzösszeget, és ezt mondja: „Azt akarom, hogy tanulj meg kevesebből megélni, hogy a maradékot mások megsegítésére használhasd. Figyelni foglak, hogy lássam, hogyan kezeled, hogyan osztod be az én erőforrásaimat. Ha jól csinálod, az egészet odaadom neked.”

Hogyan használnád ezt a pénzt?

Isten azt akarja, hogy légy különösen nagylelkű a szegényekkel. Végig az egész Biblián, Isten azt mondja, hogy figyeli, hogyan segítünk a szegényeken, és rengeteg ígéretet kapcsol ahhoz, ha így teszünk. Például:

"Adj a szegényeknek, és soha nem leszel szükségben. Ha becsukod a szemed a szegény előtt, sokan fognak átkozni" (Példabeszédek 28:27 – TEV fordítás).

"Amikor a szegénynek adsz, az ÚRnak adsz kölcsön, és az ÚR fogja visszafizetni." (Példabeszédek 19:17)

Minél többet segítünk másoknak, annál inkább megáld bennünket Isten. Ő ad nekünk, így mi is tudunk adni másoknak.

Miért? Mert Isten azt akarja, hogy légy olyan, mint Ő, és Isten nagyvonalú adakozó!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Szánj rá időt, és vedd számba Isten áldásait! Hogyan áldott meg Isten családodban, barátságaidban, munkádban és lelki életedben?
  • Ha meg kell állnod Isten előtt, hogy számot adj arról, hogyan használtad fel az Ő áldásait, vajon szégyenkeznél vagy büszke lehetnél? Miért?
  • Hogyan használhatnád a forrásaidat, hogy ezen a héten azok áldások legyenek valakinek, aki szükségben van?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.08.03.)

 

 

Szólj hozzá!

Négy szívbéli hozzáállás az adakozáshoz

2018. augusztus 05. 03:00 - daniella_89

"Mindenki előre el kell döntse a szívében, mennyit ad. És ne adjon vonakodva, vagy kényszerből. 'Mert Isten szereti azt, aki jókedvűen adakozik'" (2Korintus 9:7 NLT fordítás)

charity-donation-small.jpg


Hogyan lehet Istennek tetsző az adakozáshoz való hozzáállásod? A szíveddel kezdődik. Istent sokkal jobban érdekli az adakozásra való készségességed mint a vagyonod, mert őt az érdekli, mi történik a szívedben, mikor elhatározod, hogy adsz.

A Biblia a 2Korintus 9:7-ben ezt mondja: "Mindenki előre el kell döntse a szívében, mennyit ad. És ne adjon vonakodva, vagy kényszerből. 'Mert Isten szereti azt, aki jókedvűen adakozik'" (NLT fordítás) Ez a vers kifejezetten négy kulcsfontosságú szívbéli hozzáállásról beszél, amelyekkel rendelkezned kellene, mikor adsz.

1. Adakozz meggondoltan. Ne adj megfontolás nélkül. A leginkább lelki adakozást megelőzi az, hogy gondolkodsz rajta, imádkozol érte és felkészíted az elmédet rá. Miért? Mert mindent megtervezünk, ami fontos az életünkben. Isten azt szeretné, hogy az adakozás fontos és jelentőségteljes legyen az életedben.

2. Adakozz lelkesen. Ne mondd: "Adakoznom kell! Ha nem teszem, Isten odacsap egy villámmal, vagy valamivel" Adj azzal a tudattal, hogy Isten valami nagy dolgot végez el a szívedben, mikor nagylelkűvé válsz.

3. Adakozz önként. Ne adj, ha bárki kényszerít rá. Isten ezt úgysem fogja megáldani. De minden egyes alkalommal, mikor úgy érzed, Isten felszólít az adakozásra, jobb, ha adsz!

4. Adakozz jókedvűen. Adj örömmel! Az egyik görög szót a felajánlásra a "túláradóan vidám" kifejezésként is ismerjük. Isten szeretné, ha élveznéd a neki és a másoknak való adakozást.

Néha kihívás jókedvűnek lenni, mikor Isten adakozásra szólít. Ha bármikor is ezt érzed, emlékeztesd magad azokra az előnyökre, amiket Isten akar munkálni a szívedben: az adakozás közösséget teremt. Legyőzi az anyagiasságot. Megerősíti a hitedet. Befektet az örökkévalóságba. Megáld téged. Istenhez tesz méginkább hasonlóvá.

 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Isten azt szeretné, ha meggondoltan, lelkesen, önként és jókedvűen adakoznál. Melyik hozzáállás ezek közül számodra a legnehezebb? Melyik a legkönnyebb? Miért?
  • Milyen egészséges, udvarias válasszal tudnál kezelni, visszautasítani egy olyan helyzetet, amikor úgy érzed kényszerítenek az adakozásra?
  • Mit munkál ki Isten a szívedben az adakozási szokásaid és döntéseid által?

 

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.07.29.)

Szólj hozzá!

Adományozáskor hallgass Istenre

2018. január 12. 03:00 - FodorImi

„Tiszteld az Urat azzal, hogy minden jövedelmed első részét neki adod, és Ő megtölti csűreidet búzával és árpával, és borsajtóid túlcsordulnak a legfinomabb borral.” (Példabeszédek, 3:9 – TLB fordítás)

Amikor hívővé válsz, megtanulsz Isten kérése szerint adni. Ne hagyd senkinek, hogy nyomást gyakoroljon rád és  manipuláljon! Az is helytelen, ha a bűntudat vezérel az adakozásban. Ugyanakkor, ne is korlátozd  a nagylelkűséged ezzel a kijelentéssel: „Azt hiszem, ennyit indokolt ma felajánlanom”. Az ilyen jellegű adakozás nem igényel hitet.

Ehelyett megkérdezhetnéd Istent: „Mit akarsz ajándékozni rajtam keresztül? Mit vársz tőlem, milyen mértékben bízzam Rád magam ebben a helyzetben?” Különbséget kell tennünk ugyanis „látásbéli” és „hitbéli” felajánlás között.

Feleségemmel együtt számtalanszor álltunk már próbatétel előtt az adományozás kapcsán. Az egyik legdrámaibb eset 1993 végén történt, amikor pénzt gyűjtöttünk a Saddleback Gyülekezet első istentiszteleti központjának felépítéséhez. Akkoriban még egy sátorban tartottuk az összejöveteleket, s Isten kérésére kezdtünk el adományokat gyűjteni. Azzal fordultunk a hívőkhöz, hogy három éven át próbálják elkötelezni magukat az adományozás mellett. Kay és én is útmutatásért imátkoztunk, hogy tudjuk, mekkora összeggel járuljunk hozzá a gyarapodáshoz. Nagy meglepetésünkre irreális választ kaptunk. Számunkra ugyanis az Isten által sugallt penzösszeg jóval nagyobb volt, mint amelynek előteremtésére képesek lettünk volna. Mi azonban rendületlenül bíztunk Istenben.

Néhány nappal később olvastam az 1 Krónikák 29-ben, hogyan adakoztak az izraeliták a jeruzsálemi templom megépítése céljából, amely a mai viszonylatokban körülbelül 752 millió dollárnak felel meg. Isten arra kérte Dávid királyt, hogy az nyilvánosan hívja fel népének figyelmét az általa adott ajándékra. Így az emberek megtudták, hogy a király áldozata mindenkiénél nagyobb volt.

Éreztem, Isten azt sugallja nekem, „Rick, azt akarom, hogy tedd közzé, hogy pontosan mennyit adományozol. Ez példaértékű lesz, továbbá kihívást jelent majd mások számára.” Nem akartam szót fogadni, mert tartottam tőle, hogy az emberek félreértik az indítékomat. Isten azonban nem tágított, s mivel nekem fontos volt, hogy Ő áldását adja az építkezésre, kötélnek álltam. Vasárnap így szóltam a gyülekezetemhez: „Egyelőre nem tudom, honnan érkezik majd a szükséges pénzösszeg. Mindenesetre, Kay és én megfogadtuk, hogy az elkövetkező három évi fizetésem egy nagy százalékát felajánljuk adományként. Kérlek benneteket, imádkozzatok értünk.”

Egy hónappal később, a hétvégéhez közeledvén azon morfondíroztam, mégis honnan kerítem majd elő a jövő heti adomány összegét. Bár fogalmam sem volt róla, bíztam Istenben, hogy valami úton-módon kisegít. Aztán azt a bizonyos hétvégét megelőző pénteken felhívott a Zondervan Kiadó: „Rick, szeretnénk, ha könyvet írnál, „A Célorientát Gyülekezet” címmel. Bizonyosak vagyunk benne, hogy óriási sikere lesz, s éppen ezért megelőlegezzük az írói díjat.” Az előleg több volt annál, mint amit Kay és én ígértünk. Isten forrásai kimeríthetetlenek!

Amikor néhány nappal később beszámoltam erről a gyülekezetben, mindenki diadalittas kiáltásban tört ki. A hívők táncra perdültek és dalra fakadtak örömükben. Sőt, sírtak is. Mindannyian sírtunk. Ez volt életem egyik legcsodálatosabb élménye. És ha jól belegondolok, majdnem elszalasztottam a saját makacsságom miatt (nem beszélve a többiekről, akik szintén kimaradtak volna ebből miattam). Ha nem tettem volna eleget Isten kérésének, nem is lehettünk volna tanúi Isten minden  képzeletet felülmúló gondoskodásának.

Ez egy felejthetetlen lecke marad számomra.

„Tiszteld az Urat azzal, hogy minden jövedelmed első részét neki adod, és Ő megtölti csűreidet búzával és árpával, és borsajtóid túlcsordulnak a legfinomabb borral.” (Példabeszédek, 3:9 – TLB fordítás)

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Gondolkozz el azon, vajon mi késztet téged adományozásra? Saját lehetőségeid szerint adakozol, vagy az Isten sugallta lehetőségek szerint?
  • Hogyan adja Isten a tudtodra, hogy mit vár el tőled?
  • Milyen félelmek tartanak távol az adakozástól, amikor neked sincsen elegendő?

 

* (Daily Hope by Rick Warren – 2018.01.05.)

Szólj hozzá!

Isten megáld bennünket, hogy mi is áldássá lehessünk

2017. december 26. 03:00 - csabanagy89

 

„Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.” Apostolok cselekedetei 2:44-45. Új Fordítás

winter.jpg

Senki sem volt olyan önfeláldozó, mint a korai egyház tagjai. Az Apostolok cselekedetei 2:44-45-ben ezt olvashatjuk a Bibliában: „Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá.” Ezek a korai keresztények nem csak pénzt adományoztak. Nagylelkűen bántak mindenükkel, amilyük csak volt. Azt is mondhatnánk, hogy radikálisan nagylelkűek voltak.

Mi történne a gyülekezeteinkben és gyülekezeteink által, ha mi is ugyanilyen radikálisan nagylelkűek lennénk? A Biblia szerint örzői és kezelői vagyunk mindazon javaknak, amelyekkel Isten ajándékozott meg bennünket. Felelősek vagyunk azért, hogy forrásainkat olyan módon használjuk fel, amely hatással van a mennyei Királyság építésére is.

Isten az erőforrásait nem csak a saját élvezeteidre szánja, hanem arra is, hogy formáld velük a körülötted lévő világot. A Teremtő soha nem azért áld meg bennünket, hogy céltalanul őrizgessük az Ég ajándékait. Ő azert adja áldását ránk, hogy mi is áldássá lehessünk mások számára.

Ez egy reményteli, bátorító igazság, amelyre emlékezhetünk karácsonykor is. Keressük meg a módját, hogyan lehetünk radikálisan nagylelkűek, és tegyük ezt az időszakot emlékezetessé valaki számára, akit Isten helyezett az életünkbe.

 

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

Hogyan változna meg az életed, ha elkezdenél radikálisan nagylelkű lenni?

Ha harcolsz magadban a nagylelkűség ellen, mi akadályoz meg abban, hogy ilyenné válj?

Mi az első lépés amit megtehetsz, hogy áldássá legyél mások számára?

* (Daily Hope by Rick Warren - 19/12/2017)

Szólj hozzá!

Ha nagylelkűséget vetsz, nagylelkűséget aratsz

2017. augusztus 24. 03:00 - nagynikoletta

„Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9:6-7, NIV fordítás).

5.jpg

A Biblia azt mondja a korinthusiakhoz írt második levél 9:6-7-ben: „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (NIV fordítás).

A vetés és az aratás elve az élet minden területére vonatkozik, nem csak a pénzügyeidre. Bármit vetsz életedben, azt fogod aratni is. Bármit helyezel letétbe, azt fogod visszakapni is. Ha kritikát vetsz az életed során, aratni is a más emberektől kapott kritikát fogod. Ha kedvességet vetsz, kedvességet aratsz. Ez a betakarítás törvénye. Ha almamagokat ültetsz, nem körtét fogsz kapni, hanem almát. Ha nagylelkűen vetsz, nagylelkűséget fogsz aratni.

Ez a betakarítás elve: valahányszor szükséged van valamire, magot ültetsz. Amikor a gazda a kopár mezőjére tekint, nem zúgolódik. Egyszerűen kimegy és elkezd magokat ültetni. Ha csak kevéske magja van, választhat. Felhalmozhatja készletét, vagy elajándékozhatja. Ha megtartja, az lesz mindene. Ha továbbadja, Isten meg fogja sokszorozni. Ez a csodálatos benne: nem csak azt aratod, amit vetettél. Mindig többet aratsz mint, amit vetettél!

Isten azért alakítja ezt így, mert azt szeretné, hogy hozzá hasonlóvá válj. Isten adakozó. Csakis úgy válhatsz hozzá hasonlóvá, ha megtanulsz nagylelkűvé válni. Amikor fukar vagy, akkor leginkább a Sátánhoz hasonlítasz. Amikor nagylelkű vagy, akkor leginkább Istenhez hasonlítasz. Ha odaadod, amid van, Isten megsokszorozza azt.

Ez logikátlanul hangzik – add tovább, amikor szükséged van rá, és így többet fogsz visszakapni. Azonban, épp ez az, amiért hitre van szükség! Isten azt mondja, hogy úgy kaphatsz, ha adakozol és nem úgy, ha megtartasz.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

  • Mikor kaptál többet Istentől vagy másoktól annál, amit te adtál?
  • Hogyan kellene eldöntened azt, hogy mit adj?
  • Mire van szükséged jelenleg az életedben? Hogyan tudnád éppen azt a dolgot odaadni másoknak?

 *(Daily Hope by Rick Warren, 2017.08.17.)

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása