"Mert meg vagyok győződve, hogy semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől..." Róm. 8:38-39

Előbb vagy utóbb mindenki megtudja, milyen elvetettnek, elutasítottnak lenni. Talán a szüleid, talán egy barát/barátnő, esetleg iskolában más gyerekek miatt tapasztaltad meg ezt. Van azonban egy személy, aki soha nem utasít el: Jézus.

A Biblia azt írja: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róm. 8:38-39)

Az elutasítás érzése miatt úgy érezheted, nem vagy biztonságban. És a bizonytalanság rávehet, hogy ostobaságokat tegyél. Mikor nem érzed magad biztonságban és magabiztosnak próbálsz tűnni, akkor olyan dolgokat mondasz, amiket nagyon nem kellene mondanod, és olyan dolgokat teszel, amiket kifejezetten nem kéne tenned.

De, aki elfogadta Jézus Krisztust Urának és Megváltójának, annak nincs oka rá, hogy bizonytalanságban legyen. Isten soha nem szűnik meg szeretni téged; ő sosem utasít el. Talán elvesztesz e világi dolgokat, de soha nem veszted el az Ő megváltását.

(Daily Hope by Rick Warren, 2011.07.18.)

"Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!"  (Zsolt 116,10)

Tudtad, hogy reménytelenséged beismerése Isten előtt a hited kinyilvánítása is lehet? Amikor Dávid bízott Istenben, ugyanakkor kétségbesett volt, ezt írta: "Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!" (Zsolt 116,10)

Ellentmondásnak tűnik: Istenben bízom, ugyanakkor nyomorult vagyok. Dávid nyílt őszintesége valójában mély hitéről árulkodik. Először is hitt Istenben. Másodszor hitte, hogy Isten meghallgatta imádságait. Harmadszor pedig hitte, hogy Isten akkor is szeretni fogja, ha kimondja amit érez.

Összpontosíts arra, ki is valójában Isten – az Ő soha nem változó természetére. A körülményeid és az érzéseid ellenére merj rátámaszkodni Isten változhatatlan jellemére. Emlékeztesd magad arra, amit tudsz, hogy  örökké igaz Istenről: Ő jó, szeret engem, velem van, tudja min megyek keresztül, gondot visel rám, és terve van az életemre nézve. Raymond Edward mondta: „Soha ne kételkedj a sötétség idején abban, amit Isten mondott neked a világosságban!”

Amikor Jób élete szétesett, és Isten is csendben maradt, Jób még mindig talált okot arra, hogy dicsőítse az Urat:

    - mert Ő jó és szerető Atya. (Jób 10:12)
    - mert Ő mindenható. (Jób 42:2; 37:5,23)
    - mert Ő az életem minden apró részletét számon tartja. (Jób 23:10; 31:4)
    - mert Ő mindent az ellenőrzése alatt tart. (Jób 34:13)
    - mert terve van az életemre nézve. (Jób 23:14)
    - mert Ő fog megmenteni engem. (Jób 19:25)

Bízz benne, hogy Isten megtartja, amit ígért. A szellemi kiszáradás ideje alatt is Isten ígéreteire kell támaszkodnunk, nem pedig az érzéseinkre, és egyben fel kell ismernünk, hogy Ő a szellemi érettség egy magasabb szintjére akar eljuttatni bennünket. Az a barátság, amely csupán érzelmeken alapul, valójában sekélyes.

Ne légy gondterhelt a gondok között. A körülmények nem befolyásolják Isten jellemét. Isten kegyelme most is teljes erejével árad rád: Ő ma is érted él és cselekszik, még ha te nem is érzed. Bizonyító körülmények hiányában is kitartott Jób Isten szava mellett. Ezt mondta, „Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát” (Jób 23:12 Károli)

Ez az Isten szavába vetett bizalom segített Jóbnak, hogy hűséges maradjon, amikor ennek már semmi értelme sem maradt. Hite erős volt a fájdalmak közepette:

„Isten megölhet engem, de én bízom benne mindvégig” (Jób 13:15, eredeti szöveg alapján, CEV)