Napi remény

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)


Mondd el Istennek

2013. május 16. 03:00 - FHanna

"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." Jak. 5:16

prayer-turn-back-to-god.jpg

Mind másképp válaszolunk a rejtett sebekre. Vannak, akik megjátsszák magukat. Mások mindig idegesek lesznek. Vannak, akik öngyógyítani próbálják magukat drogokkal vagy alkohollal. Megint mások kapcsolatból kapcsolatba menekülnek a fájdalom elől.

Mégis a legrosszabb reakció a rejtett fájdalmakra az, ha bezárkózunk. Ez olyan, mintha vennél egy szódás üveget és jól felráznád. Egy nap robban!

Sosem fogsz túllendülni ezekből a sebekből, míg nem nézel szembe az érzéseiddel azáltal, hogy beszélsz róluk Istennek.

Beüvegezni a titkos sebeidet, az kikészít. A Biblia azt írja a Zsoltárok 32:3-ban: "Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett." Ha minden érzelmi energiádat a múltadba fekteted, nagyon kevés fog maradni a jelenre. Ha arra fordítod az időd, hogy sajnálkozz és bánkódj - vagy azon gondolkodj, hogyan állj bosszút azon a valakin, aki megbántott -, akkor minden energiádat felemészted az elől, ami itt és most, a jelenben fontos.

Istennek van válasza a fájdalmadra. A beismerés az első lépés. Be kell ismerned, hogy fáj. Minden más, így vagy úgy, egy eredménytelen kísérlet, hogy elfelejtsd azt, ami bánt. Meg kell vallanod a fájdalmad:
-Istennek
-Magadnak
-Egy embernek, akiben megbízol.

Sok ember úgy akar túllendülni a fájdalmán, hogy elmondják Istennek és beismerik maguknak, de így csak az egyenlet 2/3-a van kész. Sok szerencsét! Nem fog így működni. Másoknak is szükséges megvallanod a fájdalmad. Egyedül nem fogsz felépülni. A Jakab 5:16 írja: "Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok."

Nem kell egy lelkipásztornak, papnak vagy valami terapeutának elmondanod ahhoz, hogy engedelmeskedj a Jakab levelében írtaknak. Egy barát kell.

Nyiss a fájdalmaddal valaki felé. Mondd el neki, mi fáj. Ahogy megteszed ezt, valamint megvallod magadnak és Istennek, meg fogod találni a rég elveszett energiát, amiről álmodtál.

Mert a leleplezés a gyógyulás kezdete.

Beszéljetek róla:
Milyen titkod van a múltból, amivel problémád van elengedni?
Miért olyan ijesztő felfedni Istennek egy fájdalmas emléket? Miért olyan ijesztő felfedni magadnak egy fájdalmas emléket? Miért olyan ijesztő felfedni másoknak egy fájdalmas emléket?
Kivel tudnál beszélni az ilyen fájdalmaidról?

(Daily Hope by Rick Warren, 2013.05.09.)

Szólj hozzá!

Ne add fel: ne légy megkeseredett!

2012. szeptember 29. 03:00 - sema22

gy szólt Jób: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Mindent, amim volt, az ÚR adta, és amit elvett, az Övé volt. Áldott legyen az ÚR neve!  Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem hibáztatta Istent." (Jób 1:21-22, LB fordítás)

A gyász az élet része, de ne hagyd, hogy a gyász időszakból gyászos élet legyen.

Egy bizonyos pontnál el kell engedned!

Különbség van a sírás és a sóhajtozás, a könnyezés és a gyötrődés között. Egy veszteség lesújthat, de nem határozhatja meg a személyemet. A veszteség az érettség része, de nem a személyiségem része.

Isten megadja azt a kegyelmet, hogy túléld azt, amin keresztülmész. Ezt a kegyelmet nem mások kapják meg, hanem te, ezért lehet, hogy másoktól rossz tanácsot kapsz!

"A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz, mint egy istentelen asszony! Csak a jó dolgokat kellene elfogadnunk Isten kezéből és soha semmi rosszat? Még ebben a helyzetben sem mondott Jób semmi rosszat" (Jób 2: 9-10, NLT).

Jób visszautasította, hogy keserű és bosszús legyen. A keserűség meghosszabbítja a fájdalmat. Nem enyhíti, hanem erősíti azt. "Vigyázzatok a keserűség meg ne gyökerezzék köztetek....mert az súlyos problémákhoz és fájdalmakhoz vezet a lelki életben" (Zsidókhoz írt levél 12:15, LB).

Jób 3 lépést ad újragondolásra:

1. Tedd rendbe a szívedet. Ez azt jelenti, hogy meg kell bocsátanod. "De én nem tudok megbocsátani"- mondod te. Ezért van szükséged a Krisztusra az életedben. Ő megadja neked az erőt a megbocsátásra.

2. Fordulj Isten felé. Kérd meg őt, hogy jöjjön a szívedbe, gyógyítsa meg azokat a sérüléseket, segítsen és adjon neked erőt a következő naphoz, következő héthez, következő hónaphoz.

3: Nézz szembe a világgal újra, erősen és bátran. Sokan, ha megbántják őket, visszahúzódnak a kagylóhéjába. Azt mondják: "Soha többé nem hagyom senkinek, hogy megbántson." Visszavonulnak az élettől. Jób pont azt mondja, hogy ennek az ellenkezőjét csináld. Gondold végig az életedet, ne menj nyugdíjba. Gyere vissza az életbe újra.

Jób életének boldog befejezése lett. "Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt" (Jób 42:12). Jób átment mindezeken a nehézségeken, de ennek ellenére Isten jobban megáldotta élete végét, mint élete első felét.

Nem szeretnéd, hogy ez hasonlóan történjen nálad is? Mondd el ezt: "Istenem, nem foglalkozom azzal, hogy 5 vagy 50 évem van-e még hátra. Megáldanád, kérlek a hátra lévő életemet, jobban, mint az eddigit?"

Jób életének tanulsága ez: nem számít hogy ki bántott meg, mennyi ideig bántottak, milyen mélyen bántottak meg. Isten az életed hátralévő részét életed legjobb részévé teheti, ha hajlandó vagy megbocsátani és elengedni a neheztelést, felmenteni a tettest.

Beszéljünk róla:

  • Gyász esetén miért gondoljuk azt, hogy könnyebb, ha visszahúzódunk, mintha olyan emberekkel lennénk, akik segítenek továbblépni?
  • Mit szeretnél életed hátralévő részében elérni, miben segítsen Isten? Mi az, amit szerinted el kell engedned ahhoz, hogy teljes mértékben tudjon rajtad keresztül dolgozni?


(Daily Hope by Rick Warren, 2012.09.22.)

Szólj hozzá!

Kezd a gyógyulást a fájdalmaid felfedésével

2012. augusztus 03. 03:00 - mirjam07

"Megvetem az életemet, nem kell tovább! Hagyj békén, mert időm csak egy lehelet!" (Jób 7.16)

Jób egészen biztosan nem tart vissza semmit, amikor Isten tudtára adja mennyire is dühös: "Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!" (Jób 10:1)

Szóval mit tett Isten amikor meghallotta Jób kiáltását? Azt gondolod meglepett volt? Természetesen nem! Isten tudott Jób zaklatottságáról annak kezdetétől fogva. Isten csak azt akarta, hogy Jób beismerje, hogyan érez, amikor kiadja azt magából.

Minden gyógyulás a fájdalmak felfedésével kezdődik. Ha túl akarsz jutni az érzelmi sérelmeiden, akkor meg kell őket osztanod valakivel.

Vagytok néhányan, akik mérgesek Istenre a múltatokban történt események miatt. Isten tudja ezt, ti is tudjátok, csak nem ismeritek be. Az első lépés, hogy azt mondjátok: "Istenem, én még mindig feldúlt vagyok. Mérges vagyok amiatt, ami történt!" Isten nem fog villámcsapással sújtani, ha bevallod, hogyan érzel. Ő már tudja anélkül is, hogy kimondanád. A gyógyulás folyamatát kezded meg azzal, hogy beismered.

Mi az az életedben, amiről nem veszel tudomást? Mi az a seb a házasságodban vagy a kapcsolatodban, amiről azt tetteted, hogy nincsen? Milyen konfliktus van a családodban, amiről úgy teszel mintha nem lenne igaz?

Szembe kell nézned vele. Ez az első lépés.

Talán próbálod eltemetni a múltadat, de az mégis mindig felszínre tör. Mindenhol körülvesznek dolgok, amik életben tartják az emléket. A múltad állandóan felbukkan, mert még nem dolgoztad fel.

Ahelyett hogy eltemetnéd a múltad, be kell zárnod az ajtót magad mögött, hagyva azt, hogy továbbléphess a jelenbe. Az, hogy hol voltál sokkal kevésbé számít, mint az irány, amerre ma tartasz. Zárd le a múltat, de nincs lezárás megnyílás nélkül. Nem tudod magad mögött hagyni a múltad, amíg nem néztél szembe a fájdalmaddal és nem osztottad meg azt valakivel.

Beszéljünk róla:

  • Lehet hogy szükséged van rá, hogy ma írj egy levelet Istennek, amiben elmondod, hogyan érzel. Isten megérti a sérelmed és fájdalmad, Ő rád vár, hogy beszélj vele ezekről. Ha leírod, amit érzel segít, hogy szívedből szólj.
  • Ezután csatlakoznod kell egy kiscsoporthoz. Legalább egy emberre szükséged lesz, akinek ki tudod önteni a szíved, és aki feltétlenül szeret. Egy kiscsoportban találkozni fogsz valakivel, akivel közeli barátok lesztek és aki imádkozni fog veled a nehézségeid idején.

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.07.27.)

Szólj hozzá!

Tulajdoníts kisebb jelentőséget a körülményeidnek és imádkozz!

2011. július 09. 00:01 - Adnama

"A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Gal 6:9


Kemény munka-e, hogy formában tartsuk a testünket? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e a házasságban helyesen cselekedni? Igen! De van értelme? Igen! Nehéz-e minden nap Istennel időt tölteni és tanítványnak lenni? Igen! De van-e értelme és építő-e? Igen!
Hogy kibírd a rövidtávú erőfeszítéseket, mindig a hosszútávú jutalomra kell koncentrálnod!

"Ő (Jézus) aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült." (Zsid 12:2b)

Miért vállalta Jézus a keresztet? Mert tudta, hogy hatalmas öröm követi majd - az öröm, hogy láthatja szabadulásunkat! Azért tudta a kereszt fájdalmát elviselni, mert múltnak látta az eljövendő jutalomhoz képest.

Ha nehézségeken, fájdalmakon mész keresztül, akkor viseld úgy, hogy kiimádkozod magadból!Emeld fel a helyzeted Isten színe elé azzal a tudattal, bármi is legyen az nem  jelenti a világ végét!

Vess egy pillantást a 2 Korintus 11:24-30 versekre! Pált megverték és megkövezték,  túlélt egy hajótörést, rablótámadás érte, árvizeken lakatlan sivatagban és viharos tengeren vitte útja, vizet, ételt és alvást vagy ruházatot nélkülözött!
Mégis, mindezek ellenére teljesítette a szolgálatát és képes volt az mondani, hogy "nem csüggedünk" "ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk" (2 Kor 4:16-17)

Mindent amit Pál elszenvedett az evangéliumért "könnyű és átmeneti baj"-nak titulált. Tudta, hogy mindez csak nézőpont kérdése! Minimalizálta a fájdalmat azzal, hogy maximalizálta a jutalmat.


A mai Galata vers azt mondja, hogy "a maga idejében aratunk majd, ha meg nem
lankadunk." Mindig időbe telik, míg a magvetéstől az aratásig jutunk. Mindig azt várjuk, hogy egy imádsággal vetünk és egy gyors válasszal már arathassunk is. De ez egész egyszerűen nem így működik!

Bármilyen időszakban légy most, a vetés vagy az aratás időszakában mindkettő türelmet igényel és a reményt, hogy eljön az aratás, ha nem adod fel! Tekintsd hát múlt időnek a jelen szenvedését a rád váró örök jutalomért cserébe!

Rick Warren: Daily Hope 2011. július 2.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása