„Jézus sokkal jobban bánt velünk, mint amennyit megérdemlünk. Elfogadhatóvá tett minket Isten előtt, és megadta nekünk az örök élet reményét.”

Titus 3:7 (CEV fordítás)

Az elutasítás a legmélyebb fájdalom az életben. Legyen szó szülőkről, házastársról, tanárról vagy barátról, az elutasítás mélyen a szívünkbe hatol. Hogy elkerüljük, életünk nagy részét az elfogadás hajszolásával töltjük - megpróbálunk megfelelni a szülőknek, a társainknak, a szomszédoknak, és még azoknak is, akiket nem kedvelünk.

Olyan dolgokat veszünk, amire nincs szükségünk, olyan pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyűgözzünk olyan embereket, akiket nem is ismerünk. Ez az elfogadottságra való törekvés befolyásolja a választásainkat: a ruháinkat, a karrierünket és az életünket.

Gondoljunk vissza a gyermekkorunkra. Hányszor csináltunk valami butaságot vagy ostobaságot csak azért, hogy elfogadjanak az emberek? Ez az elismerés utáni vágy nem halványul a korral - csak kifinomultabbá válik.

Mégis van egy mítosz a tökéletesség és az elfogadás viszonyáról: Ha tökéletes tudok lenni, akkor mindenki el fog fogadni. De ez egyszerűen nem igaz.

Amikor a tökéletességről és az elfogadásról van szó, három dolog van, ami abszolút igaz: Egy: senki sem hiszi el, hogy tökéletes vagy. Kettő: soha nem leszel tökéletes. Három, még ha tökéletes is lennél, nem mindenki fogadna el; hiszen még Jézust is - aki tökéletes volt - megvetették és elutasították.

Semmit sem tehetsz, amitől mindenki elfogadna téged. De mi mégis azt akarjuk, hogy elfogadjanak, azt akarjuk, hogy szeressenek minket, és azt akarjuk, hogy az emberek lássák az értékünket.

És van egy jó hír: ezt az elfogadást megtalálhatod Istenben, Jézuson keresztül. 

Isten már régen elrendezte a kérdést: „Irgalmassága miatt mentett meg minket, és nem azért, mert jót cselekedtünk. Isten a Szentlélek ereje által mosott meg minket. Újjászületést és új kezdetet adott nekünk. Isten elküldte Jézus Krisztust, a mi Megváltónkat, hogy nekünk adhassa az ő Lelkét. Jézus sokkal jobban bánt velünk, mint ahogyan megérdemeltük volna. Elfogadhatóvá tett minket Isten előtt, és az örök élet reménységét adta nekünk.” (Titusz 3:5-7 CEV fordítás).

Ha befogadtad Jézust az életedbe, Isten elfogad téged, függetlenül attól, hogy mit tettél. Nem az eredményeid miatt, hanem az ő kegyelme miatt.

Az 1Péter 2:9 emlékeztet minket: „Ti pedig Isten választott és különleges népe vagytok” (CEV fordítás). Ez egy életet megváltoztató igazság!

Isten kiválasztott téged, hogy örökké vele élj. Innen származik az értéked - nem mások jóváhagyásából. A Földön 8 milliárd ember él; nem baj, ha néhány embernek nem tetszel.

Engedd, hogy ez az igazság felszabadítson téged: Isten nemcsak szeret téged, hanem kedvel is. Ha ismeri minden hibádat, és mégis elfogad téged, miért hajszolnád mások elismerését? A Zsoltárok 27:10 szerint: „Ha Atyám és Anyám el is hagy engem, az Úr befogad engem” (NIV fordítás).

Segítő kérdések beszélgetéshez, elmélkedéshez:

• Mikor tettél valami ostobaságot, hogy megpróbáld elnyerni valaki tetszését?
• Ha meghívtad Jézust az életedbe, Isten elfogadhatónak lát téged. Milyen gyakorlati változást jelent ez az igazság az életedben?
• Vannak olyan apró dolgok, amelyekkel ma megpróbálod elnyerni az emberek tetszését? Milyen változtatásokra van szükséged, hogy tükrözd azt az igazságot, hogy Isten már elfogadott téged?

(*Daily Hope by Rick Warren, 2025.03.14.)

(A bibliai idézetek hivatkozási helyeit követő jelölések a szerző által választott angol bibliafordításra vonatkoznak. Ezekről a https://napiremeny.blog.hu oldal jobb sávjában a „Rövidítések – Angol nyelvű bibliafordítások jelölései” pont alatt további információk találhatók.)

"A bűn fizetsége a halál, de Isten ingyen ajándéka az örök élet Jézus Krisztus, a mi Urunk által." (Róma 6:23, NLT fordítás)

A Bibliában, Róma 6:23-ban azt olvassuk, hogy "A bűn fizetsége a halál, de Isten ingyen ajándéka az örök élet Jézus Krisztus, a mi Urunk által." (NLT fordítás). Lehet, hogy azt mondod, hogy a kegyelem az az ajándék, amely folyamatosan ad. Amikor egyre jobban megismered Jézus Krisztust, az Ő kegyelmét és szeretetét, ez csak egyre jobb és jobb lesz. Rendelkezésünkre áll és kiterjed egészen az örökkévalóságig. A java még hátra van!

Milyen lesz a Menny? Találkozni fogsz azokkal a szeretteiddel, akik ismerik az Urat. Jutalmat kapsz a hitedért. Olyan munkakörrel bíznak majd meg, amelyet szeretsz csinálni. Megszabadulsz majd a fájdalomtól, depressziótól, kétségbeeséstől, szégyentől és bűntudattól, örvendezni és ünnepelni fogsz örökké. Micsoda ajánlat!

De kicsit cseles, mert el kell fogadnod.

Ha ma, amikor hazaérsz találnál egy ajándékot az asztalodon, de otthagynád a következő évig, kibontatlanul, az nagy butaság lenne. Az ajándékok értéktelenek, amíg azokat el nem fogadod. El kell fogadnod Isten kegyelmét az Ő Fián, Jézus Krisztuson keresztül.

Néhányatokat az tart vissza, hogy féltek az elutasítástól. Talán a szüleid elutasítottak. Lehet, hogy a barátod, vagy a barátnőd utasított el, és ez nagyon fájt. Vagy talán elutasított a testvéred, vagy a gyerekek a játszótéren. Lehetnek közöttetek, akik olyan módon lettek elutasítva, hogy férjük, feleségük elhagyta őket, bántó dolgokat vágott a fejükhöz, amikre még ma is emlékeznek.

De van egy valaki, aki sosem fog elutasítani, az Ő neve Jézus Krisztus. Jézus azt kéri tőled, hogy "Gyere haza." Előfordult mostanában, hogy a szégyen elárasztott? Megszabadulhatsz tőle ma. Minél jobban megérted Isten kegyelmét, annál jobban fogod szeretni Istent, és annál közelebb akarsz majd kerülni Jézushoz - mert majdnem lehetetlen, hogy ne szeress valakit, aki ennyire szeret.

Beszéljetek róla!

• Hogyan kellene reagálnod Isten kegyelmére, ha azt ajándéknak tekinted?
• Mi az a bűntudat, vagy szégyen, vagy keserűség a múltadból, ami visszatartott, vagy még most is visszatart attól, hogy elfogadd Isten kegyelmét? Átadtad már ezeket teljesen Istennek?
• Mit jelent az, hogy "gyere haza" Istenhez?

*(Daily Hope by Rick Warren, 2015.08.13.)

„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)

Mivel Isten tudja, mi a legjobb számunkra, hálásan kell fogadnunk azt, ahogy alakított minket. A Biblia azt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)

Isten saját céljai szerint határozta meg a természetünket és az alkatunkat, ezért nem kellene neheztelnünk vagy elutasítanunk azt. Ahelyett, hogy mások mintájára újra próbáljuk formálni magunkat, ünnepelnünk kéne a személyiségünket, amelyet külön számunkra készített Isten. „Krisztus mindannyiunknak különös képességeket adott - bármi legyen is az, amit nekünk szánt ajándékainak gazdag tárházából." (Ef 4,7 LB fordítás)

Elfogadni önmagadat egyben azt is jelenti, hogy elismered a korlátaidat. Senki sem jó mindenben, és senkit sem hívott el Isten minden feladatra. Mindannyiunknak meghatározott szerepe van. Pál tudta, hogy az ő elhívása nem arról szól, hogy mindent ő végezzen el és mindenkinek kedvére tegyen, hanem az, hogy arra a bizonyos szolgálatra koncentráljon, amire Isten formálta (Gal 2,7-8). Azt mondta: „Mi annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is." (2Kor 10,13)

A 'mérték' szó arra utal, hogy Isten mindegyikünknek kijelölt egy területet a szolgálatra. Az egyéniséged határozza meg, hogy miben vagy különleges. Ha megpróbáljuk kibővíteni a feladatunkat azon a határon túl, ami Isten nekünk szánt, akkor az feszültséghez vezet. Pont úgy, mint a versenyeken: minden futónak ki van jelölve egy sáv, ahol futhat. Mi is egyenként „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid 12,1)

Ne irigykedj a szomszédos pályán futóra; csak arra koncentrálj, hogy befejezd a versenyt! Isten azt akarja, hogy élvezettel használd a személyiségedet, amit tőle kaptál! A Biblia így fogalmaz: „Gondosan ügyelj a saját munkádra, így a jól végzett munka elégedettséggel tölt el, és nem kell másokhoz hasonlítanod magad." (Gal 6,4 NLT fordítás)

A Sátán megpróbál majd számos módon megfosztani téged a munka örömétől: arra csábít, hogy szolgálatodat másokéval vesd össze és mások elvárásaihoz igazítsd. Mindkettő halálos csapda, ami elvon attól a feladattól, amire Isten szánt. Valahányszor elveszted örömödet a munkában, gondold át, vajon nem valamelyik csábítás okozza-e azt!

Beszéljünk róla:

• Szerinted miért olyan könnyű, hogy másokhoz hasonlítsuk szolgálatunkat? Az ilyen összehasonlítás hogyan befolyásolja munkánkat és Krisztus Testének egységét?
• Isten hogyan formált téged a szolgálatra? Mik a te korlátaid?
• Hogyan tudod megállapítani, hogy Istennek mik az elvárásai abban a bizonyos szolgálatban, amit végzel? Szerinted mik az elvárásai?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.16)