„Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)

Mivel Isten tudja, mi a legjobb számunkra, hálásan kell fogadnunk azt, ahogy alakított minket. A Biblia azt mondja: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: 'Miért formáltál engem ilyenre?'" (Róm 9,20)

Isten saját céljai szerint határozta meg a természetünket és az alkatunkat, ezért nem kellene neheztelnünk vagy elutasítanunk azt. Ahelyett, hogy mások mintájára újra próbáljuk formálni magunkat, ünnepelnünk kéne a személyiségünket, amelyet külön számunkra készített Isten. „Krisztus mindannyiunknak különös képességeket adott - bármi legyen is az, amit nekünk szánt ajándékainak gazdag tárházából." (Ef 4,7 LB fordítás)

Elfogadni önmagadat egyben azt is jelenti, hogy elismered a korlátaidat. Senki sem jó mindenben, és senkit sem hívott el Isten minden feladatra. Mindannyiunknak meghatározott szerepe van. Pál tudta, hogy az ő elhívása nem arról szól, hogy mindent ő végezzen el és mindenkinek kedvére tegyen, hanem az, hogy arra a bizonyos szolgálatra koncentráljon, amire Isten formálta (Gal 2,7-8). Azt mondta: „Mi annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is." (2Kor 10,13)

A 'mérték' szó arra utal, hogy Isten mindegyikünknek kijelölt egy területet a szolgálatra. Az egyéniséged határozza meg, hogy miben vagy különleges. Ha megpróbáljuk kibővíteni a feladatunkat azon a határon túl, ami Isten nekünk szánt, akkor az feszültséghez vezet. Pont úgy, mint a versenyeken: minden futónak ki van jelölve egy sáv, ahol futhat. Mi is egyenként „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát." (Zsid 12,1)

Ne irigykedj a szomszédos pályán futóra; csak arra koncentrálj, hogy befejezd a versenyt! Isten azt akarja, hogy élvezettel használd a személyiségedet, amit tőle kaptál! A Biblia így fogalmaz: „Gondosan ügyelj a saját munkádra, így a jól végzett munka elégedettséggel tölt el, és nem kell másokhoz hasonlítanod magad." (Gal 6,4 NLT fordítás)

A Sátán megpróbál majd számos módon megfosztani téged a munka örömétől: arra csábít, hogy szolgálatodat másokéval vesd össze és mások elvárásaihoz igazítsd. Mindkettő halálos csapda, ami elvon attól a feladattól, amire Isten szánt. Valahányszor elveszted örömödet a munkában, gondold át, vajon nem valamelyik csábítás okozza-e azt!

Beszéljünk róla:

• Szerinted miért olyan könnyű, hogy másokhoz hasonlítsuk szolgálatunkat? Az ilyen összehasonlítás hogyan befolyásolja munkánkat és Krisztus Testének egységét?
• Isten hogyan formált téged a szolgálatra? Mik a te korlátaid?
• Hogyan tudod megállapítani, hogy Istennek mik az elvárásai abban a bizonyos szolgálatban, amit végzel? Szerinted mik az elvárásai?

(Daily Hope by Rick Warren, 2014.03.16)