"Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment." (Mt. 14:29)

Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata) szerzője.

Emlékezzünk vissza arra, mikor Jézus azt mondta Péternek, szálljon ki a hajóból és menjen oda hozzá a vízen. Ez felhívás volt arra, hogy önként hagyja ott a hajó biztonságát a bizonytalanságért és járjon a háborgó vízen (Mt. 14:22-31). Egyszerű, őszinte engedelmességgel Péter megteszi az első lépést és mivel a lába nem süllyed a vízbe, a hite megerősödik.

Isten arra használja az engedelmességünket, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol fejleszthetjük a hitünket. Jézus arra hív, hogy tegyük meg az első lépést, és aztán - csak miután megtettük ezt a lépést - kijelenti, hogy mi a következő. Tehát nem tudod növelni a hitedet, ha nem engedelmeskedsz Jézusnak. Talán az eszeddel elhiszed, hogy mire képes Isten, de míg meg nem teszed az első lépést, nincs hited.

Ez az a pont, ahol sokan leragadunk. Habozunk; nem engedelmeskedünk, azért, hogy végig gondoljuk, mi legyen a következő lépés, pedig Jézus már megmondta, mit kell tennünk. Nincs más út a hitünk növeléséhez, csak az engedelmesség.

Péter csak akkor fedezte fel az igazi biztonságot Jézusban, amikor elhagyta a hajó "biztonságát". Igazából csak Jézusban van biztonság. Péter első kézből tapasztalhatta - vagy inkább első lábból:) -, hogy Jézus Úr minden körülmény között.

Péter azt is megtanulta, hogy amit Jézustól elkülönülve látunk és gondolunk, az nem a valóságot tükrözi. Egyik nagy hiedelmünk, amiben élünk, hogy a hajó a legbiztonságosabb; a valóság azonban az, hogy a legbiztonságosabb hely Jézus mellett van.

(Daily Hope by Rick Warren, 2010.12.17.)

Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek.” (Máté 2:19-20)

Amennyire kellemetlen volt Józsefnek családjával Egyiptomba költözni, képzeljük el, mennyivel inkább rémisztő lehetett számára Isten parancsának engedelmeskedve visszamenni Izraelbe. Olyan volt, mint bebújni az oroszlán szájába. Arra készült, hogy Jézust és Máriát visszavigye oda, ahol korábban veszélyben volt a fiának élete. Mivel azonban József bízott Istenben és abban, amit Ő mondott, vállalta a kockázatot, és elment oda, mert tudta, hogy az az a hely számára, ahol lennie kell.

A Biblia azt mondja: Ha félek is, benned bízom! (Zsoltárok 56:4.) Figyeljük meg, ez a vers azt mondja: „ha félek, amikor félek” nem pedig: „ha félnék”. (A fordító megjegyzése: a Biblia úgy beszél a félelemről – és a bizalomról a félelem közepette –  mint egy nagyon is valóságos, gyakorlati helyzetről, nem pedig egy feltételes, elméleti állapotról.)
Szeretnénk félelem nélküli életet ezen a világon, de ilyen csak a mennyben lesz. Ebben az életben mindnyájunknak szembe kell néznünk a félelem ilyen vagy olyan formájával.

Vannak nagy félelmeink, és vannak kis félelmeink. Félünk a jövőtől, félünk attól, hogy mi fog történni a munkahelyünkkel, mi fog történni a családunkkal, de félünk kis dolgoktól is, mint az időjárás, vagy hogy vajon a megfelelő dolgot mondtuk-e valakinek, vajon az üzleti prezentáció jól ment-e, sőt olykor attól is félünk, hogy felhívjunk telefonon valakit.

Mindezekben a helyzetekben döntést kell hoznod: Engeded, hogy a félelem irányítson, vagy hitben vállalod a kockázatot, mert tudod, hogy szerető Istened van?

A hitben vállalt kockázat jelentheti, hogy elmész valahova, ahol még sosem voltál, vagy megbocsátasz valakinek, akiről azt gondoltad, hogy sosem fogsz megbocsátani neki. Jelentheti, hogy otthagyod az állásodat. A hit kockázata, hogy imádkozol valamiért, hogy elhatározod, Istenre bízol egy helyzetet vagy egy kapcsolatot, amit eddig saját kezedben tartottál.

Neked mit mond Isten, milyen krisztusi kockázatot vállalj fel hitben?

(Daily Hope by Tom Holladay – 2010.12.10)

József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. Máté 1:24-25

"Mária pedig azt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." (Lukács 1:46-47)

Amikor a jövőjük megtervezéséről van szó, sok keresztény viselkedik ateista módjára. Tudják, hogy Jézus megváltotta őket, de nem igazán bíznak Benne. Azt gondolják, úgy tervezik meg az életüket, ahogy ők akarják. Pedig valójában mindenkit Isten teremtett, és ő minden embert  egyedi célra készített elő. Személyre szóló terve van mindannyiunk számára.

Istennek terve volt Mária számára is. Arra választotta ki és teremtette, hogy ő legyen Isten Fiának az édesanyja. És mi volt Mária válasza? Nem azt mondta, hogy "Megvannak a saját terveim az életemre vonatkozóan. Túl elfoglalt vagyok. Azt kell tennem, ami a legjobb számomra." Nem. Mária felismerte, hogy Istennek terve van az életére, és hajlandó volt bármit megtenni, amit Isten kért tőle.

Válaszul énekben dicsőítette az Urat: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt." (Lukács 1:46-47). Mária felismerte, hogy Isten az Ura és Megtartója, és örömmel teljesítette az akaratát. Bízott benne teljes életével annak ellenére, hogy tudta, senki nem fog hinni neki, ha elmeséli, amit az angyal mondott.

Elhiszed, hogy Isten különleges célra teremtett? A Biblia ezt mondja: "Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk, az ő népe." (Zsoltárok 100:3)
Nem te alkottad magad. Isten alkotott. Ő teremtett, tervezett, és Hozzá tartozol. Az ő terve az életedre jobb, mint bármi, amit te valaha ki tudsz találni. Ha már bízol valakiben az életedben, kiben érné meg jobban bízni, mint az Alkotódban, aki céllal teremtett téged?

Daily Hope by Rick Warren, 2010. november 29.

 Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR! Zsoltárok 116:7