"Tiszteld meg az URat azzal, hogy bevételedből először neki adsz” (Péld. 3:9 TLB fordítás)

Azért adjuk oda Istennek a pénzünket - azért fektetünk Isten kincstárába - hogy kifejezzük tiszteletünket. Igazából mi semmit nem adhatunk az ÚRnak, mert minden az övé és Istennek bizonyosan nincs szüksége a mi pénzünkre.

Amikor Istennek adakozunk – egy tervezett, arányos (tized – a fordító megjegyzése), és nem meghatározott célra szóló, hanem általános felhasználású összeget ajánlunk fel az Istentiszteleten –, akkor azt mondjuk: „Istenem szeretlek”. Az élet fő célja: megismerni és szeretni Istent. Téged is arra terveztek, hogy gyönyörködjön benned az ÚR.

A Biblia azt mondja "Tiszteld meg az URat azzal, hogy bevételedből először neki adsz” (Péld. 3:9 TLB fordítás). Az ÚR iránti tiszteletünket fejezzük ki, amikor tizedet adunk. Ez a dicsőítés egyik módja.

Az ÚR azt akarja, hogy először ebbe a kincstárba adakozz, mielőtt bármi másba fektetnéd a pénzed. Miért? Ő minden másnál jobban akarja a szíveinket. Neki nem kell a pénzünk, neki az kell, amit az jelez.

Bármikor, amikor költök a pénzemből, kimutatom prioritásaimat és, hogy mi értékes a számomra.

Ezen a héten nézd végig kiadásaidat vagy bankkártya költéseid kivonatát! Mit mondanak ezek, hol van a szíved mostanában?

Mit szeretnél, hol legyen a szíved? Tedd oda a pénzed!

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Ha az emberek részletesen ismernék az összes kiadásodat, azok azt mutatnák, hogy a szíved teljesen Istennek szentelted? Miért vagy miért nem?
• Könnyű vagy nehéz úgy tekintened az tized fizetésre, mint a dicsőítés egy fajtájára? Miért?
• Hogyan tudnád még jobban megismerni és szeretni Isten?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2018.08.05)

"Csak mondd meg, mit tegyek, és én megteszem, Uram. Amíg élek teljes szívemből engedelmeskedem neked." Zsoltárok 119:33-34. (TLB)

Isten mosolyog, amikor szívből engedelmeskedünk Neki. Azaz, kérjen tőlünk bármit az Úr, jó esetben mi azt fenntartás és habozás nélkül megtesszük. Nem halogatjuk, és nem mondjuk, hogy „majd imádkozom ezzel kapcsolatban”. Hiszen minden szülő tudja jól, hogy a késleltetett engedelmesség valójában engedetlenséget jelent.

Isten nem köteles megindokolni számunkra, hogy mit miért kér tőlünk. Az okok megértése várhat, az engedelmesség viszont nem késlekedhet. Az azonnali szófogadás sokkal többet árul el Isten természetéről, mint egy élethosszig tartó hitvita, vagy elmélkedés a Biblia fölött. Tulajdonképpen, mindaddig reménytelen egy adott parancsolat helyes értelmezése, amíg nem cselekszünk aszerint. A feltétel nélküli engedelmesség tehát a  megértés kulcsa.

Gyakran megesik velünk, hogy csak részben akarunk Istennek szót fogadni. Szeszélyeink szerint válogatunk a parancsolatok között. Feljegyezzük a nekünk tetsző parancsolatokat, miközben a többit figyelmen kívül hagyjuk, talán mert értelmetlenek, népszerűtlenek, túl nehéz volna követni őket, vagy mert lehet, hogy sokba kerülnének.

„Eljárok az istentiszteletre, de tizedet nem fizetek. Tanulmányozom a Bibliát, de annak, aki megbántott, nem vagyok hajlandó megbocsájtani." A részleges engedelmesség azonban csak engedetlenség.

A szívből jövő engedelmességben derű és lelkesedés lakozik. .Ahogyan a Biblia is írja: "Szívből engedelmeskedjetek" Zsoltárok 100:2. (TLB)

Ez az a hozzáállás, amely Dávidra is jellemző volt: "Csak mondd meg, mit tegyek, és én megteszem, Uram. Amíg élek, teljes szívemből engedelmeskedem neked."(zsoltárok 119:33-34 TLB).

Jakab is így ír a keresztényekhez: Isten nem csak annak örül, hogy hiszünk, de annak is, amikor cselekszünk. (Lásd: Jakab 2:24).

Isten Igéjéből egyértelműen kiderül, hogy az Üdvösséget nem lehet kiérdemelni. Kegyelemből kapjuk azt, nem saját erőfeszítéseinkből származik. Ám Isten gyermekeiként örömet okozunk mennyei Atyánknak azzal, ha alázattal követjük törvényeit. Az engedelmesség minden megnyilvánulása  egyben Isten dicsőítése is.

Mit gondolsz, miért örvendezteti meg Istent, ha szófógadóak vagyunk? Azért, mert ez tanúsítja, mennyire szeretjük Őt. Jézus azt mondta, "Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok." János 14:15. (GNT).

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Vajon Isten miért csak azután világít rá kérései okára, miután mi engedelmesen eleget tettünk azoknak?

• Emlékezz vissza az utolsó alkalomra, amikor  szó nélkül cselekedtél Isten szavára. E tetteddel mit fedtél fel a hitedről?

• Miért fordul elő velünk időnként, hogy csak részben steretnénk engedelmeskedni Isten parancsolatainak? Te mivel kapcsolatban próbáltál a múltban alkudozni Istennel?

 * (Daily Hope by Rick Warren 2018.01.27.)

,,Akkor éjjel a titok feltárult Dániel előtt egy látomásban. Ezután Dániel dicsérte a menny Istenét.” (Dániel 2:19, NLT fordítás)

A legtöbben közülünk nem tudják, mit tegyenek, ha egy lehetetlen helyzettel szembesülnek. Tudtad, hogy egy több ezer évvel ezelőtt élt tinédzser fiú példája tud ebben segíteni?

Az elmúlt napokban arról beszéltünk, hogyan reagált Dániel a kor leghatalmasabb királyának lehetetlen kérésére. Láttuk, hogy Dániel a következő 5 dolgot tette:

1. nem esett pánikba, és nem kérdezte, miért;
2. több időt kért;
3. imatámogatást kért másoktól;
4. imádkozott Istenhez segítségért;
5. kérte Istent, hogy természetfeletti módon segítsen neki.

A következő fontos dolog, amit Dánieltől tanulhatunk, a Dániel könyve 2. fejezetében található: dicsőítette Istent.

Fontos megértenünk, hogy a dicsőítés sokkal több a zenénél. A dicsőítésnek ezerféle módja van. Amikor például a figyelmemet Istenre irányítom, akkor dicsőítem Őt. Amikor kifejezem a szeretetemet Istennek, akkor is dicsőítem Őt. Nem kell istentiszteleten lenned ahhoz, hogy dicsőítsd Istent.

Amikor Istent dicsőítjük, a középpontba a problémáink helyett Isten kerül.

A Biblia azt mondja Dániel könyvében, hogy ,,Akkor éjjel a titok feltárult Dániel előtt egy látomásban. Ezután Dániel dicsérte a menny Istenét.” (Dániel 2:19, NLT fordítás)

Ez a rész megmutatja, hogyan imádjuk és dicsőítsük Istent egy válsághelyzetben. Dániel 3 fontos dolgot tett:

1. dicsőítette Istent azért, aki Ő maga (20. vers);
2. csodálatát és tiszteletét fejezte ki Isten iránt azért, amit tett (21-22. vers);
3. megköszönte Istennek a segítségét (23. vers).

Ez a dicsőítés.

Te is tedd ezt, és akkor a figyelmed középpontjában nem te magad és a problémáid lesznek, hanem Isten.

És Ő az, aki a figyelmünk középpontjában kell, hogy legyen mindig.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Miért nehéz dicsőíteni, amikor különösen nehéz helyzetben vagyunk?
• Hogyan tapasztaltad már, hogy amikor problémákkal küzdöttél a dicsőítés hatással volt a stressz-szintedre?
• A dicsőítés módjával kapcsolatos fenti 3 dolog közül melyik a legnehezebb számodra, amikor nehéz élethelyzetben vagy:  dicsőíteni Istent azért, aki Ő maga, csodálatodat és tiszteletedet kifejezni iránta azért, amit tett, vagy megköszönni a segítségét? Miért?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.10.15.)

„Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!" (Jób 1:21)

Amikor még csecsemőkorú keresztény vagy, Isten nagyon sok érzelmi megerősítést küld feléd és gyakran válaszol a legéretlenebb vagy önző imáidra is, hogy megtudd, hogy létezik. Azonban ahogy növekszel szép lassan leszoktat erről.

Az hogy Isten ott van mindenhol és jelenlétének megnyilvánulása két külön dolog. Az első egy tény, a második pedig sokszor egy érzés. Isten mindig jelen van, akkor is amikor nem tudsz róla, a jelenléte pedig olyan erőteljes, hogy nem lehet csupán érzelmekben mérni.

Igen, Ő azt akarja, hogy megtapasztald a jelenlétét, azonban sokkal inkább szeretné, hogy bízz benne, mint hogy érezd Őt. Isten hitet vár tőled, nem pedig érzelmeket.

Lesz, hogy úgy érzed, egy helyzet próbára teszi a hited; többnyire ezek az idők lesznek azok, amikor az életed darabokra hullik és sehol sem találod Istent. Ez történt Jóbbal. Egyetlen nap alatt elvesztett mindent – a családját, a megélhetését, az egészségét, minden tulajdonát. A legkiábrándítóbb az, hogy 37 részen keresztül Isten nem mond semmit!

Te hogyan dicsérnéd Istent, amikor nem érted mi történik veled és Isten néma marad? Hogyan maradnál vele kapcsolatban a válságban, amikor nincs kommunikáció? Hogyan tartanád a tekinteted Jézuson, amikor a szemeid könnyekkel vannak tele? Azt tennéd, amit Jób tett? „Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!" (Jób 1:20/b-21).

Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel! Öntsd ki a szíved Istennek! Tedd elé minden érzelmed! Jób is ezt tette, amikor azt mondta: „Nem tudok csendben maradni! Dühös és megkeseredett vagyok. Beszélnem kell." (Jób 7:11, GNT fordítás).

Felkiáltott, amikor Isten távolinak tűnt: „mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban." (Jób 29:4).

Isten képes kezelni a kétségeidet, a dühödet, a félelmedet, bánatodat, a zavarodottságodat és a kérdéseidet. Mindent elé hozhatsz imában.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• Hogyan tudod kimutatni Istennek, hogy bízol benne akkor is, amikor nem érzed a jelenlétét?
• Melyek azok a dolgok, amikért tudod dicsérni Istent, annak ellenére, hogy nem érted épp mi történik veled?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.05.03.)

„Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. De hisz ismeri mind az útjaimat.” (Jób 23:8-10a SZIT)

Tegnap láttuk, ahogy Dávid sűrűn panaszkodik amiatt, hogy Isten látszólagosan elrejtőzött előle. De az igazság az, hogy Isten nem hagyta el Dávidot, mivel Isten sosem hagy el. Többszörösen megígérte: „Nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki.”

De Isten azt nem ígérte meg, hogy mindig érezni fogod a jelenlétét. Valójában Isten beismeri, hogy néha elrejti majd előlünk az arcát. (ld. Ézs 45:15).

Vannak olyan időszakok, amikor úgy tűnik, hogy Isten egyszerűen eltűnt az életedből.

Floyd McClung ezt így magyarázza: „Egy reggel felkelsz és rájössz, hogy minden lelki érzelem eltűnt belőled. Imádkozol, de semmi sem történik. Szemrehányást teszel a gonosznak, de ez sem változtat semmin sem. Lelkigyakorlatokat végzel…, megkéred a barátaidat, hogy imádkozzanak érted…, minden elképzelhető bűnt megbánsz, majd körbejársz mindenkit, akit ismersz és a bocsánatukat kéred. Böjtölsz… de nem történik semmi. Töprengeni kezdesz, vajon meddig tart ez a lelki mélabú? Napokig? Hetekig? Hónapokig? Valaha is vége lesz? … Úgy érzed, hogy az imáid egyszerűen visszahullanak a plafonról. Végső elkeseredésedben azt kiáltod: ’Mi baj van velem?’” (Finding Friendship with God – Barátra találni Istenben; Ann Arbor, Vine Books, 1992, 186 o.).

Az az igazság, hogy semmi baj nincsen veled! Ez teljesen normális, része a tesztnek és az abban való fejlődésnek, hogy közelebbi barátságba kerülj Istennel. Minden keresztény legalább egyszer keresztülmegy ezen, de általában többször is. Fájdalmas és nagyon zavaró, de abszolút létfontosságú a hited fejlődéséhez.

Ez a tudat adott Jóbnak reményt, amikor nem érezte Isten jelenlétét az életében. Azt mondta: „Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít.” (Jób 23:8-10 SZIT).

Amikor Isten távolinak tűnik, azt érezheted, hogy haragszik rád vagy egy hibád miatt büntet. A bűn valóban eltávolít minket attól, hogy közeli kapcsolatba kerüljünk Istennel. Fájdalmat okozunk Isten Lelkének és elfojtjuk a kapcsolatunkat vele az engedetlenségünk által, az által, hogy konfliktusba kerülünk másokkal, túlságosan elfoglaltak vagyunk, az által, hogy túlságosan világiasan élünk és egyéb bűnök által. (Ld. 51. Zsoltár, Efézus 4:29-30, 1Tesz 5:19, Jer 2:32, 1Kor 8:12, János 4:4.).

De gyakran ennek az elhagyatottság érzésnek vagy Istentől való elidegenedésnek semmi köze nincs a bűnhöz. Ez a hit tesztje, olyan, amivel mindannyiunknak szembe kell néznünk: Folytatni fogod a szeretetet, bizalmat, engedelmességet és Isten dicsőítését, még akkor is ha nem érzékeled a jelenlétét vagy munkájának látható bizonyítékát az életedben?

A leggyakoribb hiba, amit a keresztények ma elkövetnek a dicsőítésben az az, hogy a megtapasztalást keresik, nem pedig Istent. Egy érzést keresnek, és ha megtörténik, akkor bizton állíthatják, hogy jól dicsőítettek.

Tévedés! Valójában Isten gyakran elveszi tőlünk az érzéseket, hogy ne függjünk tőlük. Egy érzést keresni, még ha az az érzés a Krisztushoz való közelség érzete, nem dicsőítés.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:

• A dicsőítésről most tanult igazságok megértése milyen módon változtatja meg a közösségedben végzett dicsőítés módját és a rászánt időt?
• Mit gondolsz, miért teszi Isten próbára a hitünket? Mit akar elérni az életedben?
• Ha tapasztalsz olyan időszakot az életedben, amikor nem érzed Isten jelenlétét, hogyan reagálsz?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2017.05.02.)